A bejegyzés a Lovas Nemzetben megjelent előző cikkem folytatása, amit ide kattintva lehet megtalálni.

A csizmasegítségek tanítása

A fiatal ló képzése során, a csizmasegítségek tanításakor legelőször az előrehajtó csizmasegítség megértetése és elfogadtatása a feladat. A hogyan kérdés megválaszolása napjainkban nem egyszerű, ugyanis a fiatal ló képzése hagyományosan háromemberes munka, és ha két emberre kellett szorítkozni, akkor az már megalkuvásnak számított még néhány évtizeddel ezelőtt is. Alapesetben úgy a futószárazást (ostoros, futószáras, zabos), mint a lóra ülés kezdeti lépéseit is három lovas (három lóval: két idős ló és a betanítandó fiatal) végezte és a három ember összehangolt munkája jelentősen megkönnyítette az előrehajtó csizmasegítség megértését a fiatal ló számára. Az egyik idős ló a lovarda fala mellett, a legkülső patanyomon haladt, ugyanezen a patanyomon járt a fiatal ló, belül pedig, a lovarda falától számított második patanyomon, félig a fiatal előtt, félig mellette járt a másik idős ló, aminek a nyergéből akár vezetőszár használatával is segítették a fiatal ló folyamatos haladását – iram és iránytartását.

Manapság azonban más a helyzet, a fiatal ló képzése legtöbbször egy emberre hárul, és ezért több türelemre van szüksége a kiképzőnek, több időre van szüksége a fiatal lónak a megértésre, az elfogadásra: akár kétszer, háromszor annyi időre, mint amit az ötven-hetven évvel ezelőtti leírások megfogalmaznak. Ember-órában szinte nincs változás, ma sem lehet gyorsabban elvégezni azt, amit régen két-három ember – ráadásul összehangolt munkával – elvégzett. Ez ügyben hagyjuk a TSZ-romantikát: a lókiképzés sem nem bátorság kérdése, sem nem gyorsasági verseny, hanem szakma.

Az előrehajtó csizmasegítség megértetésének első lépése földről, a testbeszéddel együtt alkalmazott ostorsegítség elfogadtatása. Ezt viszonylag könnyen megérti a ló. Az ostor jelzését hangsegítséggel ajánlatos kiegészíteni. A kívánt jármód annak megnevezésével indul („lépés”, „ügetés”, „vágta”). Ezt futószárazásnál már az első alkalmaktól konzekvensen alkalmazni kell, és a ló ezt is hamar megérti, elsajátítja. Az átmeneteket a ló gyorsításával és lassításával kell végrehajtani. A gyorsításhoz alapvetően testbeszédet kell alkalmazni, a lónál jóval kisebb körön haladva, fokozni, vagy lassítani kell a futószárazó mozgását. Megértem, de nem vagyok híve a futószárazó lépő, ügető vagy vágtázó testbeszédének. Mindezen túlmenően a testbeszédet csettegéssel, vagy „hó” hangsegítséggel lehet kiegészíteni, ami azután szintén nagyon hasznos lesz a nyeregbe ülés után. Ha mindezeket nem csak megértette, de el is fogadta a ló, akkor kezdődhet magának a csizmasegítségnek a tanítása. Ha van segítő, akkor a nyeregben ülő lovas csizmasegítségeit a földről adott testbeszéddel és ostorsegítségekkel együttesen kell adni, mindaddig, amíg a földről adott segítségeket el nem lehet hagyni. Ha nincs földről segítség, akkor a hangsegítségeket kell segítségül hívni, hogy a ló megértse a csizma előre hajtó értelmét. A lovas pálcasegítséggel is próbálhatja a ló megértését egyszerűsíteni, de az sokszor félreérthető és zavaró a ló számára.

Az előrehajtó csizmasegítség tanítása során a legfontosabb, hogy a kiképző ne vessze szem elől a másodlagos segítségek adásának logikáját:

• Másodlagos segítséget csak elsődleges segítséggel együtt lehet adni. A lovon ülve az ülés az elsődleges segítség.
• A másodlagos segítséget (csizma, szár, hang, pálca) mindaddig kell adni, amíg az a kívánt reakciót nem eredményezi.
• Ha a ló az elvártak szerint reagált, akkor a másodlagos segítséget azonnal be kell fejezni az elsődleges segítségek fenntartása mellett.
• A másodlagos segítségek csökkentése, a ló érzékenyítése során a nagy segítségektől halad a kiképzés a kisebb segítségek felé. A kelleténél kisebb segítség érzékteleníti a lovat.
• A határozottság és erőszak között nem a segítségadás mértéke a különbség, hanem annak lelki tartalma.

Az oldaltható csizmasegítség tanítása legtöbbször állóhelyben a far kiterelésével kezdődik. Az oldaltható csizmasegítség tanítását érdemes szintén először földről kezdeni.

A kiképzőnek el kell fogadnia, hogy a csizmasegítségeket csak évek hosszú munkájával lehet finomítani, a végén szinte láthatatlanná tenni.

Felvétel csizmával (másodlagos felvétel)

A lovaglás során, úgy álló helyzeteben, mint mozgás közben a hátulsó lábakra való többletteher-vétel két módon történhet: a ló testének a lábak fölé történő visszavételével, vagy a hátulsó lábak előre lovaglásával a súlypont, azaz a test alá. Az előbbi az elsődleges felvétel, ami lovas testsúlyának hátravételével, ezzel együtt a ló súlypontjának hátravételével és szárakkal történik. Ha ez megy, akkor a lovas megpróbálkozhat a másik lehetőséggel, a másodlagos felvétellel, ami a lovas testsúlyának hátravételével, ezzel együtt a ló súlypontjának hátravételével és a hátulsó lábakat előrehajtó csizmasegítséggel történik. A ló ennek hatására határozottan súlypont alá lép, a tolóerő radikálisan csökken, vagy elfogy, ami a ló lassulását, vagy megállását eredményezi.

Kézenfekvő persze a kérdés, hogy hogyan tudja eldönteni a ló, hogy a lovas a csizmasegítséget az iram fokozása, vagy a felvétel érdekében használja, honnan tudja, hogy a ló, hogy a csizmasegítséggel a lovas a tolóerőt vagy a hordozóerőt kívánja-e növelni? Onnan, hogy a lovas a csizmasegítség adása során hogyan kezeli a lóval közös súlypontot, azaz mit mond az ülés. A nagyobb iramhoz a lovasnak a hátulsó lábak tolóerejét kell fokoznia. Ha a hátulsó lábak aktivitásának fokozásával együtt a lovas előremozdítja súlypontját, az egyértelműen a tolóerő fokozásának igényét, az iram fokozásának igényét jelenti. Azonban, ha a hátulsó lábak aktivitásának fokozásával egyidejűleg a lovas a lóval közös súlypontot visszaveszi, az a hordozóerőt, a hátulsó lábak súlypont felé lépését fogja fokozni.

Csizma szár, szár csizma nélkül

A fiatal lovat eleinte szétválasztott segítségekkel kell lovagolni a segítségek értelmének biztos elsajátíttatása érdekében. Ez azt jelenti, hogy előrehajtó csizmasegítség adásakor a szárakkal feltétlenül engedni kell és fordítva, felvevő szársegítség alkalmazásakor a lovas csizmáját hatáson kívül helyezi. A szétválasztott segítségek elve persze oldalirányban is áll, a kiképzés ezen szakaszában a fordulatokat direkt szársegítségekkel célszerű végrehajtani, a vállakat a lovas még nem veszi segítségek közé, még nem alkalmazza a "külső szár - belső csizma" technikát.

A ló csizma és szár közé vétele

Ha a szétválasztott segítségeket elsajátította a ló, akkor kezdődhet a szárhoz lovaglás, a ló szárra állítása. A szárra állítás során a lovat segítségek közé kell venni. Nagy kérdés persze az, hogy mikét kell elképzelni a szárak és csizmák együttes hatását úgy, hogy azok ne legyenek egymásnak ellentmondók, szaknyelven kifejezve egybevágók. Úgy, hogy a csizma egyre inkább a hátulsó lábak aktivitást jelzi a lónak, nem pusztán az előre hajtást, miközben a szárak egyre inkább a súlypontot kontrollálják és nem pusztán a sebességet. 

Lovaglás szár és csizma nélkül

Végezetül pedig vissza kell térni az alapgondolathoz: a csizmasegítség másodlagos segítség, az csak az elsődleges segítség, az ülés segítségének érvényre jutását segíti ellenállás esetén. A teljesen képzett és együttműködő lónál sem a szárak, sem a csizmák segítségére nem szorul rá a lovas. A régi ábrázolásokon ez látszik: a lovasok szárak és csizmák használata nélkül lovagolnak. A modern lovasnak ugyanezt úgy lehet megfogalmazni, hogy amit felszerelés (kantár, csizma) nélkül, csak üléssel nem tud végrehajtani, arra még nincs teljesen kiképezve a ló, legyen az akár a legnehezebb feladat is.

Érzékelés a csizmával

Végezetül – bár a cikk a csizmasegítségekről szól – nem lehet említés nélkül hagyni azt, hogy csizmával nem csak segítségeket lehet adni, de érzékelni is lehet a ló állapotát. Pontosan ugyanúgy ahogyan a szárral. A szárral szintén segítségeket is lehet adni, de a támaszkodáson keresztül a lovas keze érzékelni tudja a ló elengedettségét, illetve merevségének helyét, egyenességét, egyensúlyi helyzetét és lendületét. Az „iskolázott csizma” ugyanerre képes. A különbség csupán az érzékelés irányában van. Míg a szár előlről hátulra érzékel és például a merevség esetén csak a merevség helyéig érzékel, a merevség mögötti részről nincs információja, addig a csizma hátulról előre érzi ugyanezt.