A lépéssel szemben az ügetés a modern sportlovaglás leglátványosabb jármódja - különösen a nyújtott ügetés. A nyújott ügetés a versenysport ikonikus feladata, napjainkban a díjlovasok leginkább ebben a jármódban szeretik fényképeztetni magukat, de a díjlovaglást jelképező rajzok, ikonok is ezt a jármódot ábrázolják legtöbbször. 

Mindez azért érdekes mert az elmúlt évszázadok, évezredek lovas és lóábrázolásától mindez határozottan eltér. Míg manapság a legjobb, legképzettebb, legeredményesebb lovakat szinte mindig ügetésben (leginkább nyújtott ügetésben) fotózzák, addig száz évnél idősebb képeken ugyan ezt a jármódot csak nagyon hosszú keresgélés után lehet megtalálni. Mindennél jobban talán semmi sem jellemzi jobban azt a változást, amit a XX. század lókiképzési szemlélete hozott az előző évezredekhez képest. Most ügetésben és magas iramban, régen az összeszedettséget, a rövidséget megtestesítő iskolajármódokban (legtöbbször a vágta iskolajármódjaiban: a redopban, a terre a terre-ban, vagy carrere-ben) ábrázolták a lovasokat. Most a teljesítmény, akkor az együttműködő készség és a hosszú használati időtartam volt a legfőbb szempont és ez az ábrázolásokon is világosan érvényre jut. A hagyományos ábrázolásokon a nyújtott ügetés megjelenésére a magam részéről csak egy hazai példát tudok felemlíteni: XII. Károly, svéd király híres lovasbravúrját megörökítő domborművet, ami Budapesten a Váci utca és Irányi utca sarkán található.

Az ügetés lábsorrendje, a ló mozgása

Az ügetés kétütemű jármód, melynek során az átlós lábak egyszerre érnek a talajra. A lépések között lebegési fázis van. A patadobbanások egyenlő időközben hallatszanak. Az ilyen ügetést campagne ügetésnek nevezzük.

A mozgás során a bal hátulsó láb talajról történő felemelkedésekor van a ló bal csípője a legmagasabb ponton. Ugyanebben a pillanatban emelkedik fel a jobb elülső láb is, ami a jobboldali váll emelkedésével jár együtt. A lábak előrelendülése során sűlyed le a bal csípő és a jobb váll. A váll és a csípő akkor van legmélyebben, amikor a paták talajt fognak. A másik csípő és váll pont ellentétesen mozog, hiszen az ellenkező két láb (a jobb hátulsó és a bal elülső) akkor hagyja el a talajt, mikor ezek talajt fognak és akkor érnek a talajra, mikor ezek elemelkednek. Azon az oldalon, ahol a lábak egymást közelítik a ló háta lesűlyed, ezzel egyidőben a másik oldal felemelkedik. A ló gerincoszlopa mindeközben egyfajta hosszirányú hullámmozgást végez. Ez igen kényelmes. Minél elengedtebb a ló törzse, annál kifejezőbb ez a hullámmozgás, annál kényelmesebb a ló lépése. A lovas onnan érzi, hogy melyik lábával lép a ló (melyik lába lendül előre), hogy azon az oldalon lesüllyed a ló háta, csizmája a heveder felé lendül.

Az elengedett lovon a tanügetés kifejezetten kényelmes. A fiatal ló elengedettsége persze korlátos, a teljes elengedettség elérése akár évek munkájába is kerülhet. Ezért van az, hogy a képzés jó irányba való haladásának egyik jellegzetessége az, hogy a ló tanügetésben egyre kényelmesebbé és kényelmesebbé válik. Nem ritka az, hogy eleinte akár kifejezetten nehéz, a lovas számára akár megerőltető is lehet a tanügetés. A ló háta szinte eldobja az ülést, majdhogynem erőből kell a ló hátán ülni. Az elengedettség előrehaladtával, a hát hullámmozgásának megjelenésével, már egyszerűen is rá lehet ülni az ügető ló hátára, de a lovas azt érzi, hogy a ló hátán magasan ül. Az elengedettség javulásának következő fázisában megjelenik a kényelmesség. Régi magyar lovaskifejezéssel ezt úgy mondjuk, hogy a ló a lovas lába közé dagad. Végül a teljesen elengedett ló a lovassal egybe forrasztja a nyerget. A ló háta szinte magára szívja az ülést, ló és lovas egy testé válik, a tanügetés semmifajta fizikai erőkifejtést nem igényel a lovastól. (Ezért van az, hogy akár igen idős korban is lehet tanügetni, hiszen az opitmális esetben semmiféle megerőltetést nem jelent!) 

Ló rövidítése és élénkítése

Amennyiben a lovas a lesüllyedő oldalakon ülőcsontjával felváltva megnyomja a ló hátizmát, azaz arra ütemesen ráterhel, akkor a ló egyre rövidebbet fog lépni. Ezzel szemben a lesűlyedő oldalon adott comb- és csizmasegítség az azonos oldali hátulsó lábak tevékenységét erősíti, a ló hosszabbat fog lépni. Van olyan szakmai vélemény, miszerint az ügetésben mindkét combnak és csizmának egyszerre kell előrehajtó segítséget adni, de ez tévedés. A comb és a csizma az azonos oldali hátulsó láb tevékenységét fokozza, ezért a két oldalon külön ütemben kell a segítséget alkalmazni.

Az ügetés iramai

Az ügetés, a többi jármódhoz hasonlóan az iramtől függően lehet munka-, összeszedett-, közép-, vagy nyújtott ügetés. A munkaügetés iramát úgy lehet megfogalmazni, hogy az annak az iramnak a “tetején” van, amit a ló önmagától felajánl. Az összeszedett ügetés ennél rövidebb iramú. A középügetés viszont élénkebb a munkaügetésnél. A középügetés lényeges feltétele az átlépés, a hátulsó láb patanyomának meg kell előznie az azonos oldali elülsőt. A közép ügetés végrehajtása során a lónak határozottan tágabb keretbe kell kerülnie az összeszedett ügetésnél. A tágabb keretet a nyak hosszabbra és mélyebbre lovaglásával éri el a lovas: a lónak több földet kell takarnia. Mindez fokozottan érvényes a nyújtott ügetésre, ami a középügetésnél is fokozottabb iramú jármód. Amennyiben a keret a nyújtott ügetésnél nem változik, akkor a hátulsó lábak átlépése sem fog fokozódni, az elülső lábait pedig dobálni fogja a ló. Ez ugyan látványos, de szakmailag teljesen elfogadhatatlan, az ilyen ügetést cirksztrotnak nevezik. A látványos elülső lábtevékenyésg mellett a ló irama valójában nem változik.

Külön szeretnék kitérni arra, hogy az összeszedet ügetés irama rövid. Napjainkaban a lendületesség “felmutatása” érdekében a lovasok összeszedet ügetés helyett munkaügetést lovagolnak a díjlovas versenyeken. Ez hibás. A ló ilyenkor sem nem összeszedett, sem nem lendületes!

Az ügetés célja

Az ügetésben végzett munka során sohasem szabad feledni, hogy az a vágtamunkát készíti elő. A ló ügyessége nem fejlődik ugrásszerűen: egy-egy feladatot először lépésben, majd ügetésben tudja végrehajtani, mielőtt vágtában is képes lenne rá. A fő szabály az, hogy amit nem tud ügetésben végrehajtani azt vágtában sem fogja. Ha például a ló ügetésben nem hajlítható, akkor vágtában sem lesz az. Ha a ló ügetésben nem rövidíthető, nem szedhető korrektul össze, akkor vágtában sem lesz rövidíthető, vágtában sem lesz összeszedhető.

Az ügetéshez hasonló iskolajármódok

A piaffe az ügetéshez hasonló jármód. Kétütemű, de nincs lebegési fázisa. A piaffe a hagyományos magyar megközelítés szerint igen rövid iramú, lépésenként fél, vagy egy patanyomot előrehaladó jármód. Igen képzett lovakkal állóhelyben is végre lehet hajtani. A piaffe-ot iskolaegyensúlyban kell végrehajtani. Ennek jellemzője a nagyfokú ültetettség, a hárulsó lábak ízületeinek fokozott hajlítottságával. Mindebből a mar megemelkedése és az elülső lábak teherviselésének csökkenése következik, melynek eredményeként a ló az elülső lábait magasabbra emeli. Optimális esetben az alkarját vízszintesig emeli a ló. A nagy teherviselés miatt a hátulsó láb kevésbé emelkedik, a pata a másik, azaz a földön lévő láb bokájának magasságáig emelkedik. A piaffe csak a modern lovas csúcsfeladata! Az ügetéshez hasonló iskolajármódok lovaglása során sem szabad feledni, hogy a cél a vágtához hasonló iskolajármódok lovaglása! Az igazán jó lovas nem ügetésgben, hanem vágtában kíván iskolajármódban haladni!

A passage tulajdonképpen piaffe előre. A passage ügetés: az átlós lábak egyszerre, két ütemben lépnek, az ütemek között pedig lebegési fázis van. Míg az ügetésben a tolóerő, addig a passage végrehajtása során a hordozóerő dominál. A lebegési fázis ezért meghosszabbodik, a passage emelkedettebb, de az ügetés üteménél lassabb ütemű jármód. Fontos tehát, hogy nem csak az ütem lassul le, hanem a lebegési fázis is meghosszabbodik a helyes passage esetén. Helytelen, ha az ütem azért hosszabbodik meg, mert a ló több időt tölt a talajon. A passage-t iskolaegyensúlyban kell végrehajtani, amelynek eredménye az elülső lábak magasra emelése. Az alkarnak a piaffe-hez hasonlóan vízszintesig kell emelkedinie. Helytelen az a passage, amelynek végrehajtása során a hátulsó lábak nem viselik a ló és a lovas súlyának nagyrészét. Az ilyen passage végrehajtása során nem azért emeli magasra a ló az elülső lábait, mert azok megkönnyültek, hanem azért, mert a ló érti lovasának akaratát. Az ilyen végrehajtás csupán az elülső lábak tevékenységét figyelembe véve lehet látványos, de tartalmilag semmiképpen nem helyes!