No, nem jelenkori teljesítményünk, hanem hagyományos lovas közkultúránk miatt! Hogy mi a közkultúra? Hát például az, hogy ha elkezdődik egy nemzeti dallamsor, akkor azt többé kevésbé mindannyian be tudjuk fejezni, mégha nem is rendelkezünk zenei műveltséggel. A közkultúra az, hogy nem kell az adott szakterület értőjének lenni ahhoz, hogy elképzelésünk legyen egy szakma alapvető fogásairól, legfontosabb fogalmairól.

Nálunk, magyaroknál, ugyanígy áll ez a lovaskultúrával. Ha valaki soha életében sem foglalkozott lóval, legyen ács, pék, vagy orvos, lakjon nagyvárosban, vagy a legkisebb faluban, szóval végzettségétől, szakmájától, mindentől függeltenül látja, hogy a fenti - egy erdélyi kis falu szállodájának ebédlőjében található, szolgálati időre emlékeztető lap rajza helyes: a magasan képzett lovas nem háromütemű, hanem kétütemű vágtában lovagolja lovát. Magyarként mindannyian látjuk, hogy az ábrázolás rendben van, sőt ez a kívánatos.

Na, ezért vagyunk lovas nemzet, mert ilyen a közkultúránk.

Megjegyzem, jelenkori teljesítményünk akkor válik világszínvonalúvá ismét, ha a lovasoknak legalább egy része olyan magas lovas műveltséggel fog rendelkezni, mint egy évszázada egy közhuszár, a lovasok legalább egy része így tud lovagolni, mint ahogyan az a rajzon látható.

Rugonfalva, Erdély, Nemzeti Lovasakadémia