Milyen érdekes, hogy még a legnagyobb külföldi mesterek is a szár-csizma, csizma-szár nélküli lovaglást, azaz a szétválasztott segítségekkel való lovaglást hirdetik. Holott Magyarországon mindenki tudja, hogy a jó lovat segítségek közé kell venni, azaz a segítségeknek összevágólag kell hatniuk, a szár és csizmasegítségeket egyidejűleg kell adni, különben nem lehet elérni a helyes tartást, a ló fölötti kellő uralmat és nem lehet kifejleszteni a menőkedvet. Összevágó segítségek nélkül nem lehet összeszedni a lovat, mert az csak az előrehajtó és felvevő segítségek összeműködésének eredményeként alakulhat ki.

Persze azt is értem, hogy nehéz elképzelni a segítségek összevágóságát, azt, hogy mitől nem lesz a szár és csizma egyidejű alkalmazása úgymond egybevágó, azaz egymásnak ellentmondó, egymással ellentétes. Azonban a világ ezen részén a ló segítségek közé vétele mégiscsak természetes és magától értetődő. Ezért vagyunk lovas nemzet...