Tegnap a Szent László Völgye Lovasegyesület huszárbáljában voltam. Az a baráti (bajtársi) hangulat, ami jelen volt, manapság ritkán tapasztalható. (A kép illusztráció, forrás: kisalfold.hu)

A hagyományőrző huszárok egy egészen különös kasztját képzik a magyar lovaskultúrának. Aki csak felületesen tekint rájuk, aki még nem tapasztalta meg társaságukat, az a korszellemtől, a XXI. századtól, a modernségtől távol álló gondolkodást társíthat hozzájuk. Holott, ez messzemenően nincs így.

A hagyományőrzők az egész magyar lovaskultúra megújításának lehetőségét hordozzák magukban! Sajátos hagyományainkat egyrészt számon tartják, másrészt folyamatosan kutatják. Az elnőiesedett sporttal szemben alapvetően férfias az alapállásuk, ők az egyetlenek, akiknél a férfiak vannak többségben. Azokat a negyven-, ötven- és hatvanéves generációkat is meg tudják szólítani, akiket a lovassport elmulasztott integrálni.

Szervezeteik alapvetően baráti társaságok, munkájukon látszik, hogy milyen eredményeket lehet elérni az együttgondolkodás, az összetartás erejével.