A lókiképzés legfontosabb célja a sebesség és menetirány szabályozhatóságának kialakítása. Azért kell a lónak a kiképzés végére vágtában is minden feladatot végrehajtania, mert vágtában nagyobb a végsebesség, mint a másik két jármódban. (A rövidségben egyformák a sebességek, a vágta ugyanolyan lassú lehet mint a lépés. Így például azért kell a vágta perdülést gyakorolni, mert vágtában gyorsabban lehet megfordulni, mint lépésben. Szóval a végsebességet a vágta jármód szolgálja leginkább.

A forudlékonyságot viszont az összeszedettség. Minél több súly vesz a hátulsó lábára a ló, azaz minél inkább megkönnyülnek a vállak, annál fordulékonyabbá válik. Magyarul a lókiképzés és ezzel együtt az összeszedettség célja nem a hátulsó lábak többletterhelése, hanem az elülsők megkönnyítése.

A vállak könnyedségére a alkarok emelkedéséből lehet következtetni. Minél könnyedebb a váll, annál magasabbra emelkednek az elülső lábak alkarjai. Ideális esetben vízszintesig. Az összeszedettségnek így három, egymásra épülő lépcsőfoka van:

• A súlypont hátra vétele
• A konchajlítás
• A mar megemelkedése (azaz a vállak megkönnyítése)

Az összeszedettség vizsgálatakor azt kell mérlegelni, hogy a három lépcsőfokon meddig tud eljutni a ló. A vállak könnyedsége persze a ló alapadottságától is függ. A piaffer ló összeszedése (vállainak megkönnyítése) viszonylag egyszerű, viszont nem lehet olyan végsebességet és menetteljesítményt elérni velük, mint a nem piaffer lóval...