Amikor otthon vagyok, gyakran kapom a kérdést: miért üvöltök? Azért, mert lovasedző vagyok. És ehhez hangerő kell. A lovasedzők legendásan erős hangúak. Nem csak azért, mert gyakran 15-20 méterről kell az instrukciókat adni, amit esetenként a szél vagy egyéb zajok nehezítenek, hanem azért is mert a lovas alapvetően lovára figyel. Ha figyelme teljes mértékben edzője felé fordulna sokkal halkabb beszédet is megértene, az utasításokhoz sokkal kisebb hangerő is elegendő lenne.

A lovaglásnál ugyan ez a helyzet. Minél inkább maga felé tudja lova figyelmét fordítani a lovas, annál kisebb jeleket kell adni a lovaglás során. A figyelem, a koncentráció megteremtése és fenntartása a segítségeknek jelekké való finomításának legfontosabb eszköze!

A lovat erős segítségekkel, durvasággal, erőszakoskodással is lehet uralni, engedelmességre bírni. De csak korlátozott mértékben és csak korlátozott ideig. A ló szabadságra született, az erőszakoskodást, az akarnokságot nem szívlelheti. A helyzetbe a ló vagy beletörik, vagy kibújik alóla. A ló kiképzése az együttműködési készségének felébresztésével, figyelmének felkeltésével és birtoklásával kezdődik. A "főnökösködést" a ló mérhetetlenül utálja, a ménesvezért viszont követi. Ha tehát valaki lovaglás közben "üvölt", értsd erős segítségeket használ, netalán durváskodik, az nem birtokolja lova figyelmét.

Üvölteni csak a lovasedzőknek szabad! (És hát valljuk be, az sem elegáns!)