Jövő héten kerül sor a Díjlovas Szakbizottság által szervetett éves edzői és bírói továbbképzésre. Vajon mire elegendő a szűkre szabott két nap, különösen akkor, ha a továbbképzésen való részvételi kötelezettség egy napos, az időbeosztás szerint 7 és fél órás?
Nem kell nagy tehetség annak a megállapítására, hogy szakmailag nem sok mindenre, bármennyire is jó előadó és méltán elismert szakember Stephen Clarke. De a díjlovas sportból nem is ez hiányzik! Nyilván hosszan lehetne merengeni persze a szakma haza színvonaláról, akár műanyag krokodilkönnyeket is lehetne a szemünk sarkában törölgetni. A valódi probléma a saját kishitűségük miatt egymásra gyűlölettel tekintő edző kar évtizedes rombolásából következő
- bajtársi szellem és a kiképzési műhelyek hiánya,
- a konkurensek lovasemberhez méltatlan szakmai lekicsinylése,
- a bírói kar szétbombázása, majd megosztása.
Barátaim! Így a jövő nem fog alakulni, eredményekről ne is álmodozzatok! Nemsokára 30 (!) éve lesz annak, hogy utoljára európabajnokságra jutott ki magyar díjlovascsapat. (Ne feledjétek, egy fecske nem csinál nyarat, Dallos Gyula részvétele a kontinensviadalon hihetetlen munkabírása és elszántsága mellett valójában annak volt köszönhető, hogy az „átkos” teljes mellszélességgel mögötte állt pénzzel, infrastruktúrával, lovakkal, emberekkel.) És akkor még megvoltak azok a műhelyek BLK, Honvéd, Kiskunhalas, Kaposvár, stb, stb…, amelyek mára eltűntek.
Mire jó akkor 7 és fél óra képzés? Mire jó Stephen Clarke meghívása? Arra feltétlenül, hogy egy asztalhoz üljenek a szakma művelői és valami oldódjék – legalább egy kicsikét.
Aki pedig bajtársiasságot, megbecsülést, szakmai tiszteletet szeretne, az látogasson ki hozzánk: Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda (www.goblyos.hu). BÁRMIKOR, TÁRT KAROKKAL VÁRUJUK!!!
