Az erők párosával lépnek fel. Ez a fizikaoktatás első leckéje. A szárban érezhető erőnek az a párja, amennyire "kinyomja magát" a ló az egyensúlyi helyzetéből. A kéz folyamatos szárerőt érzékelve folyamatos egyensúlyhiányról kap információt. Ilyenkor a hátulsó lábak kimaradnak, a ló tologat és az "ötödik lábán" a zablán próbál egyensúlyt keresni. A szárak folyamatos feszülésének fenntartásával a lovas a hátulsó lábak kimaradására, mondhatnánk ellenszegülésre tanítja lovát. Az ilyen ló akár látványos mozgást produkálva is lendületszegény, ennek eredményeként nem fordulékony: a díjlovas versenyen nem perdül, hanem fordul, az ugróversenyen nagyobb ívben fordul a kelleténél, lassabb, mint lehetne.

A szárak folyamatos feszessége nem támaszkodás. A támaszkodás során a szárerő a szárak súlyával egyezik meg. Ha a szárerő ennél nagyobb, akkor a ló nincs egyensúlyban.