A modern ülés tulajdonképpen nem új keletű, hiszen mióta lovasok kengyelt használnak, azóta létezik. A kifejezés a klasszikus üléstől való eltérést fejezi ki legjobban, alkalmazása széles körben, a díjugratásban megfogalmazott elvárások robbanásszerű növekedésével a XX. század elején terjedt el és szinte teljesen kiszorította a klasszikus ülés használatát. A modern ülést szokták balanszülésnek is nevezni, bár ez nem teljesen találó, hiszen a klasszikus ülés is balanszülés.

Az alábbiakban a kengyelhossz kapcsán, a magam módján elkezdem fejtegetni a modern ülés és a klasszikus ülés közötti különbséget, de mindenek előtt azt kell megjegyeznem, hogy az igazán jó idomítóülésnél nagyon nehéz eldönteni, hogy az vajon modern ülés vagy klasszikus ülés. Vörös Laci barátom anekdotája szerin az ülésekre vonatkozó vita során 100 évvel ezelőtt mindkét párt (mármint a modernisták és a klasszikusok) Josipovich Zsigmond tábornok ülésére, illetve stílusára hivatkozott etalonként, mint a saját stílusuk legnagyszerűbb képviselőjére!

A modern ülés ábrázolására, a helyes kengyelhossz szemléltetésére az egyik legnagyobb klasszikust, Egon von Neindorff képét hozom, csak azért, hogy látható legyen: a jó ülés, a mély ülés, nem egyenlő a túlságosan hosszú kengyellel! Jó ülést, hatékony ülést, csak helyesen beállított kengyelhosszakkal lehet kialakítani!

A balanszülést a magyar szaknyelvben független ülésnek hívják, ami egy kicsit jobban rámutat a helyes ülés egyik leglényegesebb kérdésére. A független ülés kifejezés lovas szaknyelvünk egyik legszebb fordulata, tömörített megfogalmazás: érteni úgy kell, hogy az ülés független. Az ülés akkor független a lovas ülése, ha lovaglás közben a lovasnak nincs szüksége arra, hogy önmaga egyensúlyát a szárakon kapaszkodva tartsa meg. Ez sajnos nem egyszerű kérdés, hiszen a lóra és a lovasra (mozgás közben) nem a statika, hanem a dinamika törvényei érvényesülnek (már ha valaki emlékszik még vonatkozó stúdiumaira).

A modern ülés az az ülésfajta, amikor a kengyelt a lovas saját súlypontja alatt tartja. Ennek az a célja, hogy a könnyítést, a kengyelek helyzetének elmozdítása, illetve a lovas súlypontjának előre mozdítása nélkül lehessen végrehajtani. Ha ugyanis a kengyelek a lovas súlypontja előtt vannak, akkor ahhoz, hogy azokra a lovas a saját súlyát át tudja terhelni (egyszerűen fogalmazva, a kengyelbe tudjon „taposni”) vagy a kengyeleket kell először a súlypont alá hátrahúzni, vagy a lovas súlypontját kell először előremozdítani, különben a könnyítéskor a lovas hátraesik, a nyeregbe huppan, vagy a szárakon kell megkapaszkodnia. A vonatkozó elvárást (egyébként elég pongyolán, de végül is könnyen érthetően) úgy szokták megfogalmazni, hogy a helyes ülésnél a váll, a csípő és a sarok egy függőlegesbe esik. Itt még egyszer aláhúznám, hogy egy-egy pillanatban ennek nem feltétlenül kell ténylegesen fennállnia, hiszen a dinamika szabályai némileg „meghaladják” a statika szabályit! (Primitíven megfogalmazva, gyorsításkor és fékezéskor a 7-es buszon is előre, vagy hátra dőlünk, hogy megtartsuk egyensúlyunkat egy-egy kiragadott „fényképfelvétel” egészen furcsa helyzeteket ábrázolhat.)

Szintén meg kell jegyezni, hogy az „angol” nyergek a modern üléshez készülnek, azokban klasszikus ülést felvenni igen nehéz. Nem kerülhető meg az sem, hogy a lovas nagyságához és testarányihoz(!) megfelelő nyerget kell választani. Nem minden nyereg tud helyes ülést biztosítani, a nyergeket addig kell próbálgatni, amíg a lovas saját testfelépítésének megfelelő nyerget nem talál! A jó nyereg, olyan mint egy jó cipő, nem minden márka és a márkán belül nem minden típus ad megfelelő lehetőséget(!) a helyes ülés kialakítására.

Furcsa lehet, de a helyes ülés kialakításánál első „lépésként” a kengyelekből ki kell venni a lábakat, majd az ülőcsontokkal nyereg legmélyebb pontjára kell helyezkedni. Ezután a térdekkel meg kell „keresni” a térdtámaszt úgy, hogy az nyilvánvalóan jó helyen legyen! A térdnek a térdtámaszon a helye! A túl hosszú (helytelenül beállított) kengyelnek az a jellemzője, hogy ha a lovas könnyít, a térdei a térdtámasz mögé csúsznak. Utolsó mozzanatként a bokát a térd térdtámaszról való elmozdítása nélkül az ülőcsontok alá kell „húzni”. Ekkor mutatkozik meg a helyes kengyelhossz, ami a talp magasságánál két-három ujjnyival feljebb van! Ha ennél hosszabb a kengyel, akkor a talp (az alátámasztás) a súlypont elé kerül, ha rövidebb, akkor a lovas izmai összefeszülnek.

Helyes a kengyelhossz, ha a könnyítéshez a lovasnak sem a bokája, sem a felsőteste nem kívánkozik hátra, illetve előre, azt a lehető legtermészetesebben és egyszerűbben végre tudja hajtani. Ha ez nem sikerül először a kengyeleken kell állítani, ha akkor sem sikerül a nyerget kell kicserélni. Nem minden nyeregben lehet a megfelelő beállításokat megtenni!

A cikk negyedik részét ide kattintva, első részét ide kattintva találod!