A fokozottan rugalmas, kerekdeden kadencírozott járás alapja a konchajlítás. Persze, mint szinte mindennek a lovaglásban, van "majdnem olyan párja" is: a napjainkban látható "lebegtetésnek" az alapja a merevség. Szóval a konchajlítás nem önmagáért, nem a látványosságért való - az a rugalmas mozgás alapja.

A konc hajlításának egyik legjobb eszköze a piaffe. Lassú mozgás közepedte kell a lónak iskolaegyensúlyba helyezkednie - hátulsó lábainak fokozott hajlításával. Azonban a konchajlításnak van egy bizonyos fizikai határa, aminél tovább az adott ló hátulsó lábainak inai és szalagjai nem nyújthatóak tovább. Ugyanis az ízületek hajlítása a vonatkozó inak és szalagok nyújtásával jár. Ha a hajlítás ezek nyújthatóságának maximumához ért, akkor a hajlítás tovább nem fokozható. Ha a konchajlításban a lehetőségek határárához ér a ló, akkor a piaffe feladatban leáll a hátulsó láb tevékenysége, hiszen a ló képtelen felemelni hátulsó lábait a földről. A fenti fotón ezt a pillanat látszik. De persze az is, hogy a piafffe, mint gyakorlat egyik legfontosabb célja a hátulsó lábak nyújtása, a ló hajlékonyságának fokozása. De ez csak a konc hajlításával lehetséges. Ennek hiányában pedig a piaffe (klasszikus értelemben) csak olyan, mint a piaffe, de nem az, hiszen klasszikus lovas számára a piaffe nem cél, az a kiképzés eszköze, szerszáma.