Molys Elemér, huszár ezredes, korának egyik legelismertebb lovas mestere, tisztelete Josipovich Zsigmond tábornokéval vetekedett. Mestere a kivételes tehetségű Barcsák Zsigmond volt, aki Speyer Gyula tanítványa volt. Speyer Gyula dragonyos alezredes, korának egyik legjobb iskolalovasa, aki Niedermayer Mátyás tanítványaként lett a bécsúlyhelyi lovagltótanár-képző iskola első vezetője, annak 1874-es alapításakor. Niedermayer Mátyás a bécsi spanyoliskolát virágzásnak indító Max Weyrother tanítványa volt. Moys Elemér a klasszikus magyar-osztrák lovaskultúra, az iskolalogalás mestere volt.

Az alábbiakban Moys Elemér 1936-os írásának rövidített összegzése olvasható:

Az iskolalépés rendszeres művelése, régi magyar-osztrák lovasság nevezetessége, azonban manapság már kevesen vannak azok, akik gyakorolják. A mesteri, úgynevezett iskolalovaglás az iskolalépésen alapszik, azzal kezdődik és azon épül föl.

Csak az lehet a mestere a lókiképzésnek, aki az iskolalovaglást érti és műveli, azonban ezt a szintet csak nagyon hosszú évek gyakorlásával lehet elérni. Jól ismert Max Weyrother mondása: „Senki nem lett a lovaglás mestere mielőtt meg ne őszült volna a haja.” A lovaglóművészet mesterei Pluvinel, Newcastle, La Gueriniere, Weyrother, Seeger Niedermayer, Fillis, Steinbrecht, Gebhardt, Speyer, Barcsák kivételes tehetségük ellenére mind elmúltak 50 évesek, amikor mesteri szintre értek. Én az ő tanításukat hirdetem, ahhoz semmi újat nem teszek.

A ló akkor jár helyesen, ha saját és lovasa súlyát átellenes két lábán egyenlően osztja el, hátulsó lábaival pedig az elülső lábak patanyomába lép. Mozgás közben, a lovassal terhelt lónak éppen olyan fesztelenül és ruganyosan kell mozgatnia lábait, mint lovas nélkül.

A lovasnak az a feladata, hogy lovát egyensúlyba hozza és ott megtartsa. Ez a nyak feligazításával és a hátulsó lábak megterhelésével történik. A nyak feligazítása könnyíti a vállakat, de korlátozza a hátulsó lábak mozgását. A feligazítás lehetséges mértéke a ló testalkatától függ. Ha a feligazítás és a nyak hosszirányú hajlítása a hátulsó lábak előre lovaglása nélkül történik, akkor a lovas szándékaival ellenkező eredményre jut, tevékenysége az elülső lábak többletterhelését fogja eredményezni. Csak a feligazítással és a konc meghajlításával együttesen fog a természettől fogva előrefelé süllyedő gerincoszlop vízszintessé válni.

A hátulsó lábat, mint rugószerkezet kell elképzelni. Addig a ló nem tud ütemesen járni és nem tud a hátulsó lábakkal az elülső lábak patanyomába lépni, míg hátulsó lábának nincs meg a kellő hajlékonysága.

A hátulsó lábak megterhelése csak abban a pillanatban lehetséges, amikor azok a földet érik. Ezen túlmenően minél közelebb van a két hátulsó láb egymáshoz, annál kevésbé tudják magukat kivonni a hajlítás hatása alól. A ló és lovas súlyának hátulsó lábakra való vétele lépésben és ügetésben úgy zajlik, hogy amikor a ló a bal hátulsó lábát felemeli, akkor a lovas jobb ülőcsontjára terhel több súlyt, ezzel egyidőben a jobb szárral erősebben kitart. Amikor a jobb lábát emeli fel, akkor a bal ülőcsontra terhel és a bal szárral tart ki erősebben. Ez a félvisszatartás, vagy félmegállítás, amihez azonban kidolgozott lovasérzés szükséges, ezért csak gyakorlott lovas alkalmazhatja. Ha a félvisszatartás működik, akkor a teljes visszatartás, a ló megállítása is egyszerű.

Innen kezdődik az iskolalovaglás. Az iskolalovaglás nem csak egyensúlyba hozza a lovat, de hátulsó lábainak ízületeit is meghajlítja. Ez a ló mozgását és járását puhává és ruganyossá alakítja. Az iskolalovaglás semmi más, mint a ló természetes mozgásának és járásának tökéletesebb és finomabb kiművelése, mégpedig azzal a határozott céllal, hogy ín- és izomtornával, ízület- és csuklóhajlító munkával, nemkülönben a ló egész csontrendszerének gyakorlatoztatásával minden jármódban puha és rugalmas lépőképességet és az emeltebb alkar révén – mi az erős ültetés és félvisszatartás eredménye – kerekdeden ívelt mozgást váltsunk ki a lóból.

A félvisszatartások a csánkízületet, míg a teljes felvétel a konc ízületek megdolgozását szolgálja. Ennek első lépése az iskolaállj, amelynek előfelvétele az iskolafelvétel. Az iskolaálljból comb és szársegítségekkel megindított ló iskolalépésben kezd mozogni. Az iskolalépéshez sok combsegítség és finom kéz együtthatása szükséges. Az együtthatás eredménye a ló szárraállítása, vagyis a lónak a zablához való előrehajtása a combok által és a kézről visszavétele a combokra. Az iskolalépés kitűnő testedző gyakorlat, a lovat ügyessé és hajlékonnyá teszi és előkészíti a többi iskolagyakorlatra. Az iskolalépés nem más, mint a helyesen végrehajtott piaffe-nak a fele. Követelmény, hogy mozgás közben a paták teljesen elhagyják a talajt. Míg a lépés négyütemű, addig az iskolalépés kétütemű jármód. Iskolalépésben a konc hajlított, a ló hátulja mélyebbre ereszkedik, nyaka önmagától igazodik fel.

Csak az iskolalépés segítségével lehet az ügetés minden formáját kifejleszteni, sőt az iskolalépés az alapja a négyütemű és a kétüemű vágta kifejlesztésnek is. A helyes megállításokat, a falkádot és a hátralépést is az iskolalépés alapozza meg. Ezen túl az iskolalépés iskolázása eredményezi a ló folyamatos hátból járását.

Jóllehet az iskolalépés mindenképpen ügyes-bajos, fáradságos munka, de a tanítása és végrehajtása is elég sok nehézségbe ütközik, mégis a leghálásabb része az idomításnak, mert feltétlenül sikerhez vezet. Az iskolalépést előrefelé kell végrehajtani, egyenes vonalon, fordulatokban épp úgy, mint vállat be és farat be feladatokban, perdülésben, jobb kézre és bal kézre egyaránt.

Szorgalmasan gyakorolja mindenki az iskolalépést!