A nyak úgynevezett leejtése, a mélyen előrenyújtott pozíciója egyszerre testi és lelki állapotot jelez.
Test, mert a nyak előrenyújtásához lendületre, a hátulsó lábak erőteljes súlypont felé lépésére van szükség, különben a ló elveszti egyensúlyát. Azonban nem szabad feledni, hogy a lovaglásban a jóhoz sokszor igen közel áll a rossz. A ló megérti és teljesíti a lovas kérését és ideig-óráig előrenyújtja lendület nélkül is (hiszen háziállat és hatezer éve arra tenyésztik, hogy a gazda minden kérését teljesítse), de a harmónia hiánya (az egyensúly, a négy láb egyenlő terhelésének hiánya) vagy tönkreteszi a lovat, vagy a ló számára vállalhatatalan helyzet végül a ló számára kényszerűen ellenkezésbe torkollik. A lovas nem érti, hogy miért zsémbes, miért ellenkezős a lova, holott pont ő tanítja, készteti a lovat az ellenkezésre, ő kényszeríti ki az ellenkezést. Ennek az ellenkezésnek a legbarátságosabb formája a merevség, de a lovas értetlensége esetén egyre erősebb eszközökhöz kell a lónak fordulnia saját testi épségének megvédése, a természetes helyzet visszaállítása érdekében, durvább helyzetben visszatartósság, vagy elrohanóssá, esetenként ágaskodová válik a ló. A helyzetet fel nem ismerő lovas persze rendszeresen maga is egyre erősebb "segítségekhez" folyamodik, egyre erősebb szerszámokat használ (zablák, kikötőszárak, durvaság, takarmánymegvonás, drogok - az emberi elme végtelenül kreatív), de ezzel megoldásra nem fog jutni.
A cikk a Tepsihát című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.
Lelki, mert a nyak leejtése azt jelzi, hogy a ló és lovas párosban nem ő, hanem a lovas felelős a biztonságért, így az adott helyzetben elfogadja lovasának döntéseit, megbízik benne. Ez egyfajta önbizalmat is jelent. Minél nagyobb a ló önbizalma, annál könyebb a ló és lovas közötti bizalmi helyzetet, a lovas vezető pozícióját kialakítani. Ebben az esetben sem a forma, hanem a tartalom a fontos. Nem elég a nyak leejtése, de azt laza izmokkal kell megtennie a lónak. Izmai ellazítása nélkül nem teljes a helyzet elfogadása, az első adandó alkalommal, a környezet első kihívására a ló fel fogja vágni fejét. A folyamatos feszültség, mégha kicsi is, bizonytalanságba és ezzel együtt ilyedős helyzetbe hozza a lovat.
Mindezekért a nyak helyes mélyen előrenyújtása csak a testi és lelki feltételek együttes megteremtése esetén lehetséges.
