A merev kéznek a puha kéz nem az ellentettje, hanem a párja. Míg a merev kéz képtelen engedni, addig a puha kéz nem meri felvállalni a pedagógia szükséges konfliktuasait, így a merev kézre nem tud, a puha kézre nem kell engednie a lónak. A lókiképzés szempontjából mind a kettő helytelen, a lovas szándékaivan ellentétes hatást kiváltó tevékenység.
A cikk a Fatökű című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.
A pedagógia, a nevelés, így a lókiképzés is a rend és a fegyelem megteremtésével kezdődik. Rend és fegyelem nélkül nincs figyelem, nincs aktív, szorgalmas együttműködés, ezek nélkül pedig nincs fejlődés, nincs egyről kettőre való haladás. Persze a rend és a fegyelem kialakítása óhatatlanul konfliktusokkal jár, mégpedig elkerülhetetlen, megkerülhetetlen konfliktusokkal. A rend és fegyelem kialakítása nélkül nincs mihez igazodnia a lónak, az előbb-utóbb bizonytalanná, ellenkezősség válik. A nyitott öklök, az öklökből kicsúszó szárak, az állandőan engedő kéz nem segíti a ló fejlődését. Nem a kéznek, hanem a lónak kell puhának lennie.
Mind a merev, mind a puha kéz ellentettje az érző kéz. Nem kell félni a nagy szárerőtől. Az nyilván nem jó, de a lovas nem lehet konfliktuskerülő. Az érzést a cél kell, hogy vezérelje - amit a puha együttműködésben lehet meghatározni, ez pedig a képességen (az egyensúlyon) és a szándékon (az együttműködésen) múlik. A kettő persze szoros kapcsolatban van, hiszen egyensúly nélkül a ló nem tud együttműködő lenni és fordítva az ellenkezésre csak egyensúlyának feladásával képes a ló. Az érző kéz ezért egyszerre határozott, de elfogadó (szeretetteli), elfogddó (szeretetteli), de határozott. :)
