A korszellemnek annyira nem része, hogy maga a kifejezés is szinte feledés homályába vész. Ha valakiben alázat van, azt titkolni kell, mert azt félreértik és a gyengeség jelének tekintik. (Az emberek.)

Szinte elvárás, hogy úgy viselkedjen mindenki, mintha a sikerhez nem az alázaton keresztül vezetne az út. A ló azonban szerencsére teljesen más, mint az ember. Amikor nap, mint nap elkéri a lovasától a jogosítványát, szinte az első helyen ellenőrzi, mint a jó pedagógus, hogy aznap hogyan áll a lovas az alázattal. Ha talál megfelelő alázatot, azt felmagasztalja, ha nem talál, akkor felfakasztja. A lovas ágálhat ez ellen, megpróbálhat erőszakoskodni, megpróbálhatja elmismásolni, de annak jó vége nem lehet. Csak az alázatból, csak a partner iránti tiszteletből eredő munka vezethet eredményre.

A leckét a lovas minden nap megkapja. Ezért más a lovasember, mint a többi.