A mondás a nemrég elhunyt Kordás József örökbecsű igazsága. Kordás József Hortobágy Örökös Pásztora, az elmúlt évtizedek egyik legkiválóbb lovasa. Lovastudását mi sem jellemzi jobban, mint legendás Füttyös lovának meseszerű története. Füttyös már „egyhatvanas” ugróló volt, amikor a kommunista rendszer vezetői, az akkori legmagasabb hazai lóárak hússzorosáért (!) eladták egy svájci lovasnak. Füttyös annyira jólképzett és eredményes ló volt, hogy amikor évek múltán az új tulajdonos úgy döntött, hogy Füttyöst nyugdíjazza, a ló utolsó versenyére teljes ellátással meghívta Kordást, mint a ló kiképzőjét, hogy ő lovagolja a lovat. Azt gondolom, hogy ennél nagyobb elismerést lovas, lókiképző nem kaphat. Persze Kordás József „nem a semmiből jött”. Minőségi tudásra a lovaglásban sem lehet szert tenni – csak mestertől. A hortobágyi csikós a kor világszínvonalon dolgozó lovastanárától, Németh Dezsőtől tanulta a szakmát...

Nekem is szerencsém volt, ha ritkán is, de lovagolni Kordás József által kiképzett lovat. Amikor Dallos Gyulához kerültem, istállójában négy nehézosztályú díjló állt: Bordal, Bakutz, Csongor és Attila. Attila, akivel általában Dallos Bea versenyzett, a hortobágyi szakember munkáját dicsérte.

A szártól szalad

Napjainkban a szárat általában két célból használják a lovasok: a ló sebességének szabályozására és a ló nyakának formálására. Mindkét szándék hiábavaló, a szár ilyen használata eredményre nem vezet.

A szárat azért nem lehet a sebesség csökkentésére használni, mert a sebesség a hátulsó lábak tolóerejétől függ, az pedig a lábak hátralendítésének mértékétől. Minél inkább hátralendíti a ló a lábát, minél nagyobb a láb ingamozgásának hátrafelé eső szöge, annál nagyobb a tolóerő, annál nagyobb a ló sebessége. A szár igénytelen használata, annak puszta meghúzása nem a lábak hátralendülésének mértékét, a ló sebességének csökkentését, hanem az előrelendülést, a súlypont felé lépést, a hordozóerőt, a lendületet csökkenti: így sebességet szabályozni nem lehet. Sőt, a hátulsó lábak előrelendülésének akadályozásával a ló az elejére eshet, a szár nem megfelelő használata a lassítási szándák ellenére, akár pont ellentétesen a ló sebességének növekedésével is járhat. A szár durva használatával természetesen fel lehet tartani a lovat, de ez nyilvánvalóan nem lehet célja a lókiképzésnek.

A szárakkal a ló nyaka sem formálható. A nyak a ló egyik legfontosabb egyensúlyozási szerve mozgás közben, ezért a nyak mindig jó helyen van, alakja mindig optimális. Ha más formát akarunk a nyaknak adni, akkor a hátulsó lábak tevékenységét, azok aktivitását, kifejtett erejük irányát kell megváltoztatni. A nyak bármiféle befolyásolása szárral a ló egyensúlyának elvesztéséhez vezet, a ló tehetetlenül ügyetlenné válik, képtelen lesz az együttműködésre. Az egyensúly elvesztése merevséghez, sokszor elsietéshez vezet, a lovas befolyása radikálisan csökken. Persze ezt az elsietést sokan összekeverik a lendületes mozgással, ami nagy hiba – a lovas a ló egészségével, használati időhosszának erőteljes csökkenésével fizeti meg hozzáértésének hiányát.

A csizmától megyen

A ló előrelovaglása, mint kifejezés nem a ló teljes testére vonatkozik, csupán a hátulsó lábakra. A hátulsó lábak előrelovaglása maga a lendület fokozása, illetve fenntartása. A nagy kérdés az, hogy a hátulsó lábak aktivizálásakor, honnan tudja a ló, hogy a lovas a sebességet, azaz a lábak hátralendülésének szögét, vagy a lendületet, azaz a lábak előrelendülését akarja fokozni? Onnan, hogy a lábak tevékenységének fokozásakor hová helyezi a lovas a lóval közös súlypontját. Ha ez előremozdul, az a sebesség növekedésével jár, ha hátra, akkor pedig a lendület fokozódik. A csizma ezért nem a sebesség fokozásáért, hanem a hátulsó lábak aktivitásáért felelős. A helyes csizmahasználattal nem szalad, hanem megyen a ló, azaz a lovas számára együttműködő módon hordja magát.

Az előrelovaglás kulcsa a felvehetőség

A csizma helyes használatára, a hátulsó lábak súlypont felé léptetésére csak az a lovas képes, aki fel tudja venni a lovát. A felvétel a ló és lovas közös súlypontjának hátravétele a hátulsó lábakhoz képest. Felvenni csak egyenes lovat lehet. A lovas – egyebek mellett – onnan érzi, hogy lova elvesztette az egyenességét, hogy finom segítségekkel nem tud felvevőleg hatni. A ferde lónál ugyanis kívánatos erő nem tud végighaladni a ló gerincoszlopán: mondhatjuk, hogy a hátulsó lábak nem jó irányban fejtik ki erejüket, így a hátulsó lábakban eredő erő nem tud végighaladni a gerincoszlopban, az erő nem jut el a zablákig, és a "dolog" visszafelé sem működik, a felvevő erő nem tud eljutni a hátulsó lábakig, a ló teste finom segítségekkel szabályozhatatlan. A ferdeségben az erő sem hátulról előre, sem előről hátra nem halad vég a lovon. Durva segítségekkel ugyan megmarad a ló szabályozhatósága, a lovas tudja lova sebességét és menetirányát szabályozni, de a ló a durvaságban a durvaságnak lesz mestere, nem pedig az együttműködésé.

A durvaság elkerülése érdekében ferde lovat lovagolva a legtöbb lovas a hátulsó lábak inaktivitását, azaz lendület nélküliségét kéri lovától. Ezzel azonban ördögi körbe kerül, a hátulsó lábak aktivitása, lendület (illetve annak iránya nélkül) nem értelmezhető az egyenesség és elérhetetlen az összeszedettség.

Hogyan lehet akkor eljutni a lendületes egyenességhez? A felvétel segítségével és hatáson kívül helyezett csizmákkal. Ha a felvevő segítség nem megy végig a lovon, akkor ferdeséget kell megállapítani. Ilyenkor abba kell hagyni a felvevő segítségek alkalmazását, a vállakat oldalirányban kell vezetni, míg a vállak a csípők elé kerülnek. Ezután meg kell ismételni a felvételt. Ha a felvétel sikeres, akkor be lehet és be kell kapcsolni a csizmákat a hátulsó láb aktivitásának, a lendület fokozásának céljával.