A piaffe és a pasage az ügetéshez hasonló iskolajármódok. Azért csak hasonlóak mert a piaffe-nek nincs lebegési fázisa, a passage viszont ütemében tér el az ügetéstől. Mindkettő kritériuma az iskoaegyensúly és a végletes manőverezhetőség.

A piaffe

A piaffe az ügetéshez hasonló jármód. Kétütemű, de nincs lebegési fázisa. A piaffe a hagyományos magyar megközelítés szerint igen rövid iramú, lépésenként egy patanyomot előrehaladó jármód. Igen képzett lovakkal állóhelyben is végre lehet hajtani, de a piaffe feladatnak nem szükséges feltétele az, hogy azt a ló előrehaladás nélkül hajtsa végre. Ezt támasztották alá a régi díjlovas programok, amikoris a legalacsonabb díjlovas tesztfeladatban, ahol piaffe-ozni kellett, kötelező előrehaladás volt előírva.

A piaffe nem öncélú feladat, segítségével tud felkészülni a ló és a kiképző vágtában végrehajtandó iskolajármódjainak megkezdésére. A piaffe csak a modern lókiképzés csúcsfeladata! Az ügetéshez hasonló iskolajármódok lovaglása során sem szabad feledni, hogy a cél a vágtához hasonló iskolajármódok lovaglása! Az igazán jó lovas nem ügetésgben, hanem vágtában kíván iskolajármódban haladni! Sajnos a modern kor sportlovasainak nem célja a vágtában végrehajtott iskolajármódok végrehajtása. Ezért látható olyan sokszor rossz egyensúlyban végrehajtott piaffe.

A piaffe-ot iskolaegyensúlyban kell végrehajtani. Ennek jellemzője a nagyfokú ültetettség, a hárulsó lábak ízületeinek fokozott hajlítottsága. Mindebből a mar megemelkedése és az elülső lábak teherviselésének csökkenése következik, melynek eredményeként a ló az elülső lábait magasabbra emeli. Optimális esetben a ló az alkarját vízszintesig emeli. A nagy teherviselés miatt a hátulsó láb kevésbé emelkedik, a pata a másik, azaz a földön lévő láb bokájának magasságáig emelkedik. A hátulsó lábak aktivitását szintén növeli az ültetettség, azaz a hátulsó lábak ízületeinek hajlítottsága.

A piaffe igen hasonló feladat az iskolalépéshez. A két jármmód lábsorrendje megegyezik, egymástól csupán abban különböznek, hogy iskolalépésben a ló teste lépést, piaffe-ban ügetést mutat, azaz minden piaffe lépésnél megemelkedik a ló súlypontja. Sokszor nem is lehet megkülönböztetni, hogy a ló igen élénk iskolalépést, vagy egy szerényebb piaffe-ot mutat. Éppen ezért a piaffe előfeladata az iskolalépés. Klasszikus szerzők, például Kókay az iskolalépést (mármint a kétütemű iskolalépést) a vele teljesen megegyező lábsorrendel rendelkező hátralépéssel “váltják ki”.

A rövid iram, illetve az előrehaladás nélküli mozgás ellenére a piaffe jármód. Egyenes és hajlított gerinccel is végrehajtható. Lovagolják vállat be és farat be helyzetben is. A kiképzett ló képes piaffe közben az eleje és hátulja körüli fordulatok végrehajtására is.

A passage

A passage tulajdonképpen piaffe előre. A passage szintén az ügetéshez hasoló iskolajármód: az átlós lábak egyszerre, két ütemben lépnek, az ütemek között pedig lebegési fázis van. Míg az ügetésben a tolóerő, addig a passage végrehajtása során a hordozóerő dominál. Ez az iskolaevgyensúlyból következik! A lebegési fázis ezért meghosszabbodik, a passage emelkedettebb, de az ügetés üteménél lassabb ütemű jármód. Fontos tehát, hogy nem csak az ütem lassul le, hanem a lebegési fázis is meghosszabbodik a helyes passage esetén. Helytelen, ha az ütem azért hosszabbodik meg, mert a ló több időt tölt a talajon.

A passage-t iskolaegyensúlyban kell végrehajtani, amelynek eredménye az elülső lábak magasra emelése. Az alkarnak a piaffe-hez hasonlóan vízszintesig kell emelkedinie. Helytelen az a passage, amelynek végrehajtása során a hátulsó lábak nem viselik a ló és a lovas súlyának nagyrészét. Az ilyen passage végrehajtása során nem azért emeli magasra a ló az elülső lábait, mert azok megkönnyültek, hanem azért, mert a ló érti lovasának akaratát. Az ilyen végrehajtás csupán az elülső lábak tevékenységét figyelembe véve lehet látványos, de tartalmilag semmiképpen nem helyes!

A jó és rossz passage között olyan különbség van, mint a spanyol lépés és a délceglépés között. Míg a spanyol lépés végrehejtása során a ló érti a lovas elvárását, hogy emelje magasabbra az elülső lábát, addig a délceglépésben az elülső láb magasabbra emelése az iskolaegyensúlyból következik. Ezért a passage feladatot nem lehet az elülső láb ütögetésével megtanítani! A jó, szorgalmas piaffe birtokában viszont egy-kettőre megtanulja, sőt szinte felajánlja a ló! Ezért a piaffe a passage előfeladata, azaz a piaffe feladatot mindenképp hamarabb kell megtanítani a passage-nál. Még akkor is ha a ló a passage feladathoz hasonló mozgást ajánl fel. Ez ugyanis nem passage, hanem pont az ellenkezője. A lebegősebb ügetéssel a ló valójában az összeszedés ellen védekezik: erő, vagy ügyesség hiányában, vagy egyszerűen ellenállását felmutatva minden lépésnél “kirugja magát” az összeszedettségből. Ugyan ez áll az úgynevezett “lebegtetésre”, ami első ránézésre látványos jármód. De az csak a ló feszességét, összeszedhetőségének hiányát jelenti. Ezt sajnos még a legmagasabb színtű díjlovas versenyeken is gyakran lehet látni, az eredménye pedig az, hogy a lovasok összeszedett ügetés helyett folyamatosan munkaügetést mutatnak.

A piaffe feladathoz hasonlóan passage-ban is végletesen manőverezhető a ló. Minden forulatot, valamint hosszhajlítást (vállat be, farat be, oldaljárás) végre lehet hajtani a megfelelően kiképzett lóval.

A passage hagyományos megnevezése a délcegügetés. Ezért nevezhető az iskolalépés délceglépésnek, különösen akkor, ha annak délceg voltát, az elülső lábak fokozott emelését kívánjuk hangsúlyozni.

Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy a passge az gyakorlatilag piaffe előre. A piaffe és a passage úgy viszonyul egymáshoz, mint a terre a terre a carriere jármódhoz.

Bár a kiképzés csúcsát a vágtában végrehajtott iskolafeladatok jelentik, a passage számomra a legszebb jármód. Ez fejezi ki legjobban a ló erőtől duzzadó egészségét, végletes együttműködését. Passage-ben mutatkozik meg leglátványosabban a ló és lovas egysége, a lovas gondolatának a ló mozgásán keresztül történő kifejeződése!