Fülöp Istvánt nem hiszem, hogy nagyon be kellene mutatnom. Az ország egyik legkomolyabb lovas szakembere. Különleges tudása - egyebek mellett - abban áll, hogy nem csak egy szakágat művel magas szinten: kiváló szakemere a fogathajtásnak, de a lovagláshoz is ért - Egerben magasikolát is vezetett. Az alábbi anekdotához azt is tudni kell, hogy Pista apósa Mátyus Viktor volt, akinek neve a magyar fogatsport történetének lapjain arany betűkkel vannak feljegyezve, hihetetlen tapasztalatát nehezen lehet bárkihez is hasonlítani.

Szóval a történet szerint Pistához új fogatló érkezett. Kipróbálták, de valahogy nem tudtak vele zöldágra vergődni. A kipróbálás már hosszabb ideje zajlott, amilor az öreg megérkezett. Ránézett a lóra, egy szíjat átállított a szereléken, utána minden a helyes kerékvágásba ugrott, a ló úgy működött, mint a schafhausen óra.

- Ezt eddig miért nem mutatta, Viktor bácsi? - kérdezte Pista.

- Mert nem volt itt eddig ilyen ló! - hangzott a válasz.

Hát igen. Csak lovas mesterek tudják egyik generációról a másikra továbbadni a szakma ezredéves tudását, tapasztalatait. Kultúrát csak lovasmestertől lehet tanulni, és közösség közös munkájával, a közösség erejével lehet fenntartani.