Tudom, nagyon tudományosnak hangzik a cím. Pedig nem az! Két szó, amire a magyar lovas szakszövegben nincs igazán használatos kifejezés, és ami nagyon sok félreértésre ad okot.
A hagyományos magyar szakszöveg csupán a hosszhajlítás kifejezést használja, és nem különbözteti meg az oldal irányú hajlítást, azaz laterális hajlítást a hosszirányú hajlítástól, a longitudinális hajlítástól. Az általános gondolkodás szintén ezt, a két hajlítás különbségét figyelmen kívül hagyó logikát követi. Öreg hiba!
A hosszhajlítás kifejezés alatt, valójában oldal irányú hajlítást kell érteni. Az oldal irányú hajlítás a ló elengedtetését, a külső oldalon lévő izmok nyújtását célozza. Fordítva is igaz. Az elengedettséget az oldal irányú hajlíthatóság könnyedsége jelzi.
A ló hosszirányú hajlítása az összeszedettséget célozza. Elengedettséget, ügyességet és megfelelő erőnlétet igényel. Az oldal irányú hajlíthatóság előfeltétele a hosszirányú hajlíthatóságnak, a kétfajta hajlítás (a laterális és a longitudinális) nem egyenértékű. Ha valaki csupán a hosszirányú hajlítással törődik, akkor óhatatlanul feszességet és elejére esett lovat „kap” eredményül, és ez, mint tudjuk sem a lónak, sem a lovasnak, sem a külső szemlélőnek nem ad kellemes érzést!