A lovaskultúra különös változása, hogy a lovasedzések nem egy helyen zajlanak, a lovasedzők azok, akik egyik helyről a másikra utazva, körutat tesznek a különböző helyen lovat tartó tanítványaik között. Ez nagyon megnehezíti a lovasképzését, mert a tanítványok nem látják oktatójuk munkáját, gyakorlatilag lehetetlen kialakítaniuk, az ideális lóról, lovasról kialakítandó elképzelésüket, ami nélkül lehetetlen a lovaglás, lehetetlen a fejlődés. Régen ez nem így volt. A lovaskultúrát nagy központokban, közösségekben művelték, a fiatal lovasoknak sokkal egyszerűbb dolguk volt, mint napjainkban, mert látták azt a lovast és munkáját, akit utánozni akartak. A körülmények változásával elkerülhetetlen, hogy a lovasképzés módszere ne változzon. Tartalmilag a lovas- és lókiképzés az évezredes hagyományokhoz kell, hogy ragaszkodjon, módszereiben azonban nem: azért, hogy a lovas minél kevesebbszer és rövidebb ideig fusson bele a lovaglás zsákutcáiba, az egyről a kettőre való haladás minél gördülékenyebb legyen.