Keméry egyensúlyról írt gondolatai megerősítik Kókay által megfogalmazott nemzeti álláspontunkat, miszerint mozgás közben a ló a négy lábát egyformán terheli, azokra egyenlő súly esik: "Lovas szempontból a azonban a ló csak akkor van egyensúlyban, ha a lovas és a ló együttes súlya a ló lábain, mind hossz, mind oldalirányban úgy oszlik el, hogy az egyik oldali lábpárra ugyanannyi súly esik, mint a másik oldal lábaira." Ezt az egyensúlyi helyzetet lovaglás során használati, vagy vízszintes egyensúlynak (lovas nélkül természetes egyensúlynak) nevezi és megkülönbözteti ettől a nyers egyensúlyt, amikor az elülső lábakra esik több teher, valamint az iskolaegyensúlyt, amikor a hátulsó lábak több terhet hordanak az elülsőknél.

Keméry továbbá a következőket írja az egyensúlyról: "Alacsonyabb egyensúlyhelyzetből a magasabb szintű egyensúlyba a lovat csak türelemes módszeres tornáztatással vihetjük át. Ezt az utat semmilyen "gyorsított eljárással" nem rövidíthetjük meg."

Továbbá: "Amint a ló nyereg alá kerül s a lovas súlya terheli, egyes, tökéletes, arányosan felépített testű egyedek kivételével a legtöbb ló elveszti tartását, mozgása természetes lendületét s járása kötötté válik. Ezek a változások a ló egyensúlyállapotában a lovas súlya által előidézett zavar jelenségei, amelyek azonban megszűnnek, amint az eredeti egyensúlyhelyzete ismét helyreáll. Ez akkor következik be, amikor a lovas és a ló megtalálja közös egyensúlyát, vagyis amikor a lovas és a ló súlyvonala egybeesik."

Keméry utóbbi gondolatát úgy kell elképzelni, mint az artistát a labdán. Az artista csak akkor tud a labdán fennmaradni, ha súlypontja a labda közepén halad át. Ettől kicsit (!) eltérítve a súlypontját lassan meg tud indulni a kívánt irányba, vagy a mozgását le tudja lassítani: az artista kismértékű súlypontelmozdítással a labda súlypontját is el tudja mozdítani (meg tudja indítani, vagy mozgását meg tudja állítani), mégpedig szándéka szerint. A súlypont nagymértékű elmozdításával a labda az atista szándékával ellentétes irányban, alóla kiszaladva indul meg és az egyensúlyozó elveszt a befolyását a labda fölött, azaz lepottyan. Ez hasonlóan működik a lovaglásban is. Kis testsúlysegítségekre a ló megfelelően, nagy segítségekre az elvárással ellentétesen reagál a ló. Van aki persze a durva segítségadás ellenkező hatását alkalmazva lovagol, pl. jobbra dől a balra féloldalazásnál (kiszalajtatja maga alól a lovat), vagy hátraveti magát nyújtott ügetésnél. Az ilyen segítségadás persze lehetésges, de ezel a módszerrel a lovas a lovat ellenkezésre tanítja, azaz arra, hogy "kiszaladjon" a segítségei alól.