Már bocsánatot kérek, de ezt másképpen nem lehet tömören kifejezni. Laczi Tibortól, a Budapesti Lovasklub megkérdőjelezhetetlen szaktudású ifiedzőjétől hallottam a kifejezést kb. negyven évvel ezelőtt. Akkor jót nevettem rajta, mert azt hittem, hogy csak egy vaskos megjegyzés hangzott el, de nem, az ominózus szó lovas szakkifejezés.

Létezik ugyanis a fakezű lovas kategória. Fakezű az olyan lovas, aki érzés nélkül használaja kezeit. A lovas kezei ugyanis nem csak arra valók, hogy azokkal segítségeket, jelzéseket adjunk a lónak, hanem a jó kéz érzi is a lovat. Ez azt jelenit, hogy információt is képes szerezni a ló aktuális elengedettségéről, egyenességéről, egyensúlyáról, lendületéről, stb. Érzés nélküli kézzel nem lehet finoman lovagolni, érzés nélküli kézzel csak a durvaság dominálhat.

A csizma is lehet érző. Sokszor megfigyelhető, hogy ugyanazt a lovat lovagolva az egyik lovas érzékeny reagálást tud elérni csizmáival, míg a másik nem. Az érzéketlen csizma ugyanis érzéketlen lovat eredményez. A facsizma fordulatot nem használja a szaknyelv, a fogalmat a befolyás nélküli csizmával szokás kifejezni. Az érző csizma ugyanazokat az érzésket képes megérezni, mint az érző kéz.

Fatökű az a lovas, aki az ülésével képtelen érzékelni a ló állapotát. Az érzést hosszú tanulási folyamat eredményeként tudja megszerezni a lovas. Kitartó munkára és jó mesterre van szükség hozzá, aki lassanként rávezeti a lovast a különböző érzések megismerésére és használatára.