Az egyik lovas havilap a díjlovaglás kapcsán nagyinterjút közölt. Az utolsó kérdés így hangzott :"Mint már jó néhány éve ebben a sportban tevékenykedő ember, hol látod az előrelépés lehetőségét 2017-ben?" Válasz: "Azt gondolom, ha minden, díjlovaglásban tevékenykedő résztvevő korrektül teszi a dolgát, nem gondolkozva a "hogyan lehetne másképen?", sem pedig a "neki miért lett jobb az eredménye?" mondatokon, van előrelépési lehetőség a szakág összes területén."

Szerintem pedig pont ellenkezőleg: akkor van előrelépés, ha minél többen kezdenek gondolkodni. Azon, hogy hogyan lehetne másképpen. Utoljára olimpián 1936-ban volt magyar díjlovas! Világversenyen utoljára 1981-ben volt magyar csapat. Egyszer mégiscsak el kellene kezdeni elmélkedni azon, hogy hogyan és miért volt képes a negyvenes, ötvenes évek nemzetközileg is elismert helyzetéből ilyen mélységekre leküzdenie magát a hazai lókiképzésnek, lovasképzésnek. Hol vannak azok a lovasok akikre büszkék az edzőik? Hol vannak azok a legendás lovak, akikre évtizedek után is emlékezünk? (Ellenpéldáért kattins ide.) Gondolkodás, az okok feltárása, a jelenkor és a díjlovaglás elmúlt három évtizedének higgadt szakmai értékelése nélkül lehetetlen saját kultúránkhoz való visszatérés, lehetetlen a megújulás, lehetetlen komoly eredmények ismételt elérése.