Tegnap posztoltam Szmrecsányi Márton és Veszely Bea fotóját. Egy ismert kommentelő megkérdezte, mi tetszik a képen. Értettem a felvetést, de számomra valójában az a kérdés, hogy mi tetszik a kassai kultúrában.

Nem csupán a profizmus, ami nyilvánvaló volt az Aranyló legendájában is: ennyi lovat, ilyen precízen fegyelmezett munkavégzéssel, ekkora sebességgel, ilyen létszámban csak Kassai tud kiállítani. De a fotó kapcsán nem ez fogott meg, hanem az a mentális és fizikai (lovaglási értelemben vett) egyensúly, ami a kassaista lovak mindegyikét folyamatosan jellemzi. És ennek egyik legfőbb letéteményese Szmrecsányi Márton, aki feleségével, Beával a Nemzeti Lovasakadémia tanári karának is tagja - nem véletlenül. :)

Kőhalmi Kálmán nagyszerű fotója.