"A földről végzett munka a lókiképzés ősi módszere. A lovas pozíciójától és használt szárhosszúságától függően a földről végzett munka során megkülönböztetjük a vezetőszáron végzett munkát, a futószáras munkát, a hosszú száras munkát és a kézen történő munkát. (Ez utóbbi kantárszár használatával történik.) A földről végzett munka folyhat egy szárral, vagy két szárral. A két szárral történő munka során a külső oldalra is meg lehet hajlítani a lovat, egy szárral viszont minden fekete-fehér, egy szárral ugyanis nem lehet lekráglizni a lovat ezért csupán egy szárat használva világosan érzékelhető az elengedettség, az egyenesség és az egyensúly bármiféle problémája.

A földről végzett munka könnyített helyzet a ló szármára, ami egyfajta változatosságot is biztosít a napi munka monotonitásában, mindezen túlmenően lehetőséget ad a kiképzőnek, hogy munkája során szemrevételezéssel is ellenőrizze lova tevékenységét. A földről végzett munka a lovasérzés kialakításának legfontosabb módszere. A földről végzett munka során sohasem szabad feledni, hogy az nem cél, hanem csak eszköz a biztonságos, minőségi lovagláshoz."

(Részlet a Tizenöt mondat című, most megjelenő könyvemből)