A lendület a lókiképzés talán a legnehezebben megérthető fogalma. Ezért témázom ismét rajta.

Kókay szerint akkor van száron a ló, ha a lovas által meghatározott keretet a ló puhán és önállóan kitölti. A keretet elöl (egyebek mellett) a szárral, a zablával lehet meghatározni. Ha a ló a zabla nyomásának enged, akkor együttműködési szándékáról tesz tanubizonyságot. A zabla nyomására való engedtetést a régiek az álkapocs megdolgozásának nevezték. A zabla nyomására való engedés egyre elengedettebbé teszi a lovat, a lovas azt fogja tapasztalni, hogy a ló egyre kisebb és kisebb nyomásra is engedni fog. (Ennek az ellenkezője is igaz: az ellenállás idővel egyre erősebbé válik.) Végül az engedtetéshez szükséges zablasegítség olyan mértékben csökkenthető, hogy a szárakat szinte nem is kell használni, a támaszkodás mértéke a szárak súlyának lesz megfelelő. Ekkor áll elő az a helyzet, amit a régiek kívánatosnak tartottak, hogy ha a szárat egy helyen elvágnánk és cérnával helyettesítenénk, akkor az a lovaglás, illetve a segítségadás során nem szakadna el. Ez az a helyzet, amikor a ló öntartásba kerül. Az öntartás nem egy bizonyos formát, fej, illetve nyaktartást jelent, hanem a keret végletes elfogadását. Az ilyen ló különböző feligazítottságban is öntartásban hordja lovasát, öntartásban dolgozik.

Ugyan ez áll a keret elfogadására hátul is. A keretet hátul (egyebek mellett) a csizma határozza meg. Az a ló, amelyik enged a csizma keretet meghatározó nyomásának, az együttműködési szándékáról tesz tanubizonyságot. (Itt kell megjegyezni, hogy többfajta csizmasegítség létezik. Van amelyik előrehajtja a lovat, van amelyik oldalt lépteti, van amelyik a keretet határozza meg, szűkíti, vagy bűvülni engedi azt.) A keret elfogadása hátul is egyre kisebb segítségek adásának szükségességét teszi lehetővé. (Itt is igaz azonban az, hogy az ellenállás is egyre erősebb ellenállást szül, ha a ló nem enged a csizma nyomásának, akkor ellenállása idővel fokozódni fog.) A keret egyre kisebb csizmasegítséggel való meghatározása oda vezet, (az öntartás kialakulásához teljesen hasonlóan) hogy az a külső szemlélő számára láthatatlanná válik, a ló önállóan, hátulsó lábaival szorgalmasan dolgozva tartja a lovas által meghatározott keretet. 

Na ez a lendület!

Ezért nincs a lendületnek semmi köze az iramhoz. Ezért hangsúlyozták elődeink a száronlét fontosságát. Ezért van a legösszeszedettebb iramoknak is lendülete.  Ezért van a lebegési fázis nélküli jármódoknak (lépés, piaffe, iskolavágta, stb.) is lendülete! A lendület a keret hátulsó felének végletes elfogadása, a ló szorgalmas járása!

Ezért van az, hogy a lendület (a keret hátul történő végletesen könnyed meghatározása és például annak szűkíthetősége) előfeltétele az összeszedettségnek!

A lendületről még ide, ide és ide kattintva olvashatsz cikket.