Én még jól emlékszem Babochay Sándorra. Szaktudásáról elég legyen annyit megemlíteni, hogy méneskari tisztként Pettkó-Szandtner Tibor munkatársa volt, majd később a magyar lovassport első nemzetközi minősítésű díjlovas bírója lett.

Amikor versenyszerűen lovagolni kezdtem, ő már idős szakemberként a díjlovas versenyek főbírája volt. És mint idős ember (mindannyian ilyenek leszünk, ha egyáltalán megéljük) néha-néha el-elszundított a bíóri asztalnál. Egyik verseny végeztével egy hevesebb természetű lovas ment hozzá, szinte kérdőre vonandó az adott pontok miatt:

- De hát aludt, Sándor bácsi! - szólt a felvetés.

- Igen, de nekem elég megnézni a lovat A-tól X-ig és tudom, hogy mi fog történni - hangzott a válasz.

És - azt hiszem - örök igazságot fogalmazott akkor meg Babochay Sándor! A lovaglás vagy harmonikus, vagy sem. Elég egy pillantást vetni lóra, lovasra és lát mindent a szemlélő..