Rendszeres továbbképzés nélkül, hogyan is lehetne komolyan bármilyen szakmát is művelni? Nem véletlen, hogy ezt szinte minden szakmában megkövetelik - sokat tudnának mesélni erről az orvosok, tanárok, stb. És hát miért is lenne ez másképp a lovas szakmában? Ráadásul ez a hagyományunk, a háború előtt legnevesebb lovasaink mindegyike járt külföldi továbbképzésen Szabadhegy Istvántól, dr. Kósa Reznek Jenőig, Hazslinszky-Krull Gézától, Bodó Imréig és még sorolhatnám.

De azért ez napjaikban - állami támogatások nélkül, magánerőből - nem olyan egyszerű. A google maps persze kiadja az útvonalat, de azon nem látszik a bonyolult szervezés, a sok-sok levelezés, a tengeri kompjegytől az út közbeni lószállásig, a lószállító rendelkezésre állásától a család háttértámogatásáig és nem látszik maga az utazásnak a fáradalma. Lovat és embert próbáratevő fáradalma.

Az út a térképen mindössze 13 óra, de ez a valóságban két napig tart. A google nem a lassú lószállító sebességével tervez, ráadásul a hosszú úton elkerülhetetlen a pihenők tartása a vezetés miatt, az autópálya matrica vételek miatt, a tankolások miatt. Az útidőbe a kétórás tengeri kompút nincs beleszámítva és az sem, hogy a rostocki kikötőhöz való késedelem nélküli megérkezés csak több órás ráhagyással lehetséges, hiszen nem lehet kockáztatni, hogy egy komolyabb autópálya dugó miatt lekésse a szállítmány a hajóindulást. A teljes menetidő csaknem a duplája a térképen feltüntetettnek. Ezért Dániába menet Berlinben minden alkalommal megállok éjszakai pihenőre. A lovak a pihenővel együtt és minden vonakozó erőfeszítés ellenére szemmel látható fáradsággal és súlyveszteséggel érkeznek az uticélhoz, Dániába, Bent Branderuphoz.

Azért engem sem kellett altatni...