Van egy fejezet a katonai szabályzatban, amit mindig átugrottam: a ló közelítése és távolítása társaitól. Fel sem merült bennem, hogy ez számomra probléma lehet (pedig Török Gyuri barátom sokszor ajánlotta már közös gyakorlását). És otthon nyilván olyannyira nem is probléma egy lovat kihozni társai közül a karámból és elvinni ápolni, dolgozni, vagy akár a többi lótól különválasztva szeretgetni, hogy el sem tudtam képzelni, hogy ez kihívás lehet számomra. Otthon ez olyannyira nem probléma, hogy a vendég lovasoknál sokszor megütköztem azon, hogy a lóval való nyugodt munkához a másik, vele együtt vendégségbe érkező lovat is be kellett hozni a lovardába. De hát sok mindennel úgy van mindenki, még a lókiképző is, hogy csak akkor érti meg a probléma lényegét, ha szembesül vele. Itt kell megjegyeznem, hogy a lókiképzésben mindig, mindenkinek, a kezdő lovastól a nagyszakállú, öreg mesterig ugyanazok a problémái: a ló nem elengedet, nem egyenes, és nincs kellő egyensúlyban.

Szóval én most szembesültem vele, hogy az eddig nagyszájú, főnökösdit játszó Zazie lovam, milyen elesett és gyámoltalan, ha nem látja Zitát - szinte pánikrohamai vannak. Hogy mit lehet tenni? Végletekig ragaszkodni kell a megértő, türelmes kiképzői magatartáshoz, mégha az idegroham is kerülget és el kell olvasni az eddig kimaradt fejezetet. ;)