"Helyes egyensúlyérzéken épül fel a lovaglás. Ennek az érzésnek a fejlesztésével válik a lovaglás művészetté." - fogalmaz Keméry Pál huszár ezredes. És, hát így igaz. Könnyed, csak az egyensúlyban lévő ló lehet. Engedelmes, csak az egyensúlyban lévő ló lehet. De a lendület, az elengedettség, sőt a lovaglás összes áhított fogalma is csak az egyensúlyból vezethető le. Ha a lovas nem érzi a ló egyensúlyi állapotát, akkor csak sötétben tapogatózik. Nem tudja, nem tudhatja, hogy miért nem működik egyszerűen lova.
A cikk a Tepsiháthoz tepsiülés című bejegyzés folytatása, amit ide kattintva lehet megtalálni.
Az ellentmondás azonban az, hogy az egyensúlynak nincs érzése, érzése az egyensúlytalanságnak van! Az egyensúly érzése, az egyensúlytalanság érzésének hiánya. Az egyensúly érzése a semmi érzése, márpedig az érézés során valamit szeretne érezni a lovas, holott a semmit kell keresnie. A semmi érzése pedig a magabiztosság nélküli lovast még bizonytalanabbá teszi. Olyanná teszi, mint a viccben a skótot, aki nem hiszi el, hogy a hűtőgépben az a pici-pici lámta biztosan elalszik-e, ha becsukja az ajtót.
De ezzel nincs mit tenni, mert a "harmónia a diszharmónia teljes hiánya"- Bent Branderup szerint. Szóva keressétek a SEMMI érzését! :)
