Gyakran mondják, hogy a lovaglás végül is két lélek közös akarata. Kétségtelenül így van. Hozzá kell tennem, hogy nagyon ritka az az eset, amikor a ló részéről hiányzik az együttműködési készség. Persze a különböző tortúrák hatására megváltozhat a ló hozzáállása, de ez már a „kiképzés” eredménye. A ló eredendően házi állat, az engedelmesség, az ember iránti bizalom születésétől fogva természetes sajátja.

Teljesítőképességét tekintve persze bizonyos korlátokkal mindegyik ló rendelkezik, adott területen egyik tehetségesebb, a másik kevésbé. Az egyik inkább gyors, a másik nagyot tud ugrani, a harmadik bátor, a negyediknek az önhordása átlagon felüli. Azonban az, hogy ezeket a lehetőségetek a kiképző mennyire tudja kihasználni, a határokat mennyire tudja megközelíteni nem csak a szakmai tudásán múlik, hanem az önmagába és lovába vetett hitén múlik – legtöbbször meghatározó mértékben. Ha a lovas bízik önmagában (ami természetesen a kellő szakmai képzettségen alapul) és bízik társában, akkor van eredmény, ha nincs önbizalom, ha nem hisz lovában, akkor a kétségek csak a veszekedést, az egymás elleni küzdést tartják folyamatosan napirenden.