Kétfajta embert létezik: a lovasember és a többiek. Ezt onnan lehet tudni, hogy ha csak lovasembert teremtett volna a Jóisten, akkor az embernek olyan hosszú lenne az alkarja, hogy meg tudná fogni a zablakarikát.

A lovasember tiszteli társát (mind a másik lovasembert, mind a lovát), azokat magával egyenrangú partnernek tekinti. A lovasember szemében nincs alá-fölérendeltségi viszony. (Vezető szerep, vagy a lova kapcsán "ménesvezéri" helyzet persze van.) A visszaemlékezések szerint komoly megrökönyödést és ellenérzést váltott ki a tisztek között az, hogy a huszártisztek nem különültek el a tiszthelyettesektől, tisztesektől, huszárjaiktól.

Mindebből csak azt kell látni, hogy aki kizárólag munkaeszközként tekint lovára, vagy a teljesítmény érdekében nem riad vissza semmilyen eszköz használatától, aki nem becsüli lovas társait, az nem lovasember - lókiképzésre valójában alkalmatlan.

A lovas, különösen a fiatal lóval szemben jóval erősebb és ügyesebb. Ezzel az erővel és hatalommal nem szabad visszaélni. A ló az erőszakosság miatt vagy testileg, lelkileg tönkremegy és 8-10-12 éves korára eladják, "ifi" lovassal lovagoltatják, félreteszik, stb. (azaz küldik a kukába), vagy ha esetleg valamilyen módon átvészeli életének ezt a szakaszát, akkor "nehezen lovagolhatóvá", vagy "butává" válik, ellenszegülő lesz, hozzáerősödik a tortúrához, ellenálló lesz, amit kapott lovasától, lovasaitól, azt kamatostól visszaadja. Aki ilyen lovakat képez az lovas ugyan, de nem lovasember.