Hát igen. A sok-sok cikk, internetes bejegyzés, előadás ellenére gyakran kapom még mindig azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozom. Legegyszerűbben úgy tudok válaszolni, hogy hátaslovat képzek

A lókiképzés csak célokkal értelmezhető

Általában azt szoktuk mondani, hogy csak egyfajta lókiképzés létezik: a jó lókiképzés. Azonban ez nem teljesen igaz. A lókiképzés módszere és eredményének minősítése nagyban függ a kitűzött céloktól. A westernlovas például munkalovat szeretne, így mind a kiképzés alkalmazott módszere, mind a végeredmény ehhez igazodik, ezért az ideális westernló, a maga formájában, mozgásában összehasonlíthatatlan egy ideális ugróló megjelenésével.

A magam részéről hátaslovat szeretnék képezni. A hátasló – kissé leegyszerűsítve – abban különbözik a sportlótól, hogy az előbbinek saját lovasa tetszését kell kielégítenie, míg az utóbbinak a bíróét. (Hányszor és hányszor lovagoltam úgy díjlovas négyszögben, hogy lovam egyáltalán nem tetszett nekem, a bíróknak viszont igen és fordítva.) És hát persze egészen más kiképzés módszereket kell alkalmazni akkor, ha a környezetnek, a külső személőnek kell valami különöset, látványosat mutatni, mint amikor a ló saját lovasának kell, hogy megfeleljen, azaz más kiképzési módszereket kell alkalmazni, ha a forma és más, ha a tartalom az elsődleges. 

Vissza az elődök elveihez!

A ló háziasításától eltelt hatezer évben mindig is hátaslovat képeztek. Ettől tért el a modern ember a maga sportlovaglásával, az ehhez igazodó szemléletével és kiképzési módszereivel. Sokan azt gondolják, hogy a lókiképzés fejlődött a XX. században, de ez hatalmas tévedés, csupán más célokkal zajlott, valamint zajlik és ennek okán megváltoztak a lókiképzés módszerei. Ezért, ha valaki mégiscsak hátaslovat szeretne képezni, szeretné, ha lova saját magának tetszene és nem kíván különös versenyeredményeket elérni, nem kívánja magát másokhoz hasonlítgatni, akkor vissza kell nyúlnia az elődök elveihez és azt kell maradéktalanul érvényesítenie: semmit azokhoz nem tehet hozzá és semmit azokból el nem vehet.

Meg kell azonban jegyezni, hogy az elvek maradéktalan megvalósításához újra kell gondolni a ló- és lovasképzés pedagógiai módszereit, az egyes lépéseket, hiszen a XX. század hatására alapvetően megváltozott az ember, megváltozott a ló és megváltozott a kiképzés körülménye. Az ember elidegenedett a természettől, a lótenyésztés teljesítményszemlélettel zajlott és zajlik, a csoportos ló- és lovasképzés pedig egyénivé vált.

Mitől hátasló a hátasló?

Azonban a hátasló meghatározására kevés az, hogy nekem, mint lovasának tetsszen. Mindezt ennél részeletesebben szükséges megfogalmazni. A tetszés valójában abban áll, hogy befolyásom van-e fölötte, röviden azt csinálja-e, amit szeretnék. Ez nem egyfajta akarnokság, nem a ló legyűrése, hanem egy gondolattá, egy testté való válás a lóval, amikor is kentaurként vagyunk egyek, vagyis gondolataim megvalósítója a ló, „aki” szándékomat teljesen elfogadva úgy jár, mintha lábai saját csípőmből nőnének ki. Milyen érdekes, hogy a klasszikus megközelítés szerint a kentaur az ész diadalát testesíti meg a test fölött!

Sajnos a befolyás kifejezés szinte teljesen kikopott lovas szaknyelvünkből. Nyilvánvalóan azért, mert legtöbbször nem szempont a lókiképzés során. A befolyásnak három ismérve van:

• A nyomásra engednie kell a lónak: a csizmák és a szárak jelzésére gyorsulnia, lassulnia, fordulnia kell.
• Azonban ez kevés. Befolyás esetén nem csak reagálnia kell a lónak a nyomásokra, hanem reakcióiban szabályozhatónak kell lennie. Nyilvánvalóan nincs befolyás például akkor, ha a csizma hatására élénkül a ló, de az élénkülés mértéke zabolátlan az élénkülés szabályozhatatlan. Magyarul, befolyás esetén a lovat segítségek közé kell venni, ki kell alakítani a segítségek úgynevezett összevágó hatását. (Egybevágó segítségeknek nevezzük az egyidejű, de egymásnak ellentmondó lovassegítségeket, összevágónak az egyidejű, de egymás hatását kiegészítő, egymás hatását szabályozó segítségeket. a
• Azonban ez még mindig kevés a befolyás eléréséhez. Hiába tudom megszabni a lónak a menetirányát és a sebességét (adott irányban előremegy a megkívánt jármódban és iramban), ha mindezt csak erőfeszítés árán tudom érvényesíteni. A befolyáshoz nyugalom, elengedettség és a lovasra irányuló figyelem jelenléte is szükséges.

Ha mindhárom pont megvalósult, akkor a ló befolyás alá került, mindezt másképpen úgy mondjuk, hogy száron van. 

Honnan ismerszik meg az ideális hátasló?

Az ideális hátaslovat lovasával, különböző összeszedettségben a Lovaglás és hajtás című könyv több helyen ábrázolja. A fiatal hátasló rajzának jellemzői:

• Vízszintes egyensúly
• Enyhén ívelt nyak
• Tarkó a legmagasabb pont
• Nyitott toroktáj
• Homlokvonal határozottan a függőleges előtt
• Kezdetleges, önmagától feligazodott öntartás (zabla a csípő magasságában)
• Könnyed támaszkodás
• Lovas egyensúlyi ülésben (Váll-csípő-sarok egy vonalban)

Amit a rajz nem tud megjeleníteni, az az oldalirányú hajlíthatóság és a keret hosszirányú szabályozhatósága (tágíthatósága és szűkíthetősége) a fenti pontok fenntartása mellett.

Akadémista megközelítés

A magasiskolai (akadémista) megközelítés a hátasló ideájánál tovább megy. A ló mozgáskultúráját kívánja művészi szintre emelni, a ló és lovas együttműködésének tökéletesre fejlesztése és a használati idő fokozása érdekében. Christofer Dahlgren szerint az akadémista képzés megkezdéséhez megkerülhetetlen a ló kiváló hátaslóvá való kiképzése. Ezt tükrözi a Bécsi Spanyoliskola kétszakaszos kiképzési menete is.