Mozgás közben a ló lábait egyformán kívánja terhelni, a négy láb egyenlő súlyt hord. Keméry ezt úgy fogalmazza meg, hogy mind az egymás melletti, mind az azonos oldali lábpárok egyenlő terhet viselnek. A kétfajta teheregyenlőség, az oldal és hosszirányú egyensúly azonban nem teljesen "egyenrangú".
Az egymás melletti lábak egyenlő terhelése, az oldalirányú egyensúly az egyenesség. Ha nem jut egyenlő teher az egymás melletti lábakra, akkor a ló ferde. A ferdeségben pedig nem tud végighaladni a ló gerincoszlopán az erő, nem csak a lovas, de maga a ló sem tudja hosszirányú egyensúlyát szabályozni. A ferdeségben a ló végletesen ügyetlenné válik, a ferde ló óhatatlanul az elejére esik.
A cikk a Puha kéz, vagy érző kéz című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.
Az oldalirányú egyensúly azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a hosszirányú egyensúlynak, annak, hogy az egyoldali lábak is egyenlő terhet horjanak, ez azt jelenti, hogy az egyenes a ló is járhat az elején. A hosszirányú egyensúly akkor áll fenn, ha a hátulsó lábak előre- és hátralendülésének szöge egyenlő.
A kiképzés kezdetén a cél az, hogy a ló megtanulja önállóan (!) tartani egyensúlyát lovasa súlyával terhelten is. Ezt elérendő a lovas az úgynevezett szétválasztott segítségek technikájával lovagol (csizma szár - szár csizma nélkül). Ha ez az önállóság kialakult akkor a kiépzés a következő fázisába lép, ki kell alakítani a szárak és a csizmák hatásának egyensúlyát. Ez a szárhozlovaglás, aminek az eredménye a száronlét.
