No, nem abban, amiben általában gondolják. Nem a ló hátán kell bátorságot tanúsítani, hiszen a ló hátán a kockázat vállalása tízből tizenegyszer csupán vakmerőség, vagy a veszély fel nem ismerése, azaz a szakmaiság hiánya. A hozzáértés leginkább abban áll, hogy nincs rizikó (azaz a ló átengedő, hétköznapi kifejezéssel élve: nyugodtan engedelmes) és így a lovasnak semmilyen bátorságról nem kell tanúbizonyságot tennie. A ló hátán félni helyes érzés, az a befolyás hiányát jelzi. Ezért nem a félelmet kell legyőzni (bár sokan szeretik a félelem végén érkező boldogságot, az adrenalin után érkező endorfint), szóval nem a félelmet kell legyőzni, hanem olyan helyzetet kell teremteni (befolyást kell szerezni), amiben fel sem merül a félelem kérdése.

A lovasember ezzel szemben abban bátor, hogy a lóval való munkát, legtöbbször saját munkáját feketén-fehéren értékeli, gondolkodásában nincs megalkuvás, mindig elvszerű és mindig következetes. Suskus nincs. Na ehhez kell bátorság.