A napokban írtam arról, hogy a hátból járó ló felemeli és megszélesíti a hátát. Ilyenkor egyfajta tepsi érzése van az ülésnek, a ló háta elcsendesedik és rendkívül kényelmessé válik. (A cikk ide kattintva olvasható.) Ló és lovas összhangja, egymásrahatása azonban azt kívánja, hogy a lovas az ülésével is ehhez a megváltozott helyzethez igazodjon, a megszélesedést és a kényelmes ringást a lovas ülésének is le kell követnie. Az ülésnek kifejezetten meg kell szélesedni és mindenfajta feszességtől, illetve az ülést biztosító izomtevékenységtől mentessé kell válnia. A lovast ténylegesen (!) csak az tarthatja a nyeregben, hogy középen ül és ezt csak akkor tudja megtenni, ha nagyon erős önkontroll és önfegyelem gyakorlásával képessé válik minden izmának ellazítására még nagyobb iramban is. Az önkontroll és önfegyelem azért fontos, hogy lovaglás közben ülése egyensúlyának fenntartása mellett csak akkor és csak azt az izmát feszítse meg, amire a lóval való kommunikációjára szükség van. Ez igen sok gyakorlást, igen sok odafigyelést és önvizsgálatot kíván.

Az ilyen ülésre csak a ló hátának ellazulása esetén képes a lovas. Merev lovon nem lehet lazán ülni. A probléma ezért az, hogy az ilyen ülést csak igen jól képzett, elengedetten mozgó iskolalovon lehet megérezni, márpedig manapság nem lehet ilyen lovat kipróbálni és ha a lovas nem tapasztalja meg a tepsihát érzését képzett lovon, akkor nem lesz elképzelése arról, hogy mit keressen saját lován, milyen irányba képezze lova hátának tevékenységét. A folyamat persze saját magát erősíti: a hát felemelésével, ellazulásával a lovas lehetőséget kap ülésének kiszélesítésére és ellazítására, ami persze visszahat a lóra, testét még harmonikusabban fogja használni, hátát méginkább felemeli, ellazítja és előbb-utóbb mindez sajátjává, alapjellemzőjévé válik. A hát és ezzel együtt a törzs elengedtetése megkerülhetetlen a ló teljes testének elengedtetése, az átengedőség elérésének iskolázása során.