A hosszhajlítások lovaglása a lókiképzés központi feladata – segítségével lehet a lovat véglegesen elengedtetni, egyenessé tenni és egyensúlyba hozni. Magáról a feladatok segítségadásáról tengernyi szakirodalom található, tanításukról azonban jóval kevesebb szó esik

És a tanítás leírásának hiánya valójában napjaink díjlovaglásának leglényegesebb hiányosságát mutatja -  a hosszhajlítások (vállat be, vállat ki, farat be, farat ki, oldaljárás, eleje körüli fordulat, hátulja körüli fordulat) a modern lókiképzésben csupán megtanulandó feladatként és nem a kiképzés legfontosabb eszközeként szerepelnek a lovas közgondolkodásban. A ló- és lovasképzés ennek megfelelően zajlott már a nyolcvanas és kilencvenes években is a Nemzeti Lovardában. A fiatal lovasokat (mindannyiunkat) a hosszhajlítások végrehajtását már elsajátított lóra felültetve megtanították az egyes feladatok segítségadására, majd fiatal lovakra ültetve ügetésben (!) egyszerűen elhangzott a vezényszó és addig kellett húzni-vonni a lovakat míg valahogy azok is képesek lettek az egyes feladatok végrehajtására. Megtanulták a feladatokat a lovak? Röviden válaszolva: igen. Részletesen válaszolva: nem. A kellő pedagógiai hozzáállás hiányában a lovak értetlenül álltak a lovas „kérésével” szemben és ezért arra csak merevséggel tudtak reagálni, ami persze a lovasokat is elmerevítette. Végeredményben így pont a hosszhajlítások lényege veszett el, hiába lettek a lovak képesek a hosszhajlításokhoz formailag hasonló mozgások bemutatására, tartalmilag azok köszönő viszonyban sem voltak azokkal.

Ha valamely szakirodalomban mégis szó esik a hosszhajlítások tanításáról, akkor a vonatkozó leírások praktikussága erősen megkérdőjelezhető. Mi sem jellemzőbb példa erre, mint az, hogy az Irányelvek a lovaglás és hajtás számára című könyv, ami az elmúlt évtizedek európai lovaskultúrájának szinte megkérdőjelezhetetlen alapműve, a farat be típusú feladatok tanítását a farat ki (renvers) feladat tanításával javasolja kezdeni mégpedig vállat be, röviden hátra arc feladatkombinációból! Elvileg persze lehetségesnek tartom ezt a módszert, de még életemben nem láttam alkalmazását és egyébként eszembe sem jutna ezt az utat választani. „A kiképzéskor a renvers tanításához célravezető az alábbi sorrend: vállat be – röviden hátra arc – renvers. A lovas vállat be-ben lovagol a hosszú fal második sarka előtti átváltási pontig, ott hátra arcot csinál és anélkül, hogy át kellene a lovat állítania, lovagol a patanyomon vissza.”

De hát akkor hogyan kell hozzáfogni a hosszhajlítások tanításához. Sokféleképp lehet, a magam részéről kézen és nagyon lassú mozgásban, vagy álljban próbálkozom először.

A lassú mozgás alkalmazásának elve

Az ügyesség, a mozgáskultúra fejlesztésének legfontosabb módszere a lassú mozgás közben történő gyakorlás. Mindezt legjobban talán a tánctanulás példázza. A tánclépéseket először egyedül és lassú ütemre kell elsajátítani. Ha ez megy, akkor két irányban lehet továbhaladni: vagy az ütemet kell gyorsítani, vagy lassú ütemben párosan kell a lépéseket megkisérleni. Hasonló a helyzet a lókiképzés során. A feladatokat célszerű állóhelyben, vagy lassú lépésben és kézen elsajátíttatni a lóval. Ha ez megy, akkor ügetésben, végül vágtában lehet próbálkozni kézen, vagy a lassú mozgásnál maradva, meg lehet kísérelni a feladatvégrehajtást lóra ülve is.

A részfeladatokra osztás elve

A problémamegoldás alapmódszere a részproblémákra való osztás. A hosszhajlítás során a lovasnak tulajdonképpen két elvárást kell teljesítenie: a lónak oldalirányban kell mozognia, valamint biztosítania kell a feladatvégrehajtás során a ló gerncének oldalirányú hajlítását. Az oldalirányban való mozgás is két mozzanatra osztható: a vállak és a csípők olalirányú vezetésére.

A hosszhalítások tanítása során persze felvethető a kérdés, hogy hajlításban kell-e a vállakat és a csípőket oldalra vezetni, vagy a csípők és vállak oldalravezetése birtokában kell-e a lovat hajlítani. Pedagógiai szempontból úgy vélem, hogy mindegy, tartalmi szempontból viszont talán az előbbi javasolható inkább, bár ahhoz egy picivel nagyobb rutin és magabiztosság szükséges, ezért az előbbit iskkola módszernek, az utóbbit campagne módszernek javaslom nevezni.

Váll-csípővezetés, majd hajlítás (campagne módszer)

Első lépésként a csizmasegítségeket kell a lónak megtanítani eleje körüli fordulattal. A ló vállától kissé hátrébb álva, combjára nézve és pálcával ugyanoda mutatva a csípő a kiképzőtől távolodva kitér, a ló válla elé állva a külső csípőre nézve és pálcával ugyaoda mutatva a csípő a kiképző felé közelítve kitér.

Második lépésként az idirekt szársegítséget kell a lónak megtanítani hátulja körüli fordulattal. A ló válla elé állva, vállára nézve és pálcával ugyanoda mutatva a váll a kiképzőtől távolodva kitér, a ló vállától kissé hátrébb állva a marra nézve és a mar fölött a külső vállra mutatva a váll a kiképző felé kitér.

Ha a vállak és csípők oldalirányú vezetésében a ló-lovas páros bizonyos magabiztosságot szerzett, akkor a nyomást a vállon és a csípőn egyszerre is meg lehet kísérelni, melynek eredményeként a ló lépésben a lovastól távolodva, vagy hozzá közeledve oldalirányú mozgásba kezd.

Negyedik lépésként az oldalirányú mozgás során a ló fejének elfordításával (állítás) a ló hajlítását kezdeményezi a kiképző.

Hajlítás, majd váll-csípővezetés (iskola módszer)

Első lépésként állóhelyben a ló fejének oldalrafordításával (állítás) a ló gerincoszlopának hajlítását kell kiiskolázni.

Második lépésként, még mindig állóhelyben, a ló hajlításának fenntartásával a hajlítás szerinti belső vállat direkt szársegítséggel kissé befelé és előre kell vezetni. Ez az állóhelyben végzett vállat be feladat. Ha ezek után a vállat a kiképző, a hajlítás fenntartása mellet indirekt szárral, vagy azt helyettesítve pálcával kifelé és hátra vezeti, akkor az a csípő befelé történő mozgását eredményezi, a ló állóhelyben farat be helyzetbe kerül.

Az állóhelyzetű gyakorlás után ugyanezt lépésben is meg lehet kezdeni – hajlítás belső oldalát (harmadik lépésként) a ló fejének állításával és a pálca belső vállra való mutatásával jelzi a kiképző. A feladatot felváltva mindkét kézre kell gyakorolni.

Negyedik lépésként meg lehet kezdeni a vállak befelé, majd kifelé történő vezetését ugyanúgy, mint ahogyan azt a ló állóhelyben már megtanulta: célszerű először a hosszúfal mentén kígyóvonal szerűen úgy vezetni a lovat, hogy a lovarda belső oldalának irányába való hajlítottság végig fennmarad. Azt lehet tapasztalni, hogy a váll befelé való vezetése során a csípő kifelé mozdul, a ló három patanyomon, vállat be helyzetben kezd járni, a váll kifelé való vezetése során pedig a csípő befelé mozdul, a ló három patanyomon, farat be helyzetben kezd járni – a kiképző pálcával „megtalálja” a ló farat be pontját (a váll megérintéséra a far befelé mozdul). Meg kell jegyezni, hogy a hajlítás eredményeként a vállak befelé és kifelé történő vezetése a csípők ellenétes irányban történő vezetésével is lehetséges.

Ötödik lépésként a falnál már bizonyos gyakorlatra szert tett lóval a faltól távolabb is meg lehet próbálni a vállat be és farat be gyakorlatokat.

Ha ló a campagne, vagy iskolamódszer eredményeként kézen már elsajátította a vállat be és farat be feladatokat, akkor ugyanezt nyeregből is meg lehet kísérelni.