Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Önhordás, öntartás

2014. február 16. 09:52 - patkószeg

LouisSeeger.jpg

Nem is tudom utoljára milyen régen hallottam ezeket a fogalmakat lovasember szájából. Számomra úgy tűnik, hogy a hazai lókiképzők nem is nagyon foglalkoznak az önhordás, vagy az öntartás kérdéskörével, hazai díjlovas versenyen gyakorlatilag nem is lehet találkozni olyan lóval, amelyik önhordásban, öntartásban mozogna.

Hogy honnan jutott eszembe a téma? A napokban kaszkadőrökkel volt szerencsém együtt dolgozni. Ott persze minden ló legalább önhordásban mozgott, ami igen tanulságos volt számomra. De hát persze a munkalovaknál nem különleges az önhordás iránti igény, ott vagy önhordásban megy a ló, vagy a lovasnak egész nap a lovával kell vesződnie. (Ez persze nem csak az önhordásra igaz! A munkaló számára alapvető kérdés az együttműködés. Példaként a legegyszerűbbet, a nyugodt egyhelyben állást hozhatnám: a gazdaember lova, legyen az akár fogatló, akár órákig képes egyhelyben maradni, míg gazdája, akár a fogattól távol, munkáját végzi, a lovak nyugodtan ácsorognak, mert tudják, hogy ez a feladatuk. Vesse össze ezt valaki a díjlovasok eredményhirdetésével, ahol ön és közveszélyes módon „bogárzanak” a lovak. Az együttműködés hiánya, oly szembetűnő a modern lovassportban, hogy a londoni olimpia (!) díjlovagló számának eredményhirdetésekor az egyik helyezett a dobogóról lelépve nem tudott visszaülni lovára! A lovat a segédek vezették ki, ő meg utána ballagott. Szégyen!) Minden esetre a látottakat, a tapasztaltakat nagyon köszönöm nektek, kedves kaszkadőr barátaim! Külön szeretnék köszönetet mondani Lezsák Leventének, aki lovakat is adott számomra a közös munkához – lovai hibátlan képzettséggel rendelkeznek.

Szóval, az önhordás a lónak az a tanult (!) képessége, amely során arra törekszik, hogy lovasával közös tömegét folyamatosan egyensúlyban tartsa. Még egyszerűbben fogalmazva, az önhordásban járó ló önmagától, a lovas segítsége nélkül folyamatosan arra törekszik, hogy ne essen az elejére, képzettségének megfelelő egyensúlyi helyzetét (vízszintes, vagy iskolaegyensúly) megtartsa. A könnyedség a folyamatos önhordásból következik.

Az önhordás a lendület eredménye. A ló lendületére nem a nagy iramból, nem a hatalmas mozgásból, nem a különlegesen „aktív” hátulsó lábakból, hanem a rövid jármódok könnyedségéből, az átmenetek egyszerűségéből, puhaságából lehet következtetni. Minél lendületesebb egy ló, annál könnyedebb a támaszkodás az összeszedett jármódokban. A legnagyobb mesterek azért tudják végrehajtani a legmagasabb feladatokat iskolaegyensúlyban, de odadobott száron, mert lovuk lendületét a végletekig fokozzák, így azok önhordása is tökéletes.

Az öntartás, az önhordásban és tökéletes elengedettségben mozgó ló sajátja, úgy is mondhatjuk, hogy az öntartás az elengedettség és az egyensúly „eredménye”. Bár az öntartás egy forma, ami után minden lókiképző vágyakozik, mégis az öntartás nem célja, hanem eredménye a kiképzésnek! Óriási a különbség! Az a lovas, akinek a célja az áhított forma és a formába „beleerőlteti” lovát, az merevséget kap eredményül, a merevségben pedig az egyensúly is odalesz. Az öntartás „magától” jön, az a helyes lovaglás eredménye.

Az önhordás megelőzi az öntartást, önhordásban dolgozhat a ló öntartás, azaz az ideális forma nélkül is. Az ilyen helyzetektől nem kell megijedni, azokat fel kell vállalni. Ne felejtse senki Maximilian Weyrother tanítványának, Louis Seegernek vonatkozó kiképzési elvét, amelyet Szerdahelyi Tibor huszár ezredes a következő képen idéz: [Bizonyos esetekben arra kényszerülhetünk, hogy lovunk fejét és nyakát annyira felemeljük, mintha] „a ló homlokán pénzt akarnánk olvasni.”Nem tragédia, ha a ló nem mozog tökéletes formában, ha tarkója időlegesen nincs hajlítva, de önhordásban van! Az egyensúly, az önhordás sokkal fontosabb bármilyen formánál! Az önhordás adja meg az esélyt a lónak arra, hogy öntartásba kerüljön, hogy a vágyva vágyott ideális formát könnyedén, önmagától felvegye és abban dolgozzon!

Szólj hozzá!

Kultúra, közösség

2014. február 13. 06:47 - patkószeg

Kultúrát csak közösségben lehet művelni! Közösség nélkül a kultúra művelése óhatatlanul kisebb-nagyobb hibákhoz vezet. Például a nyelvtudás, annak helyes használata megkopik, hibássá válik, ha használója kikerül annak közegéből. Akik pedig a közegben vannak, nem is értik, hogy miért van a valtozás, miért nem képes a közegből kiszakadt társuk nyelvtudását tisztán megtartani, miérrt lesz előbb-utóbb vicces, majd megmosolyogni való, végül akár nehezen érthető volt társuk beszéde.

Ugyan így van ez minden kultúránál, így a lovas kultúránál is. A közeg, a közösség erősít. Aki járt már olyan lovasversenyen, ahol magas szinten gyakorolták a lovaskultúrát, az saját lovához hazatérve érezhette, hogy napokig, esetleg néhány hétig más minőségben tudott lovagolni. Az a kultúra erősítette, amiben "megfürdött", majd a saját környezete szép lassan visszagyűrte az eredeti színvonalra, mert a környezet nivellál: a jót lehúzza, a gyengébbet felemeli. Sőt kimondható: ott, ahol nincs közösség ott nincs kultúra sem!

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak lovasbarátaimnak, Lezsák Leventének, Nyárasdi Janának, Pénzes Gábornak, Tászler Melindának, azért a sok segítségért, amit tőlük kaptam. Igazi lovasemberek, igazi lovasmesterek. Ők az én közösségem!

Szólj hozzá!

Mozgáskultúra

2014. február 11. 07:42 - patkószeg

A kiképzett ló olyan mozgáskultúraval rendelkezik, olyan ügyes, olyan gyors, olyan fordulékony, stb., hogy ellenfele nem tudja megközelíteni. Ezt példázza az alábbi videó: 0:36-nál a ló olyan nagy sebességgel halad egy egészen kicsi körön, hogy a bika nem tudja utolérni. Ha lassít azért, mert lemarad, ha nem lassít, akkor azért, mert az adott sebességnél nem tudja a kört kisebbíteni. (Pedig neki nem ül senki a hátán!)

3 komment

A lovaglás gyönyöre

2014. február 09. 11:16 - patkószeg

Az arab mondás szerint a férfi három helyen érzi jól magát: a kedvese karjai közt, a könyvtárában és a lova hátán. És ez valóban így van! Amikor létrejön a tökéletes együttműködés ló és lovas között, amikor a harmónia jelen lévő lesz, akkor örömbomba robban lóban, lovasban. Az öröm bizsergetően árad szét mindkét testben: a ló táncolni kezd, mozgása kifényesedik, az akadályok eltörpülnek, a lovasssegítségek láthatatlan jelekké olvadnak, a lovas gondolata lova mozgásában nyilvánul meg. Lovasként mindannyian, minden nap ezt az érzést keressük, ez után vágyakozunk.

Ez az vágy, ami LOVASEMBERRÉ teszi (csupa nagybetűvel!) mindazokat, akik egyszer már megízlelték ezt a gyönyört. Ezért a lovasember nem akar lován uralkodni, nem a közönségnek akar imponálni, nem a pénzével, lehetőségeivel akar sikert aratni. Az a bensőséges viszony, amit lovával kialakított, legtöbbször másra nem tartozik. Ha mégis mutatnak belőle valamit, akkor is leginkább saját kedvtelésükre, szórakozásukra teszik…

Ha a harmónia kialakul, nem csak a saját, hanem a ló örömének szétáradása is tisztán és világosan érezhető. Persze más lovasérzéshez hasonlóan ezt az érzést is nehéz szavakkal leírni. Talán valahogyan ahhoz lehet hasonlítani, mint amit a szobrász érez, amikor a napi, igen kemény munka során szép lassan alakul a kezdetben alaktalan kőtömb. Ha megvan a mit és a hogyan érzése, a nap végén a vésőt, a csiszolópapírt csak azért rakja le, mert pihennie kell, de legszívesebben azon nyomban újra felvenné szerszámait – hajtja a tökéletesség utáni vágy. Ha a boldogság szétárad, a lovas a lóról szállás után szinte azonnal már csak arra vágyik, hogy ismét visszaülhessen a nyeregbe, „elvonási tünetei” majdhogynem azonnal megjelennek.

Csak sajnálni lehet azokat a lovas munkásokat, akik naponta akár hat, nyolc vagy még több lóval való foglalkozással, az edzések hadának futószalagon való kiszolgáltatásával, robotolással nyomják agyon magukban legszebb érzéseiket, fiatalkori vágyaikat. A lókiképzés nem ez. A lókiképzés ennél magasztosabb. Sőt, megkockáztatom, hogy a lókiképzés ebben a tekintetben szemben áll a versenysprottal, a versenyek merev elvárásai, vagy egzisztenciális kérdések miatt a harmónia, az öröm keresése ló és lovas között sokszor csorbát szenvedhet. De a lovasképzés sem ez! Hogyan is lehetne futószalagon kultúrát, érzéseket átadni, tanítani!? Ezért van az, hogy viszonylag ritkán lehet versenyeken, különösen díjlovas versenyeken boldog lóval, örömteli, vagy elégedett lovassal találkozni. (Inkább az ellenkezővel: elképzelhető az, hogy a kutyaiskola bemutatójáról a csapat fele pityeregve megy haza? Nyilvánvalóan nem! Akkor ez miért természetes a díjlovas versenyeken?)

De vajon hogyan lehet megízlelni ezt az érzést, rátalálni a harmóniára?

Kell egy iskolaló! A lovas legjobb tanítómestere a ló! Különösen az ugrólovasoknál feltűnő, hogy a jó, magabiztos lovasnak „valamikor” volt egy olyan lova, amelyik megadta az érzést, amiből magabiztosságát, önmagába és tudásába vetett hitét meríti. De a díjlovaglásból is tudok példát hozni. Nagyon nehéz elmagyarázni az ugrásváltás segítségadásának pillanatát, a csizma és szársegítségek együtthatását. Az iskolaló pik-pak megtanítja a helyes segítségadást, sok magyarázatot nem kell hozzáfűznie az oktatónak.

Persze a boldogság, az öröm keresésének, az érzésnek van egy másik bázisa is: a szakma erős ismerete. Alapos szaktudás nélkül nem lehet kifinomult érzése a kiképzőnek, a szaktudást pedig csak hosszú és elmélyült tanulással lehet megszerezni. A jó bor kortyolgatása például mindenki számára élvezet, ám az is nyilvánvaló, hogy az összetett ízeket, az ízekben rejlő különlegességeket a szakember (a szaktudás birtokában lévő ember) sokkal, de sokkal jobban tudja élvezni a „hétköznapi” kóstolgatónál, borfogyasztónál. De vajon, az ízekről hogyan lehet beszélni, az ízeket hogyan lehet elmagyarázni? Sehogy. De megtapasztalni meglehet. Beszélni kell róla, hallgatni azokat, akik birtokában vannak az érzésnek, szakirodalmat olvasni, a szakmát tanulni olyan sok helyen, amilyen sok helyen csak lehet!

A lókiképzés a lovasember önkifejezése.

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Élet

Értelem és érzelem

2014. február 02. 19:09 - patkószeg

Pontosabban értelem és érzés. Még pontosabban először az értelem, a gondolat, az elképzelés születik meg, azután jönnek csak az érzések.

A lókiképzés során nagyon sok összetett fogalommal találkozik ló és lovas. Csak, hogy néhányat soroljak: összeszedettség, átengedőség, száronlét, önhordás, stb. Jó, rossz megvalósulásukat, meglétüket érezni kell. De vajon lovasként, hogyan lehet ezeket az érzéseket "megtalálni", felismerni? Hogyan lehet ezeket az érzéseket edzőként átadni, "megtanítani" lovasunknak, lovasainknak?

Azt szokták mondani, hogy a legjobb tanár maga a ló. Igen, a harmóniát általánosságban a jó iskolalovon megérzeheti a lovas, de ez csupán arra elég, hogy az egyes feladatok végrehajtásához (!) erős magabiztosság ébredjen a lovasban. Jómagam is végigéltem ezt. Ifi lovasként a Nemzeti Lovardában több tízezer ugrásváltást hajtottam végre, az ugrásváltás azóta is a lelkemben van, olyan számomra mint az úszás, vagy a biciklizés: bármikor sor kerül rá - végrehajtása evidencia. Ugyan ezt élik meg napjainkban azok a lovasok, akik külföldről kiképzett lovakat vásárolnak. Sajnos az a rossz hírem van számukra, hogy a feladatok végrehajtási képessége önmagában igen messze áll a lókiképzés lényegétől.

Az összetett fogalmakhoz tartozó érzésekről csak a kiképzéselméletben jártas lovas tud csak eljutni! Az ilyen lovas lova napról napra érzékenyebb és érzékenyebb precíziós műszerként viselkedik, ellenkező esetben pedig a képzés előrehaladtával csak növekszik a ló ellenállása mégha formálisan egyre "magasabb" színtű feladatokat is hajt végre.

Milyen érdekes, hogy a magyar lovasmondás úgy tartja, hogy: ahol a lovastudás végződik, ott kezdődik az erőszak. Nem az érzésről beszél, hanem a tudásról! A tudás, mármint a kiképzéselméleti jártasság megelőzi az érzést!

1 komment

Iskolajármódok

2014. január 30. 10:14 - patkószeg

fotó-2.JPG

Az alábbi írásom a Lovas Nemzet januári számában jelent meg Iskolajármódok címmel:

Az iskolalovast a champagne lovastól az különbözteti meg, hogy míg utóbbi csak champagne jármódokat, azaz a normál jármódokat (lépést, ügetést, vágtát) használ, addig az iskolalovas iskolajármódokat is.

A lépés iskolajármódja az iskolalépés. A normál lépés négyütemű, a patadobbanások egyenlő időközönként hallatszanak. A bal elülső láb lépése után a jobb hátulsó következik, majd a jobb elülső, amit a bal hátulsó követ. A lépés lábsorrendjének egyik érdekessége, hogy van olyan pillanat, amikor az egyik átlós lábpár a levegőben van, a másik átlós lábpár pedig a földön. Mielőtt például a bal elülső lábát a ló a földre tenné, a jobb hátulsót már felemeli. A másik átlós lábpár, a jobb elülső és bal hátulsó láb eközben a földön van. Ha ezt a pillanatot lefényképezzük, azt látjuk, hogy legelöl a bal elülső láb helyezkedik el, míg leghátul a jobb hátulsó. A jobb hátulsó láb hátrébb van, mint a bal hátulsó. Még egyszer: ez a normál lépés.

Az iskolalépés végrehajtása során a lovas a ló hátulsó lábainak szemernyivel hamarabb való előrevitelére ösztönzi lovát. A lábsorrend hasonló a normál lépéshez. A bal elülsőt a jobb hátulsó követi, majd a jobb elülső lép, végül a bal hátulsó. Itt is van olyan pillanat, amikor a jobb elülső és bal hátulsó láb a földön, míg a bal elülső és jobb hátulsó láb a levegőben van. Ekkor is a bal elülső láb a legelső láb, ám mivel a jobb hátulsó lábával a ló kissé hamarabb lép, a jobb hátulsó láb már megelőzi a bal hátulsó lábat! Ha pusztán ennek a pillanatnak a fényképét néznénk, akkor a fényképről, a lábak helyzetéből nem lehetne eldönteni, hogy a ló ügetésben, vagy lépésben (iskolalépésben) halad!

Az iskolalépést úgy is meghatározhatjuk, hogy az olyan lépés, amikor a ló lábai hajlandóságot mutatnak az átlós lábak egyidejű lépésére. Szélső esetben kialakulhat az egyidejűség, amikor is a ló lábai ügetést, teste viszont lépést mutat! Ez először talán furcsa lehet, de az ellenkezőjére már mindenki látott példát. A nem kellően elengedett, mondhatnánk merev ló lábai a normál lépéshez képest lassabban lépnek előre. Ekkor nem az átlós lábak, hanem az egyoldali lábak mutatnak hajlandóságot az egyidejű előrelépésre. Az ilyen lóra mondjuk azt, hogy paszban jár.

Az iskolalépés azért izgalmas jármód, mert egyfelől már az egészen fiatal, még a kiképzés elején tartó ló is képes végrehajtására. Másrészről viszont az iskolalépés nagyon közel áll a piaffe feladathoz. A lábsorrend azonos, a különbség csupán annyi, hogy iskolalépésben a ló teste lépést, míg piaffe-ban ügetést mutat, súlypontját a ló minden piaffe lépésnél határozottan megemeli. Itt kell megjegyezni, hogy a piaffe iskolajármód, a piaffe nem ügetés. Ez azért fontos, mert a piaffe-nak nincs lebegési fázisa! Ezt támasztja alá díjlovagló szabályzat, amely azt mondja: a piaffe az ügetéshez hasonló (!) jármód.

A passage szintén iskoaljármód, a passage az piaffe előre! A passage-nak persze van lebegési fázisa.

A díjlovagló feladatok legmagasabbika a piaffe és a passage. Az iskolajármódok ismerete azért fontos, mert nélkülük nem lehet megérteni a piaffe és passage lényegét! Ugyanis nem csak lépéshez és ügetéshez, hanem a vágtához hasonló iskolajármódok is léteznek.

A normál (champagne) vágta háromütemű. A külső hátulsó láb után a belső hátulsó és külső elülső láb egyszerre lép, majd a vágtaugrást a belső elülső láb földre érkezése zárja. Ezt követi a lebegési fázis. Az iskolavágtánál a lovas, a lépéshez hasonlóan a hátulsó lábak hamarabb történő előrelendülését szorgalmazza. Ennek eredményeként a vágta négyüteművé válik úgy, hogy a belső hátulsó láb hamarabb ér talajra, mint a külső elülső, ezzel együtt a lebegés fázis elfogy. Hogy ez pontosan milyen, azt a legszebb vágtaperdülések vizsgálatakor bárki láthatja. A szép perdülés nem három, hanem négyütemű, azt a ló iskolavágtában hajtja végre!

De a vágtánál ugyan úgy megtapasztalhatjuk a hátulsó lábak lassulását is! A merev ló szintén nem három, hanem négy ütemben vágtázik, de a négy ütem úgy alakul ki, hogy nem a belső hátulsó, hanem a külső elülső lába ér hamarabb talajra. Ekkor a ló a lépéshez hasonlóan paszban jár.

Az iskolavágta tehát a vágtához hasonló, négyütemű, lebegési fázis nélküli jármód. Ha a lovas tovább fokozza a hátulsó lábak korábbi előrelépését, akkor kialakulhat a hátulsó lábak egyidejű földreérése. Ezzel együtt jár az elülső lábak egyidejű mozgása is. Ez a jármód a redopp. A redopp a támadó harci lovas jármódja, a ló ebben a jármódban rendkívül fordulékonnyá válik. A redopp a vágtához hasonló kétütemű, lebegési fázis nélküli jármód, az egyik ütemben a két hátulsó láb, a másik ütemben a két elülső láb ér a földre. Fontos, hogy a hátulsó lábak nem egymás mellett érnek talajra, ennek megfelelően a redoppot jobb kézre is és bal kézre is végre lehet hajtani.

Ha a ló egyenes, azaz a két hátulsó láb egymás mellett ér talajra akkor terre a terre jármódról beszélünk. Itt kell megjegyezni, hogy van olyan megközelítés, miszerint terre a terre jármód nincs, hanem az mezair. A mezair rövid levade-ok sorozata. A mezair valóban nagyon hasonlít a terre a terre jármódhoz, ezért a kérdés végül is nem lényeges: ha a lovas feladatot hajt végre az mezair, ha halad, akkor az terre a terre.

A támadó harci lovas tehát redoppban közelíti ellenfelét. A találat bevitele érdekében a kellő pillanatban lovát előreugratja, ez a carriere. A carriere a vágtához hasonló, kétütemű, lebegési fázissal is rendelkező jármód. Régi képeken gyakran lehet látni. A lovat a carriere ábrázolásakor mindig a lebegési fázisban mutatják, két elülső lába előre, két hátulsó lába hátrafelé áll. A carriere-t úgy kell elképzelni, mint a startgépből kiugró versenylovat.

Szeretném még egyszer megismételni, hogy vágtához hasonló iskolajármódok (legalább elméleti) ismerete azért fontos, mert ezek nélkül nem lehet megérteni a piaffe értelmét. Önmagában ugyanis a piaffel feladatnak nincs semmi értelme! Hagyományosan ugyanis a piaffe csak az idomítás közbenső lépése volt a vágtában is támadásra képes ló kiképzése során! Az a lovas, aki az iskolavágtát és a redoppot célozza meg, mint a kiképzés csúcsát, az sohasem fogja fejre ejtve piaffe-oztatni lovát, piaffe-ja nem lesz öncélú, azt csak iskolaegyensúlyban fogja végrehajtani!

1 komment

Mi hiányzik a nyeregről?

2014. január 27. 19:14 - patkószeg

fotó 2-2.JPG

fotó 1.JPG

Manapság ismét divatja van a dámanyereg használatának. Annak idején ugyan a nők is lovagoltak férfiüléssel, csak speciális ruházatot viseltek hozzá, azonban látványosabb volt akkor is dámanyereg, ahol a lovas mindkét lába a bal oldalra esett.

A dámanyeregben csak a bal láb szármára van kengyel. A bal térd az alsó térdtámasz alatt, a jobb térd a felső térdtámasz fölött helyezkedik el. A jobb comb vízszintesen a nyereg tetejére fekszik, ezért a nyereg jóval hosszabb hátrafelé mint a szokványos nyereg. A nyereg hosszának a lovas combhosszához kell igazodnia.

A nyereg nem szimmetrikus. A bal oldalon a nyereg vasalata a jobb oldalinál jóval hosszabban fut lefelé, ezért a nyeregnek igen pontosan kell igazodnia a ló méretéhez is! A nyeregnek így mind a lovashoz, mind a lóhoz passzolnia kell! Ez nem egyszerű, ezért sokszor előfordul, hogy a lovas a nyergéhez keres lovat, hogy minden passzoljon.

A lovas lábainak elhelyezkedése miatt felülés után csak a jobb oldalon lehet hevedert húzni. Miután ezen az oldalon nincs ami a nyeregszárnyat tartaná, ezért a nyeregszárnyat a hevederhez rögzítik. Az elfordulását megakadályozandó a nyereg egy úgynevezett egyensúlyi heverrel egészül ki, ami a hátsó kápa közelében kapcsolódik a nyereghez a jobb oldalon.

Minden furcsasága ellenére a dámanyeregben szinte ugyan úgy kell lovagolni, mint bármely más nyeregben azzal, hogy a jobb combot, iilletve csizmát a jobb kézben tartott pálca helyettesíti.

De, hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak: a jobb oldalon a szendvics és flaskatartó hiányzik! (Már, ha értitek a humort!)

 

Szólj hozzá!

Az iskolalovaglás egyszerűsége

2014. január 24. 11:31 - patkószeg

Sokan az iskolalovaglást és ezzel együtt a magasiskolát rendkívül bonyolult, még a kiválasztottak számára is csak különleges lovakkal elérhető dolognak tartják.

NEM, NEM ÉS NEM!

Határozottan ellent kell, hogy mondjak! Az iskolalovaglás a lehető legtermészetesebb lovaglási stílus. Aki békességben, nyugalomban kíván együttlenni lovával, aki szeretetet kíván adni társának, aki látni és segíteni szeretné lelki, fizikai fejlődését, ügyesedését, aki meg szeretné élni azt az érzést, hogy lova mindezért teljesíteni (!) szeretne, az legyen iskolalovas.

Az iskolalovagláshoz nem kell semmilyen különleges adottságú ló! Az iskolalovagláshoz nincs szükség különleges feltételekre! Az iskolalovagláshoz nincs szükség puccos felszerelésre! Az iskolalovaglást bárhol, bármilyen körülmények között lehet művelni.

Az iskolalovaglással a ló hajlékonnyá válik. Az iskolalovaglással a ló engedelmessé válik. Az iskolalovaglással a ló összeszedettsége a végletekig fokozódik.

De persze az iskolalovas másképp gondolkodik a lókiképzésről mint a sprotlovas. A sportban a teljesítmény a legfőbb elvárás, az iskolalovas a harmóniát keresi. Az iskolalovas a gondolkodó lovas stílusa. Az iskolalovaglást bárki művelhet: a diák, a háziasszony, a munka után kikapcsolódni vágyó.

AZ ISKOLALOVAGLÁS SZABADIDŐLOVAGLÁS!

Mindezt az alábbi videó rendkívül jól mutatja. Kristina Winholz először állóhelyben végez hosszhajlításokat (vállat be, farat be), majd ugyan ez látható lépésben. A lépés oldaljárás után farat ki, iskolalépés, iskolaállj, majd levade következik. Az ügetőrész piaffe-fal kezdődik, majt hosszhajlításokkal folytatódik. A film nézésekor ne a szemeteket, hanem a szíveteket nyissátok ki, szakadjatok el a sprotlovasok elvárásaitól! (Ők fordítva ülnek a lovon! Ti ne tegyétek ugyanezt!)

Szólj hozzá!
Címkék: iskolalovaglás

Bad Füssing-i levelek 8.

2014. január 23. 08:39 - patkószeg

A magasiskola jármódjairól (iskolalépés, piaffe, passage, terre a terre, redopp, carriere), ugrásairól (courbette, croupade, ballotade, capriole) és feladatairól (iskolaállj, levade, pesade) már többször írtam. Az egyes feladatok leírását a blogoldal cimkefelhőjében lehet megtalálni! Az iskolafeladatokat az alábbiakkal egészítem ki:

Falkade: Határozott vágta-állj átmenet. Az átmenetben a hátulsó lábak szinte egyszerre érnek talajra és megállnak, a ló hátulsó lábaival “leszúr”, míg elülső lábai együtt felemelkednek. A vágta rövid levade-hoz, vagy pesade-hoz hasonló mozdulattal ér véget.

Repulon: Perdülés a ló eleje körül. Redoppban is végrehajtható.

Passade: Egyenes vonalú vágta után félperdülés, amit azonnal ugrásváltás követ, majd az eredeti, egyenes vonalon visszavágtázik a lovas. Folyamatosan, többször is végrehajtják egymás után, a lovas tulajdonképpen két pont között oda-vissza lovagol, a fordulatokban félperdülést hajt végre, amit ugrásváltással fejez be. A perdülést redoppban is végre lehet hajtani. A feladat nem keverendő össze a pesade-dal!

Repulon passade: A passade félperdülése repulonban, azaz a ló eleje körül kerül végrehajtásra.

Sarabande: Redoppban, vagy terre a terre-ben végrehajtott feladat. A lovas kereszt alakot lovagol. Előrelovaglással kezdődik, majd a kereszt középső részénél teljes oldalazásba (nem féloldalazásba) kezd, majd ugyan azon a vonalon visszafelé is oldalaz, sőt tovább folytatja az oldalazást a kereszt másik irányába, majd visszaoldalaz az oldalazás kezdő pontjához. Ezután előre lovagol, majd a jármódot tartva (redopp, terre a terre) visszahátrál a feladat kiinduló pontjára.

1 komment

Bad Füssing-i levelek 7.

2014. január 22. 06:49 - patkószeg

Névtelen.png

A hagyományos megközelítésben a lovak ideális mérte hozzávetőleg 20 cm-rel kisebb kiképzőjénél. Szélesebb ló lehet ennél néhány centiméterrel kisebb, ellenkező esetben lehet néhány centiméterrel magasabb. Ha a ló az ideális méretnél jóval kisebb, akkor a kiképző kézen nem látja a ló lábát. Problémás lehet a lábsorrendek helyességének, a patanyomvonalaknek az ellenőrzése. Ha a ló az ideális méretnél nagyobb, akkor a kiképző kézen nem látja a ló hátát, nem tudja ellenőrizni a gerincoszlop helyes hajlítottságát, egyenességét. Ezt az előző évszázadok lovas mesterei azzal kompenzálták, hogy padkáról végezték a munkát kézen.

Ezt mutatja Moys Elemér huszár ezredes fényképfelvétele, de ugyan ez látszik a Maximilien Weyrother munkáját megörökítő ábrázoláson is. A kép tüzetes vizsgálatával észrevehető, hogy Weyrother fordulatokra is alkalmas padkával rendelkezett!

weyrother.jpgDe a kelleténél magasabb lóval az is probléma, hogy a kiképző és lova közti tömegarány is eltér az ideálistól, a ló a kiképzőjénél annyival erősebb lesz, hogy kézen szinte lehetetlenné válik a munka.

Manapság más a lovak méretéhez kapcsolódó divat. A XX. százat teljesítményigénye (a sport) a hagyományosnál magasabb lovakat láttat ideálisnak.

Szólj hozzá!

Bad Füssing-i levelek 6.

2014. január 21. 09:39 - patkószeg

Tulajdonképpen már tegnap meg kellett volna mindent köszönnöm, összecsomagolnom, azután megindulnom hazafelé!

Zitával tegnap kézen dolgoztam, Bemelegítése után elkezdtem piaffe-oztatni, Sabine odalépett, "mozdított egyet rajta", a ló tarkója egy tenyérnyit megemelkedett, farbúbja egy tenyérnyivel lesűlyedt, a piaffe ideális helyzetébe került. Na ez volt az a pillanat, amikor azt kellett volna mondanom, hogy kedves Sabine, köszönöm szépen, én pont ezért jöttem, akkor indulok is hazafelé.

Az elmúlt hónapokban Zita már kifejezetten jól piaffe-ozott, de csak úgy, mint amire azt lehet mondani, hogy egész jó, a ló érti a feladatot és szívesen csinálja: nyeregben, a súlyommal terhelve, kézen a fal mellett és a lovarda közepén, azaz a feldadat közben tartja az egyenességét. De mégsem volt olyan, mint ami festményre való lett volna, vagy amit az elődökhöz méltónak lehetne nevezni. Csak kissé hajlította a hátulsó lábait és az elülsők elemése sem volt mintaszerű, az alkar legmagasabb helyzete messze elmaradt az ideálistól. Tegnap ez varázsütésre kialakult.

Nyilván most értekezhetnék arról, hogy a szakmát csak lovasmestertől lehet tanulni. Így volt és így van ez évezredek óta. A lovas kultúrát kitalálni nem lehet. Bizonyos színtig el lehet jutni autodidakta módon, de mesteri fokra csak mester segítségével lehet. Mondom, nyilván hosszan lehetne erről értekezni. De inkább arról beszélek, hogy a kultúrát csak közösségben lehet igényesen művelni! Egymást segítő közösségben. A széthúzás,  az önbecsülés hiányából fakadó kistílűség, a társak gyalázása, sárbatiprása a közösség minden tagját leúzza. A kívánatos harmónia igen sokszor kézzelfogható közelségben van, akár még akkor is, ha a közelség ellenére a lókiképző a teljes kilátástalanságot érzi.  A kiképzés helyzetének helyes értékelése, a változások, a progresszió, vagy akár a tévút felismerése sokszor egyszerűbb a külső szemlélő számára. Ilyenkor szükséges az - a lehet, hogy csak egészen apró - segítség, ami helyére rántja az egyébként többé-kevésbé jó helyen lévő fogaskerekeket, hogy a "gépezet", az "alkotás" olajozottan mozgásba lendüljön.

Na hát ezt történt tegnap. De miért kell ezért külföldre utaznom?

1 komment

150.000

2014. január 20. 07:26 - patkószeg

xIMG_6525-1_2.jpg

Nem tudom megállni, hogy meg ne emlékezzem arról, hogy a blog cikkolvasási számlálója a mai napon fogja meghaladni a 150.000-et (százötvenezret)! Ez azt jelenti, hogy a Zabla és Kengyel bejegyzéseit több mint 150.000 alkalommal olvasták - a blogoldalról kiindulva.

Továbbra is azt gondolom, hogy a cikkek valós olvasottsága ennél jóval nagyobb. Az írásokat ugyanis Facebookon (a Zabla és Kengyel Page-én, a saját oldalamon, illetve a különböző közzösségekben) is megosztom.

Külön köszönöetet szeretnék mondani a Lovasok.hu-nak gondolataim terjesztéséért. Jelzem, hogy a bejegyzések közzétételében a jövőben az erdélyilovasok.ro is segítségemre lesz!

Szólj hozzá!

Cum deo...

2014. január 19. 11:54 - patkószeg

fotó.JPG

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt indultam először Sabine Oettelhez. Bár előtte egyszer már találkoztam vele, de ez mégsem volt nevezhető ismeretségnek. Az elmúlt egy évben igazi lovasembert ismertem meg benne és nem csak lovasembert, hanem LOVASMESTERT is. Sabien Oettel napjaink egyik legkiválóbb, a klasszikus hagyományokat folytató lókiképző szakembere.

A következő napokban a tavaly megszokottaknak megfelelően a Bad Füssing-i levelekben számolok be az egyhetes látogatásom fejleményeiről! Szóval Isten segedelmével (cum deo...) elindultam!

2 komment

Vendégjárás

2014. január 16. 16:57 - patkószeg

1014585_10202412041414769_114016204_o.jpg

Hivatkozva a Patás, Hex, Száva és Zita bejegyzésre, jelzem, hogy a napokban Koltai Polett állomásozik nálam. Ma Pintyővel (Vilcsek Alexandra) érkezett, talán ez okból is a mai délelőt vidámságba fulladt. De legalább mindenki láthatja, hogy a klasszikus lókiképzést és nemzeti hagyományainkat mi minden módon ápolom. Polli lova (Csíkos) hátán Pintyő kutyája: Ármin.

Szólj hozzá!

Patás, Hex, Száva és Zita

2014. január 14. 20:07 - patkószeg

xIMG_7180-1.jpg

A múlt héten Tászler Melinda (Patással, Hexszel) és Mráz Edina (Szávával) volt a vendégem, ahogyan azt a mellékelt képek mutatják. Persze nem csak a klasszikus lókiképzés volt napirenden, hanem a szórakozás is. Melinda privát bemutatót tartott, összeismertettük Zitát Patással, stb., stb. A képek alatti videón Melinda bemutatóját láthatjátok. Edina és Száva is ott volt, de hát a dolgok természetéből fakadóan a jó képeket mindig ő csinálta. Amit mi készítettünk róla az *-ul sikerült. (Egy-két fotó kivételével.)

xIMG_7007-1.jpg

Patás és Zita ismerkedik

xIMG_7355-1.jpg

Farat be (Száva)

És végül: Mellinda bemutatója!

(Biztonsági öveket becsatolni!)

Szólj hozzá!

Pados, Magasházy, Keméry

2014. január 13. 07:40 - patkószeg

pagosg0001.jpg

Magyar díjlovas legutóbb 1936-ban szerepelt olimpián, sőt Berlinben nem csak egyéniben, de a csapatversenyben is a verseny részesei voltunk. A csapat a 6. helyet szerezte meg, az egyéni versenyben Pados Gusztáv tüzér tábornok 14., Magasházy László huszár ezredes 17., Keméry Pál huszár ezredes 26. lett. (A fenti képen Pados Gusztáv tábornok látható.)

Az alábbi linkre kattintva a filmhíradó részleten Pados Gusztáv és Magasházy László lovagol. Érdekes, hogy a két lovas munkájának néhány másodperce napjaink elvárásától teljesen eltérő lovaglási felfogást mutat. A két háború között készült felvételeken ez szinte mindig így van. Láttukra, napjaink lovasai csak legyintenek azzal, hogy azóta rendkívül sokat “fejlődött” a lókiképzés, a lovassport. Gyakran azok is ezt mondják, akik egyébként nagy tisztelői a 20-as, 30-as, 40-es évek magyar lovaskultúrájának, annak amit leginkább az örkénytábori jelző fémjelez.

Számomra ez az álláspont nem fogadható el. Nem tudom elképzelni, hogy Pados tábornoknak, Magasházy és Keméry huszár (!) ezredeseknek napjaink lovasai bármi újat tudnának mondani! Lovas elődeink tisztelete nem merülhet ki abban, hogy általánosságban tiszteletükről szónoklunk, lovaglásukat pedig leszóljuk az egyes felvételek alapján. Ellenkezőleg! A rendkívül szerény mennyiségű filmanyag minden egyes kockáját a legnagyobb megbecsüléssel kell vizsgálni és meg kell találni azokban azt, ami a XXI. századi magyar lovaskultúrát ismét erőssé teheti!

http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=2214

 

1 komment

Sport vagy művészet?

2014. január 12. 09:15 - patkószeg

Ian+Millar+Olympics+Day+9+Equestrian+E4-qnlEl3YGl.jpg

Keresem, keresem, de nem találom Maximilian Weirother mondását, aminek a lényege az, hogy olyan lókiképző mestert még nem látott a világ, akinek a haját nem őszítette meg a kor. Hát igen! A lókiképzés nem csupán sport, a lókiképzés elhivatottság, életforma, művészet. A lovaglás, a lókiképzés nem szorítkozik egy megtanulható technikára. A lovagláshoz, lókiképzéshez (művelésének mesteri fokához) tapasztalat szükséges. Nem csak lovaglási, hanem élettapasztalat is. A lovas nem csak társa, de nevelője, pedagógusa is lovának! Itt szeretnék még egyszer hivatkozni az Hát ettől én nem halok be! című bejegyzésemre!

Ezt igazolja tulajdonképpen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság statsztikája, miszerint az öt legidősebb olimpiai résztvevő közül négy a lovaglásban szerepelt:

1. Oskar Swahn, lövészet, 72 éves, 1920., Antwerpen

2. Arthur von Pongratz, díjlovaglás, 72 éves, 1936., Berlin

3. Hiroshi Hoketsu, díjlovaglás, 71 éves, 2012., London

4. Lorna Johnstone, díjlovaglás, 70 éves, 1972., München

5. Ian Millar, díjugratás, 65 éves, 2012., London

2 komment
Címkék: Weyrother

Keméry a perdülésről

2014. január 07. 19:54 - patkószeg

KemryPl.jpg

"A perdülés a legrégibb gyakorlatok egyike...A ló magasfokú hosszhajlítása iskola vágtában, lendületének teljes fenntartása és az átengedőség a biztosítékai a helyes végrehajtásának...A helyesen lovagolt perdülésnél minden egyes vágtaugrást élesen elhatárolhatjuk és megszámolhatjuk. A perdülés gyakorlását akkor kezdheti meg a lovas, ha a lova körön redoppban már helyesen jár."

Hosszhajlítás iskola vágtában és redopp! Hmmm...

Szólj hozzá!

Vállat be - farat be - vállat be

2014. január 02. 08:33 - patkószeg

Nyárasdi Jana Marianna nálam töltötte az elmúlt napokat! Az alábbi videón vállat be és farat be feladatot mutat be állóhelyben.

Herold végig balra van hajlítva. A kezdő vállat be pozícióban a belső elülső lába több, külső elülső lába kevesebb súlyt visel. A hajlítás fenntartása mellett Jana Herold tarkóját és nyakát fel és hátraigazítja, vállait kifelé mozdítja, a súly nagyobb része a külső elülső lábra kerül. Ezzel egyidőben Herold csípője befelé mozdul. A ló vállat be helyzetből farat be helyzetbe kerül. Majd ugyan ez történik visszafelé.

Szólj hozzá!

Buék 2014: Moys Elemér üzenetével

2013. december 31. 13:21 - patkószeg

Névtelen.png

"A lóidomítás útvesztőjéből az elméleti tudás, a szorgalom, a következetesség, a tapasztalat, a lovaglóügyesség magukban nem vezetnek a boldogulás útjára. Lovas szívből jövő igaz szeretet, alkalmazkodó megértés és megérző jóakarat is szükséges, mellyel a szépséges, nemes és hozzánk ragaszkodó munkatársunkat és fegyverbarátunkat, a lovat megbecsülnünk és értékelnünk kell."

Moys Elemér mondataival kívánok mindenkinek boldog új évet!

2 komment
Címkék: Moys

Hagyomány kötelez IV. (Iskolalépés)

2013. december 30. 07:53 - patkószeg

Hivatkozva a Hagyomány kötelez III. (Iskolaállj) című bejegyzésre:

lnIMG_6562-1.jpg

Zita: Iskolalépés (2013.)

fotó.jpeg

Moys Elemér: Iskolalépés (1902.)

A képek iskolalépést mutatnak, mert mindkét ló jobb hátulsó lába előrébb van (!) a bal hátulsó lábnál, mivel a jobb hátulsó láb majdnem egyidejűleg lendül előre a bal elülső lábbal. A normál (champagne) lépésnél ugyan ebban a fázisban a jobb hátulsó láb a bal hátulsó mögött van, a ló tiszta négyütemű mozgással halad! Összehasonlításképpen az alábbiakban látható Zita lovam normál (champagne) lépésben a fenti képekkel azonos fázisban. A lépés azonos fázisa abból látszik, hogy mindhárom képen a bal elülső láb éppen a talaj felé közelít!

lnIMG_6566-1.jpg

Zita: Nomál (champagne) lépés (2013.)

1 komment

Használd a cimkefelhőt!

2013. december 29. 09:01 - patkószeg

(Bár az év összefoglalásaként pár napja már köszönetemet fejeztem ki minden olvasómnak, azt az alábbiakkal szeretném kiegészíteni: A 2013. évben a Zabla és Kengyel 180 bejegyzése a különböző megjelenési csatornákon mai reggelig 13.552 lájkot kapott. Nem tévedés, számmal is leírom: tizenháromezer ötszázötvekettőt! A blog Facebook page-én trendszerűen az látszik, hogy száz cikkolvasásra három tetszésnyilvánítás esik. (A blogbejegyzések teljes olvasottságát bárki kiszámolhatja, a lájkszámot hárommal el kell osztani és az eredményt százzal meg kell szorozni! Azért az eredményt ideírom, hogy ne kelljen sokat fejben számolni: picit több, mint 450.000! Ez sem tévedés, "csupán" 2.500-as cikkolvasási átlagot jelent!))

A cikkek sok-sok olvasását szeretném még egyszer megköszönni. A felelősséget érzem!

De javaslom is egyben, hogy ne csak az új bejegyzéseket olvassátok, hanem böngésszetek a régiek között is!

Ha problémád van a lovaddal, ha tovább szeretnél lépni a kiképzésben, de ha csak egyszerűen a lovaskultúra, a lókiképzés szakmai háttere érdekel, akkor keresgess a cikkek között! A több száz szakmai cikk között biztosan megtalálod kérdéseidre a választ!

Használd a cimkefelhőt a jobb oldalon a Friss topikok alatt!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil