A napokban Szokola Csaba barátom videót posztolt Imke Schellekens-Bartelsről, aki előadást tartott Magyarországon. Előre kell, hogy bocsássam: minden segítséget meg kell köszönnünk, mindenkit tisztelettel kell fogadnunk, nekünk magyar lovasoknak. Lovaskultúránk évtizedes mélyponton van, ezért minden segítő kezet meg kell ragadnunk. Sajnálom, hogy nem tudtam jelen lenni.

Azonban a posztolt videót megnézve, azt kell, hogy gondoljam, hogy Csabával nem ugyanazt a "műsort néztük". Számomra ez a lovaglás olyan, mint a díjlovaglás karikatúrája:

1. A ló nem tud állni.

2. A ló nem tud lépni: Olyan durván paszban jár, ami miatt a Tattersallban a nyolcvanas években akkora pofont kaptam volna, hogy...

3. A ló nem tud ügetni: Na, ami itt látszik, az a combbóljárás tipikius péládja. Úgy rázza a ló a lovasát, hogy csak egy dologban lehetünk biztosak - Imke Schellekens Bartelsnek veseköve biztosan nincs. A nyújtott ügetésről pedig ne is kelljen részletesen beszélnem, ha valaki tudni akarja, hogy milyen a cirkusztrott az itt láthatja.

4. Összeszedettséget nem mutat a ló semmilyen jármódban, de hát ilyen hanyattveremmagam üléssel hogyan is lehetne összeszedni a lovat?

Kedves Csaba! Hidd el, hogy ez a lovas egy paraszhajszállal sem jobb nálad! Tisztelheted (és tisztelnünk is kell Imke Schellekens Bartelst eredményei miatt), de ne remegjen a gatyád, ilyen produkcióra Te is képes vagy! És vagy féltucat másik magyar lovast is (Robitól Erikáig, Zsófitól Biankáig) ide tudnék sorolni.