Az életkor a lovaglásban nem hátrány, hanem előny! A lókiképzés, mondhatnánk a lónevelés ugyanis nem egyszerűen technikai kérdés, hanem pedagógiai is, ezügyben pedig megkerülhetetlen az élettapasztalat. Nem csak a lovas, de az általános élettapasztalat is. Nagyon-nagyon hosszú idő, amikorra a lovas olyan érett lesz, hogy a lókiképzés legapróbb részleteiben is disztingválni tudjon, a kiképzés többé-kevésbé azonos helyzeteit is helyesen tudja mérlegelni, azokra ne sablonszerűen, hanem a kiképzés céljainak megfelelően tudjon reagálni.

Nem véletlen Maximilian Weyrother mondása, miszerint ősz haj nélküli lovasmestert még nem látott a világ és ennek megfelelően a legkiválóbb lovas mesterek még hetven, nyolcvan(!) évesen is aktív lókiképzők voltak. Sőt az életkor maga egyfajta  jelzője a hozzáértésnek, a szaktudásnak, annak hogy a lovas által lovagolt lovak merevsége, hátnélküli, vagy combból járása nem amortizálta fölöslegesen évek, évtizedek során a testét. Sok esetben nem a balszerencse, hanem a tökéletlen szaktudás az oka annak, hogy mikorra a lovas emberi érettsége kiteljesedhetne, teste már cserbenhagyja. Vigyázzatok testetekre, hosszú lovas évtizedekre készüljetek! Az elengedett, hátból járó ló nem csak, hogy kényelmes, nem csak a ló számára kívánatos, hanem a lovas testi épségének is biztosítéka.

Az alábbi vedeón 5:30-tól a 82 éves Oskar Maria Stensbeck lovaglása látható.