A Pegazus novemberi számában Klasszikus és modern címmel cikk jelent meg a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda legutóbbi nyílt napjáról, aminek a témája a Díjlovaglás és klasszikus kiképzés kapcsolata volt. A cikket mindenkinek szeretettel ajánlom.

Felbecsülhetetlen az az érték, amit az elmúlt évitzedekben dr. Hecker Walter és Ernst József tettek a magyar lovassportért, a magyar lovaskultúráért. Sokirányú tevékenységükből ezúttal egyet emelnék ki: könyvszerkesztői és kiadói tevékenységüket. Dr. Hecker Walter, egyéb könyvei mellett, az Irányelvek, valamint a Lovasakadémia sorozat megindításával, szerkesztésével és kiadásával, Ernst József pedig a Gondolatok a lovaglásról és a Lovaglótanárok a lovaglásról című könyvek szerkesztésével és kiadásával alapvetően járult hozzá nemzeti lovaskultúránk színvonalának fenntartásához, megújításához. Köszönet érte!

A lókiképzés kapcsán megkülönböztetünk combból és hátból járó lovat. A hátból járó ló minden lépése illetve ugrása során, gerincének domborításával és süllyesztésével mozgásába bevonja a hátát is. A combból járó ló gerince viszont merev, az nem képez összeköttetést a ló eleje és hátulja között. Ilyenkor a ló mozgása feszes, lépése hangos és kemény.

Az a lovas, aki nem tud különbséget tenni a hátból járás és a combból járás között, az szaktudásának hibáját időnek előtt elöregedő testével fogja megfizetni!

A hátból járó ló gyakorlatilag nem kíván fizikai erőfeszítést lovasától, a munka a lovas számára nem megterhelő. Ezért van az, hogy minőségi lovaglást is lehet akár 70, 80 éves korban végezni. A combból járó ló merev háta viszont szó szerint tönkre teszi a lovas testét. A combból járó lovon ülő lovas rendszeresen panaszkodik hátfájdalmakra, lovaskarrierje a legjobb esetben is csak 50, 60 éves koráig tart.

A combból járó lóval dolgozó lovas rendszeresen panaszkodik a kemény talajra is. Megfigyeléséből annyi igaz, hogy lova valóban hangosan döngő léptekkel halad, de a merevség nem a talaj keménysége, hanem a kellő lovasérzés hiányából, a ló merevségéből fakad. Hányszor látni, hogy ugyan azon a talajon a hátból járó ló hangtalanul, rugalmasan, szinte macskaléptekkel jár.

A hátból járást nem csak az ülésével, hanem a szárakon is érzi a lovas. A könnyű és rugalmas támaszkodás a hátulsó lábakból eredő erő zablához való „eljutását”, a hátnak a mozgásba való bevonását is jelzi.
A hátból járó ló minden lépésénél, illetve vágtaugrásánál gerincével hullámzó mozgást végez. A hátból járás nem csak érezhető, de látható is.

De a hátból járás hallható is! A zabla rágása, a vágtában való egyenletes, mély lélegzés is a hátból járás jele a régi mesterek szerint!

A campagnelovaglásban a terep akadályain a lónak biizonyos függetlenséggel, bizonyos önállósággal kell áthaladnia. Ennek megfelelően általában a lovasnak kell a ló súlypontjához igazodnia.

Az iskolalovaglásban ennek az ellenkezője történik. A lónak végletesen együttműködőnek kell lennie, ennek megfelelően a lónak kell folyamatosan igazodnia a lovas súlypontváltásaihoz. Változtassa bárhogyan a lovas a súlypontját, a lónak azonnal reagálnia kell arra!

A fiatal lónál az átlagon felüli alapadottságok töltik el gyönyörrel, harmóniával a szemlélőt. És ez természetes. Nem így van ez azonban az idősebb lónál. A képzettség előrehaladtával egyre inkább a kiművelt mozgás, a ló atletikusan ügyessé fejlesztett mozgáskultúrára az, amit mindenki szépnek lát

Ugyan így van ez az embernél is. Egy balettáncos, vagy egy néptáncos, azaz a kiművelt mozgáskultúrával rendelkező személy már tartásával, fellépésével kiviláglik környezetéből, szinte már kisugárzásával magár vonja környezetének figyelmét.

Vajon, a kettőnek, az alapadottságoknak és a később kifejlesztett mozgáskultúrának, mennyire szoros az összefüggése? Vajon csak kiugróan jó alapadottságokkal rendelkező lóval lehet-e komoly munkába kezdeni, vagy átlagos képességek birtokában is bele lehet vágni, akár a legmagasabb feladatok megcélzásába?

A válaszom az, hogy az átlagos képesség nem lehet akadálya a legkomolyabb kiképzői céloknak Az erő, az ügyesség, a mozgáskultúra fejleszthető! Sőt óvnék mindenkit a fiatal kori alapadottságok túlértékelésétől! A legmagasabb feladatok, a paffe, a passage, a sorozatos ugrásváltás, a vágtaperdülés, stb. későbbi megtaníthatósága és végrehajtásuk minősége alig van összefüggésben a fiatal korban mutatottakkal.

Attól mert valakinek rút kiskacsája van, attól még lehetnek merész gondolatai. Csupán szakmai hozzáértés, elszántság és kitartás szükségeltetik!

2013. november 5-én este 18-órai kezdettel beszámolót tartok Bent Branderupnál eltöltött egy hetemről. A szóbeli beszámoló után Zita nevű lovammal gyakorlatban is bemutatom a látottak legfontosabb részleteit. Az eseményre minden érdeklődőt szeretettel várok, a részvétel ingyenes.

Az elengedettség megítélése nem egyszerű kérdés. Legtöbben elintézettként kezelik az ügyet, ha többé-kevésbé engedelmes a ló, azaz nem áll a lovas segítséginek nyilvánvalóan ellen, azt így-úgy, de végrehajtja. Az általános vélekedés szerint különösen elengedett kategóriában tartozik az a ló, amelyik lengő hátával a lovas ülését a nyeregbe szívja, a nyeregbe tapasztja. És tényleg, ezeket a lovakat tulajdonképpen elengedettnek lehet tekinteni: így például a díjlovas versenyeken a bírók helyesen teszik, ha az ilyen lovak pontozólapján az elengedettséget pozitív osztályzattal értékelik. Az osztályzat akkor szokott különösen magas lenni, ha a fenti körülmények nagy mozgással párosulnak.

Azonban edzőként és különösen lovasként az elengedettséget szigorúbban kell vizsgálni. Mindenek előtt le kell szögezni, hogy a nagy mozgásnak, a különös alapadottságnak semmi köze sincs az elengedettséghez. Szintén meg kell jegyezni, hogy az elengedettséget nem elég általánosságban vizsgálni, hanem a ló minden egyes testrészére, testtájára ki kell, hogy terjedjen az ellenőrzés. Külön-külön kell megvizsgálni a tarkó, a nyak, a vállak, a hát, a csípő és a hátulsó lábak izmait és ízületeit, hogy az izmok kellően fesztelenek-e, az ízületek kellően hajlékonyak-e.

Ha a hátulsó lábakban ébred toló- valamint hordozóerő és az eljut a zabláig, akkor nagy probléma nincs egyik testtáj elengedettségével sem. Ha azonban ez nincs meg, akkor nem lehet a helyzetet a hátulról előre lovaglással megoldani, az elakadt erőt nyilvánvalóan nem lehet „továbbtuszkolni”. Az ilyen lovat legalább részben merevnek, vagy nem kellően elengedettnek kell minősíteni és meg kell vizsgálni, hogy a merevség a ló melyik részén állít akadályt a hátulról előre áramló erőnek.

Érdekes, hogy minderről a legtöbb információt a szárak adják a lovasnak. A felvevő szársegítség alkalmazásával a lovas pontosan meg tudja állapítani azt, hogy a felvétel a zablától a ló vajon melyik testrészéig terjed ki, van-e olyan testtája a lónak, ahol a ló blokkolja a felvételt. A blokk ott van, ahol a ló a felvételnek ellenáll és ahol az ellenállás tapasztalható, ott nem kellően elengedett a ló, annak a testrésznek az elengedettségén külön kell „dolgozni”, hogy a hátulról előre áramló erő akadálytalanul eljuthasson a zabláig. Természetesen a szár csak az ellenállás pontjáig ad információt a ló elengedettségéről, az, hogy a blokkolt testrész „mögött” mi történik, arról nem.

Ezért van az, hogy a nagy lovasmesterek ugyan hátulról előre lovagolnak, mégis az elengedettségen a ló testtájai szerint előről hátrafelé haladó sorrendben dolgoznak.

A vágtának többfajta lábsorrendje létezik. A normál (campagne) vágtának három üteme és lebegési fázisa van. Az első ütemben a külső hátulsó láb ér földet, a második ütemben a belső hátulsó és a külső elülső egyszerre ér földet, a harmadik ütemben a belső elülső láb ér földet.

Az iskolavágta négyütemű. A lovas a hátulsó lábakat, azok hamarabbi előrevitelére ösztönzi, a belső hátulsó láb a külső elülsőnél hamarabb ér földet. A lebegés fázis lecsökken, akár meg is szűnhet.

Ha a hátulsó lábak a normálisnál lassabban lendülnek előre, például a ló merev, akkor is négyüteművé válik a vágta, de ekkor azért, mert a külső elülső láb földet érése megelőzi a belső hátulsó lábat. Ekkor azt mondjuk, hogy a ló passzban vágtázik.

Szintén négyütemű a versenyvágta. A lebegési fázis ilyenkor megnő, a belső hátulsó láb határozottan hamarabb éri a földet, mint a külső elülső. Az alábbi videó a versenyvágta lábsorrendjét mutatja:

A mélyen - előre elv, a ló nyakának mélyrelovaglása, valamint a ló előrelovaglása a lókiképzés talán legismertebb gondolata. A hosszú és mély nyak az izmok nyújtását célozza, az előrelovaglás a hátulsó lábak aktivitását, súlypont felé való lépését biztosítja.

A mélyen - előre való lovaglásnak azonban két korlátja van. A nyak csak bizonyos szintig mélyíthető, ugyanis a mélység egy bizonyos fokánál az alsó nyakél a vállak szabadságát kezdi korlátozni, blokkolni.

A nyak mélyre és előrenyújtásával a súlypont előretolódik. Álló helyzetben, vagy alacsony iramnál a ló ugyan meg tudja tartani egyensúlyát, de az előrelovaglás mértékének határa van, az iram növelésével, különösen a fiatal ló képtelen megtartani egyensúlyát, önhordását elveszti, a zablára dől.

A lovas a lóval való kommunikációja során kétfajta segítséget használ. Az elsődleges segítség az ülés. Ha a ló az elsődleges segítségre nem, vagy nem kellő mértékben reagál, a lovas másodlagos segítségekkel egészíti ki, erősíti meg jelzését. A másodlagos segítség a szár, a kéz, a comb és a csizma.

A szár a vállak oldalirányú vezetését segíti.

A kéz a nyak és fej fel, illetve mélyreigazítását segíti.

A comb a csípő oldalirányú vezetését segíti.

A csizma a hátulsó lábak szorgalmasságát segíti.

Ha a másodlagos segítség még mindig nem elég, akkor a lovas pálcát használ, mégpedig a lónak azon a pontján, ahol az elsődleges és a másodlagos segítséget tovább akarja fokozni. Ez lehet a ló nyaka, válla, csizmatájék, csípő, comb, vagy farbúb. Persze a segítségadást lehet, hogy a jobb, lehet, hogy a baloldalon kell adni. A különböző pontok gyors megérintése úgy a legegyszerűbb, ha a lovas alaphelyzetben maga előtt, állítva tartja a pálcáját.

Az alapjármódok, a lépés, az ügetés és a vágta campagnejármódok. Ettől eltérnek az iskolajármódok. A jobb egyensúly érdekében az iskolalovas a hátulsó lábak korábbi előrevitelére késztetik lovukat.

A normál lépés, a campagne lépés négyütemű. A patadobbanások egyenlő időközönként hallatszanak. A mozgás során lebegési fázis nincs, egyszerre vagy egy, vagy két láb van a levegőben. Mielőtt például a jobb elülső lábát letenné, a ló a bal hátulsót már felemeli. Két lába van a levegőben: a jobb elülső és a bal hátulsó. A másik kettő a földön van. A jobb elülső van legelöl, a bal hátulsó van leghátul, hátrébb van, mint a másik hátulsó lába.

Az iskolalépés során a bal hátulsó láb kicsit hamarabb lép: közelíti a jobb elülső mozgását. Szélső esetben egyszerre érnek talajt. Ha ennek a jármódnak a mozgását megfigyeljük, azt fogjuk tapasztalni, hogy szintén van olyan pillanat, amikor két láb van a levegőben. Mielőtt a jobb elülső láb a földet érné, a bal hátulsó is a levegőben van, de ha ekkor készítenénk fényképfelvételt, akkor azt tapasztalnánk, hogy a bal hátulsó megelőzi a jobb hátulsó lábat. A fénykép rendkívül hasonló lenne ahhoz, mintha a ló ügetne.

Ha a ló viszont valamilyen ok miatt lassabban emeli fel a lábát a természetesnél, például merev, akkor az azonos oldali lábak egyidejű előrelendülését közelíti a ló. Ekkor passzban halad a ló.

Hasonló a helyzet a vágtánál. A campagne vágta háromütemű. Ha a hátulsó láb kissé hamarabb lendül előre a vágta négyüteművé válik, mert a belső hátulsó láb hamarabb ér földet, mint a külső elülső. Ez az iskolavágta. A lebegési fázis lerövidül, vagy megszűnik. A jó perdülésnél ezt lehet tapasztalni: megszűnik a tiszta három ütem és a lebegési fázis.

Ha a ló merev, akkor a fentiek ellenkezője tapasztalható. A hátulsó láb lelassul, a vágta szintén négyüteművé válik, de úgy, hogy a külső elülső láb ér hamarabb a földre, megelőzve a belső hátulsó lába. Ekkor is passzban jár a ló, bár vágtázik.

Véget ért! :(

Alaposan megfürödtem az akadémista lókiképzési kultúrában.

Nem kétséges számomra, hogy a lókiképzés a közeljövőben alapvető fordulatot vesz. Aki magas minőségben akarja lovát képezni, aki boldogságot, örömöt kíván magának és lovának, az nem kerülheti meg, nem kerülheti el ezt, az évezredek óta művelt stílust, ezt az évezredek óta gyakorolt művészetet.

Nekünk, magyaroknak természetesen meg vannak a magunk sajátosságai, amitől örökségünk kötelezettségei miatt nem térhetünk el. A nemzetközi trendeket adaptálnunk kell saját lovainkhoz, környezetünkhöz. De a szakma alapvetéseit nem kerülhetjük el, azt tiszta forrásból kell újraépítenünk.

Minden esetre jó lesz hazamenni, jó lesz a saját lovaimmal foglalkozni. :)

(Barátaimnak meg ezúton üzenem, hogy a napokban személyes beszámolóra szeretném őket invitálni.)

Bent Branderup elődje Egon von Neindorff

Egon von Neindorff elődje Richard Wäjten

Richard Wäjten elődje Ottó Lörke

Ottó Lörke elődje Felix Bürkner

Felix Bürkner elődje Hans von Heydebreck

Hans von Heydebreck elődje Paul Plinzer

Paul Plinzer elődje Gustav Steinbrecht

Gustav Steinbrecht elődje Louis Seeger

Louis Seeger elődje Maximilien Weyrother

Maximilien Weyrother elődje Adam Weyrother

Adam Weyrother elődje Francois de La Guérinière

Francois de La Guérinière elődje M. Wendeuil

M. Wendeuil elődje Antoine de Pluvinel

Antoine de Pluvinel elődje Giovanni Pignatelli

Giovanni Pignatelli elődje Frederico Grisone

Frederico Grisone elődjei pedig a Bizáncot elfoglaló török seregek elől Itáliába menekülő lovasmesterek.

És így tovább, és így tovább...

Nagyon furcsa érzés! Kb. húsz évvel ezelőtt a mai napot megálmodtam. Illetve nem is a mai napot, de ezt a helyzetet. Nem éjszakai álom volt, hanem álomszerű érzés, ami akkoriban gyakran "meglátogatott". Bár még fogalmam sem volt arról, hogy létezik ilyen, de azt álmodtam, hogy egy magasiskolában vagyok Németországban és oktatást kapok, a lehető legjobbat.

Bár végül is nem Németországban, hanem Dániában, de a többi stimmel. Nem különös? Tegnap este érkezem Bent Branderuphoz, az Akademic Art of Riding nagymesteréhez, a klasszikus lókiképzés köztünk élő ikonjához. Meghívása egy hétre szól, aminek a szakmai része a mai napon kezdődött!

Kedves Barátaim!

Tegnapi, Jó lovat..., címmel írt bejegyzésem ismét lájkesőt hozott. Nagyon köszönöm Nektek - erősít a Zabla és Kengyel blogbejegyzéseinek folytatására.

Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy minden lájkolás, minden megosztás a magyar lovaskultúrát támogatja!

Jó lovat venni nem lehet, csak "csinálni".

És hát, hogyan is lehetne venni?! Jó lovat senki sem ad el. A jó ló olyan, mint a fehér holló: a jó ló kényelmes, a jó ló engedelmes, a jó ló keresi gazdája akaratát, a jó ló boldogságot ad lovasának. A jó ló olyan érzést ad, hogy lóról szállva, szinte azonnal visszavágyik rá lovasa. A jó ló lelki társ. A jó ló nagyon-nagyon hosszú, évekig tartó munka eredménye! A jó ló kiképzőjét dicséri! Hogyan is gondolhatná bárki, hogy a jó ló eladó?!

Azt mondják, amatőrt a profi lovastól az választja el, hogy az előbbi nem tud lovától megválni, nem tudja eladni.

A LOVAS MESTER MEG NEM AKARJA!

A hétvégi nyílt nap programja kivételesen izgalmasnak ígérkezik! Két vendégemmel, két lókiképző mesterrel, Lezsák Leventével és Szokola Csabával "hangosan gondolkodva" szeretnénk körbejáni a moden díjlovaglás és a klasszikus lókiképzés különbségeit, egyezőségeit.

A nyílt nap, immár szokásosan elméleti előadással kezdődik, amelyben a modern és klasszikus megközelítésnek a magyar lovaskultúrát érintő (és számunkra kötelezettségeket jelentő) vonatkozásairól fogok beszélni: Az idomítási skála és a hagyományos szemlélet közötti eltérésről, az átengedőség egyes kérdéseiről és az iskolajármódok értelméről, fontosságáról.

Az esemény színvonalát növeli Szokola Csaba döntése, hogy a nyílt napon Arco Polo Z nevű lovával vesz részt, így a vendégek az idei magya bajnokság legeredémnyesebb Magyarországon készülő lovát láthatják a legmagasabb díjlovas feladatokban a lovas kommentálásával!

Lezsák Levente Londonból érkezik, szóval mindenki krosszolja a fingereit (szorítson), hogy repülőgépe különösebb késés nélkül érkezzen haza!

(Persze Zita nevű lovammal én is ott leszek! Ezt se feledjétek!)

Az alábbiakban mellékelt videón látható előadás is az elmúlt hétvégén, Sabine Oettel Őszi akadémiáján került bemutatásra:

A tegnapi blogbejegyzés videója után ma, Sabine Wagner és Sabine Stemeseder munkáját adom közre, amit Sabine Oettel Őszi akadémiáján mutattak be.

Aki nem jött el, az csúnyán bebukta! A következő napokban felvételeket közlök Sabine Oettel hétvégi Őszi akadémia című eseményéről:

A lovaglás, a lókiképzés kultúrát testesít meg: egyedül, társak, segítők nélkül művelni nem lehet.

A lovasnak rendszeresen ellenőriztetnie kell magát és ezt még a legnagyobbak sem kerülhetik meg. Idézhetném most ismét Kókayt, aki a Hátulról előre című írását így kezdi: "A lovaglásban a jóhoz nagyon közel áll a rossz. A lovas észre sem veszi, s a jó útról a gyors eredmény utáni törekvés rossz útra téríti."

A lovas mellett, vagy a kör közepén álló segítő jelenléte nem jelent hierarchiát. Nem jelenti azt, hogy a segítő jobb lovas, vagy okosabb a lovasnál. A legkomolyabb lovasmesterek is kontroll alatt végzik munkájukat. Nem csak saját magukat segítik ezzel, de nyíltan felvállalt alázatukkal szakmai magabiztosságukról tesznek tanubizonyságot.

(A segítség rendszeres igénybevételének hiánya értelem szerűen a fentiek ellenkezőjét jelenti.)

Az egyenesség kérdése nem egyszerű. Egyenes az a ló, amelyik elülső lábaival a hátulsók előtt jár. A kérdés nem egészen egyszerű, hiszen a hátulsó lábak szélesebben állnak, mint az elülsők, tehát fizikailag lehetetlenség a tökéletesen két patanyomon való mozgás. Az egyenesség kérdését éppen ezért csak a kirívó ferdeség, vagy a több patanyomon való mozgás (vállat be, farat be, oldaljárás) esetén szokás ténylegesen a patanyomvonal megfigyelésével minősíteni. A kérdést általában a lovasérzés alapján minősítjük: például a két oldal különböző erősségű támaszkodásán, vagy a ló két oldalra történő különböző fordíthatóságán. És ebbe a kategóriába esik az ügyesség kérdése! Akármennyire is egyenes formálisan a ló, mozgása közben akármennyire is két patanyomon mozog (mozgás közben nem tér le egyik irányba sem a patanyomvonalról), akkor is gyakran azt lehet tapasztalni, hogy az egyik kézre ügyesebb, mint a másikra.

Hogy miben nyilvánul meg az ügyesség kérdése, amikor az probléma lehet? A legmagasabb feladatoknál, a magasiskolai feladatoknál már a legkisebb tökéletlenség is problémát okozhat! Találkoztam már olyan problémával, hogy redoppban a ló egyik kézen keresztezett. A lábsorrend tökéletes volt, egyik patadobbanásra a két hátulsó, másik patadobbanásra a két elülső láb ért a földre, de míg jobb kézen, helyesen, a jobb elülső láb haladt előrébb, addig a hátulsó lábaknál ez fordíva volt, a bal hátulsó előrébb volt a jobb hátulsónál. A ló keresztezett, a bal hátulsó lábat szívesebben terhelte, mondhatjuk a bal hátulsó lábával ügyesebben tudta az iskolaegyensúly extra terhét kezelni.

De ugyan ez áll az iskolaálljra is. A két oldalra nagymértékben különböző ügyességből az fakadhat, hogy az iskolaállj feladat közben az egyik kézre (az ügyetlenebb kézre) nem tartja meg hajlítottságát a ló, magát enyhén a másik oldalra hajlítja és – bármelyik kézen is dolgozunk – mindig ugyan azt az elülső lábát emeli fel a gyakorlat végrehajtása során, hátulsó lábait vizsgálva, mindig ugyan az a láb lesz kissé előrébb, mindig ugyan arra a lábra esik kissé nagyobb teher.

Érdekes, hogy a kézen történő sok munka meg tudja „fordítani” a ló ügyesebbik oldalát. Azt gondolom, hogy ezért van az évszázados vita, hogy a ló jobb kézen vagy bal kézen ügyesebb. Aki csak nyeregből dolgozik, az azt érezheti, hogy lovát jobb kézen könnyebb lovagolni, míg, aki kézen is dolgozik (és hát valljuk be, kézen sokkal egyszerűbb bal kézen dolgozni, ezért óhatatlan az aszimmetrikus mennyiségű munkavégzés) szóval az ilyen kiképző szembesülhet azzal, hogy a ló ügyesebbé válik a bal kézre, még lovaglás során is egyszerűbbé válhat a munka bal kézen.

Bogár Eszter és Bruckner Zsófia nyerte az ingyenes németországi tanulmányutat!

A Sabine Oettel őszi akadémiáján való költségmentes részvételre hirdetett pályázat nyerteseiről ma döntött a bíráló bizottság. A bizottság tagjai (dr. Hecker Walter, Pruttkay Zoltán és Tuska Pál) a ma délután megtartott ülésen Bogár Esztert és Bruckner Zsófiát nevezte meg a pályázat nyertesének. Minden pályázónak ezúton szeretném megköszönni erőfeszítéseiket.

Külön szeretném megköszönni a lovasok.hu támogatását!

Díjlovaglás és klasszikus lókiképzés dr. Gőblyös Istvánnal, Lezsák Leventével és Szokola Csabával

2013. október 11-én 17 órai kezdettel

Helyszín: Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda

Belépési díj: 1.500 forint

Program:
17:00 Elméleti előadás: A modern és klasszikus lókiképzés (Előadó: dr. Gőblyös István)

18:00 Lezsák Levente: Gyakkorlati bemutató - Az együttműködési készség, a bizalom és a követő magatartás kialakítása (Berkenye nevű lovával)

19:00 Szokola Csaba: Gyakorlati bemutató - Feladatok a Nagydíjból, kommentárokkal (Fer Latino nevű lovával)

20:00 dr. Gőblyös István: Gyakorlati bemutató - Elengedettség, egyensúly, egyenesség és az iskolajármódok (Zita nevű lovával)

21:00 Beszélgetés

Október 14-e és 18-a között mindenki várhatja a Toreby-i leveleket! Ma véglegesedett, hogy Bent Branderup meghívására egyhetes elméleti és gyakorlati oktatáson veszek részt a mesternél.

Minden nap beszámolót küldök.