A hétvégi Bent Branderup szemináriumon a dolgok természetéből fakadóan jó néhány fénykép készült. A mellékelt kép, a fotók első átnézésekor egyáltalán nem fogott meg, sem a ló, sem a mester nem látszik igazán rajta. Mégis most, a fényképek utólagos nézegetése során, ennek örülök a legjobban.

Tartja ugyanis bennem a hosszhajlításhoz kapcsolódó lovasérzést, mégpedig a belső csípő lesüllyedésének fontosságát. Ha ugyanis a ló ténylegesen meghajlítja a teljes gerincoszlopát, akkor a nyereg belső oldala annyira lesüllyed, hogy a lovas "szinte le akar esni azon az oldalon." A belső ülőcsont és ezzel együtt a sarok határozott lesüllyedése világosan látszik a fotón, Zitát a mester, Bent Branderup hajlítja úgy, hogy a kellő lovasérzés "megjöjjön".

Szerencsés a fotó!

Ma nagyon nehezemre esik megszólalni!

Bent Branderup szemináriumának első napja után csak az alázatról, a szakma szeretetéről, az elhivatottságról, az elődök tiszteletéről és az önvizsgálat fontosságáról tudnék hosszú bekezdéseket írni.

(Meg keseregni, hogy magyar lovas létemre, a hazai hagyományok ellenére, miért kell nekem ezt hazámtól távol keresgélni?!)

Csak halkan jegyzem meg, hogy a mai nap legnagyobb élménye Wembley munkája volt. Az anyai oldalról magyar származású 26 (!) éves herélt, fiatal lovakat megszégyenítő kondícióban és egészségben, nagydíjas feladatokat (piaffe, passage, sorozatos ugrásváltás) és magasiskolai feladatokat (iskolaállj, levade) mutatott be lovasával és kiképzőjével Sabine Oettellel először kézen, majd nyereg nélküli lovaglással.

Az eseményt azért jegyzem meg csak halkan, mert Wembley példája világosan mutatja a klasszikus lovaglás és a lovak hosszú használati idejének összefüggését. Magyarországon erről utoljára az örkénytábori lovastanárok értekeztek, az őket követő generációk viszont mélyen hallgatnak…

Bent Branderup szemináriuma holnap kezdődik, a lovasok mindegyike már megérkezett, a hangulat rendkívül baráti.

A fényképen a mester (Sabine Oettel) és tanítványa (szerénységem), valamint Kuno kutya látszik!

Olyan érdekes témát feszeget R. E. az alábbi, hozzám címzett kérdésében, amit úgy gondolok, hogy érdemes megosztani:

Kedves István!

Kérdéssel fordulnék hozzád. Oldaljárások lovaglásakor lépésben mindig, minden oldaljárásnál a lépés lábsorrendje a helyes? Mi van abban az esetben, ha a lábsorrend úgy alakul, hogy az átlós lábpárok egyszerre lépnek? Mi az oka? (Parellis oldalazásnál látok ilyet sokszor) és combra való engedésnél is láttam már ilyet. Nagyon tetszett a video a "lépés a jármódok anyja" Nuno Olivieraval. Valamint a Lovas Nemzetben írt cikked a vállat be lovaglásáról. Sok kételyt oszlatott el bennem.

Üdv: E.

Kedves E.!

Nem lehet vitás, hogy a lépés négyütemű jármód, a tiszta lépés végrehajtása során a patadobbanások egyenlő időközönként "hallatszanak". A lépés végrehajtása során ez olyan elvárás, amitől eltérni nem lehet!

Mindezzel együtt meg kell állapítani, hogy a helyesen összeszedett ló (!) hajlandóságot mutat arra, hogy a hátulsó lábak lépésének "felgyorsulásával" közelítse az átlós lábak lépésének egyidejűségét. Ezt a lehető legtermészetesebben ajánlja fel a ló. Szélső esetben az egyidejűség is megvalósul, "a ló lábsorrendje ügetést, míg a háta lépést mutat." Az ilyen mozgásnak lebegési fázisa nincs. Egyes klasszikus iskolák ezt a piaffe képzésénél használják. A hajlandóság az összeszedettség és nem az oldaljárás eredménye, egyenes vonalon is tapasztalható, és az nem az oldaljárással függ össze!.

A folyamat teljes ellentéte a merev lovak passzban járása, amikor az egyoldali lábak kezdenek egyszerre lépni.

Felvetésedhez, megfigyelésedhez, gondolkodásodhoz gratulálok!

István

Ismét Bad Füssingben vagyok és immár nem egyedül! Pénzes Gábor kísért el a hétvégi Bent Branderup képzésre. Jelen van még Zita lovam, csak, hogy komoly legyen a részvételem és végre el lehessen mondani, hogy a dán központú, Academic Art of Riding munkájához már magyar lovas is csatlakozott.

A részletekről a következő napokon számolok be!

Addig annyit, hogy a holnapi nap a hosszú utazás fáradalmainak kipihenését szolgálja. (Legutóbb Zita majd kiugrott az első nap alólam, flikk-flakkjaival a helyiek legnagyobb elismerését váltotta ki! Szóval a pihenés, azt hiszem tüdőmunka lesz!) Ezen túl megnézem Sabine Oettel munkáját (újra megsimogathatom Jarlt) és remélem ismét ehetek a háziak finom tortájából (már mikor megláttam az istállót és a lovardát Pavlov kutyájaként éreztem magam.)

Ha valaki megérezte, milyen kentaurnak lenni, az mindig az akar lenni. Hallgassátok Bent Branderup üzenetét!

Nyílt szakmai est 2013. március 12-én (március 2. keddjén)

Program:

17:30 - 18:00 Érkezés
18:00 - 19:00 Száronlét: elmélet
19:15 - 20:00 Száronlét képzett lóval

A nyílt szakmai est a klasszikus lókiképzéssel foglalkozik limitált résztvevői létszámmal. (max. 10 fő)
Részvételi díj: net. 7500 Ft
Az eseményen tea, kávé, pogácsa kerül felszolgálásra.
A részvétel előzetes jelentkezéshez kötött:
goblyos@gmail.com
30-3831375

Az egyik kedvencem az istállóban: Parázs. Persze ez a kezdés semmitmondó, hiszen nem tudnék legkedvencebbet választani, mindegyik az! (Igényes, családias helyen már csak így megy ez!) Szóval Parázs, fiatal herélt, nem régen érkezett hozzánk. Angolboxban, a saját lovaim mellet áll.

Amiért valahogy a szívem közelébe lopta magát, az az, hogy ő a legnagyobb mártogató nálunk. Tudjátok! Egy harapás széna, de nyelés előtt kicsit vízbe mártva. Azután jöhet a következő harapás. Valószínűleg így sokkal finomabb.

Parázs egy gourmand!

(Én meg a széna minőségével próbálok minchelin csillagos helyet biztosítani számára...)

Szeretném előrebocsátani, hogy az alábbiakat nem valami elvontságból, nem valami művészieskedésből teszem közzé, hanem azért, hogy a tisztelt olvasót gondolkodásra késztessem, ami által jobban megérti az összeszedettség lényegét.

A ló összeszedettségén keresztül lehet elérni a könnyed és légies mozgást. Ennek kapcsán soha sem szabad feledni, hogy a nagy, térölelő mozgást csak a fiatal lónál látja szépnek a megfigyelő, a képzett, idősebb lónál ugyan ez a bárdolatlanság érzését kelti – a ló korának előrehaladtával egyre inkább a kidolgozott, művészi mozgás ébreszti a harmónia érzését. Az összeszedettség a lábingahossz rövidülésében jelentkezik legfőképp. Az összeszedett, lovasra koncentráló ló egészen rövideket lép. Persze ez nem egyszerű, ezt a lónak meg kell tanulnia. Ha ezt megtanulta és jóleső erővel hajtja végre, akkor beszélhetünk arról, hogy a tolóerő hordozóerővé vált, a ló táncol a lovas alatt. A „jóleső erő” természetesen elképzelhetetlen a végletekig fokozott elengedettség nélkül. A különbség szemléletesen látszik a passage-ban. A feszes ló nem növeli hordozóerejét, ha a mozgást (mármint a passage-t) elsajátította és a lovas pressziójának megfelelve „végrehajtja”, akkor a végeredmény az olyan passage, amelyben a levegőben lévő láb furcsa, egy pillanattal hosszabb ideig végzett kitartásával valósul meg az ütem lelassulása, nem pedig a hordozóerő megnövekedéséből fakadó magasabbra való rugaszkodásból eredő kerekded mozdulatból. A passage lényege a hordozóerő erőteljes megnyilvánulása, nem pedig maga a mozdulat, az alkarok magasra emelése! Mondhatnám azt is, hogy a passage lényege nem az izzadságszag, hanem a könnyedség, a táncolás.

A feszes ló a rövidítésben hibás lábsorrendeket vesz fel: lépésben az egyoldali lábak lépése közelít egymáshoz, vagy akár azok egyszerre is léphetnek, ügetésben az átlós lábak nem egyszerre lépnek, vagy a két oldal nem egyforma hosszúságút lép (antritt, szájsántaság), vagy a vágta négyüteművé válik. Érdekes, hogy a helyesen összeszedett, végletekig elengedett ló is készséget mutat az alapjármódoktól való eltérésre: ezek az iskolajármódok. Az erősen összeszedett ló vállai annyira megkönnyülnek lépésben, hogy az elülső lábai emelkedettebben kezdenek lépni. Ez könnyen összetéveszthető a passzban járás során látható elülső lábak furcsa emelésével, ám ebben az esetben nem kétséges az elengedettség és teljesen tiszta a lábsorrend. Az ilyen emelkedett lépésből lehet kifejleszteni a spanyol lépést, mit az iskolajármódok egyikét. Az összeszedett lépés másik „szélső” esete az amikor az összeszedettség, rövidség és élénkség miatt az átlós lábak lépése kezd egymáshoz közeledni. Ezt a piaffe tanításánál is használják, a lábak már „ügetés lábsorrendet mutatnak”, míg a hát a lépésre jellemző mozgást végzi. Kellő koncentráció megléténél erre a fiatal ló is hajlandó, éppen ez mutatja az iskolajármódok természetességét. A vágta rövidítéséből az előző példához hasonlóan következik (szintén teljes természetességgel) az iskolavégta, majd a terre-a-terre, illetve a redopp.

A lovasművészet egyik csúcsa az iskolajármódok lovaglása. Az iskolajámódokhoz a fentiekből következően csak a helyes összeszedettségen keresztül vezet az út!

Mind a modern, mind a klasszikus lókiképzés egyik legfőbb célja az összeszedettség elérése. Az összeszedett ló átengedő, azaz lovas legkisebb (!) jelére azonnal, a lovas akaratának megfelelően reagál. Bár ezt nem vitatja a modern megközelítés sem, mégis a versenyeken egészen más elvárások érvényesülnek. Összeszedett ügetés helyett például lendületes munkaügetéseket lehet még a legnagyobb versenyeken is látni, a lovak egészen nyilvánvalóan távol állnak a testi és lelki relaxációtól (lovas szaknyelven az elengedettségtől): mindenkinek hiányérzete van, lovasnak, lónak, bírónak, nézőnek. A legszomorúbb az, amikor a díjló olyannyira feszült (lovas szaknyelven feszes), hogy a versenypályára való lovaglás előtt a hangosbemondó megtiltja a nézők mozgását, a vakuval való fényképezést, stb.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az összeszedettség egészen más dolog, az az átengedőséget célozza még az Irányelvek szerint is. Ez pedig nem különleges mozgást, hanem elsősorban a ló teljes figyelmét jelenti, ami fegyelmezettséget és együttműködő készséget eredményez. Ezt a kívánalmat fogalmazza meg a mondás: „Az átengedő ló mellett ágyút lehet sütögetni.” Ennek teljes ellentétét láthatjuk az egyes versenyek eredményhirdetésekor, amikor a lovak össze-vissza „bogárzanak”, vagy ezt megakadályozandó, a lovasok csak segédszárakkal vagy egyéb segédeszközökkel tudnak részt venni a verseny ezen részén.

Az összeszedettség a végletekig fokozott elengedettséget is jelenti, ha ehhez tényleges és teljes koncentráció is járul, akkor a végeredmény az egyszerű, mondhatnánk unalmas mozgás. Néhány hete Bad Füssingben lehetőségem nyílt egy magasiskolai feladatokra is kiképzett lóra felülni. Ha valaki azt kérdezi, mit éreztem, a becsületes válasz az, hogy semmit! De, hát pont ez a lényeg! Az egyszerűség, a természetesség sallangmentes! A ló minden idegszálával rám figyelt, a legkisebb segítségre is azonnal reagált, de persze ez a mozgásán semmit sem változtatott. Úgy mozgott, ahogyan a Jóisten teremtette és nem akart annál többet mutatni. (Csak a feszes ló „lebegtethető”, az is csak ideig-óráig, azután megunja, vagy tönkre meg benne!) Az összeszedettség a ló és lovas kapcsolatában nyilvánul meg, az kívülről nehezen követhető, külső szemlélő csak bizonyos dolgokból tud következtetni arra. (Ha valakinek esetleg nem lenne világos, hogy miről beszélek, az nézzen meg egy felvételt a bécsi spanyoliskola lovairól, vagy ha már magyar hagyományokat akar vizsgálni, akkor vegye elő a budapesti spanyoliskola dokumentumait!)

Na de hát mi van a lendülettel, a térölelő mozgással? Sajnos, minden vonatkozó elvárás ellenére azt kell, hogy állítsam: a lendület kívülről nem látszik minden esetben, még a környezet, a versenyek „szakmai közönsége” és bíróinak vonatkozó elvárásai ellenére sem!

Kedves lovas barátaim!

Amikor az összeszedettséget keresitek, akkor a saját érzéseitekre támaszkodjatok, ne a környezet elvárásaira! Az összeszedettséget (lovatok és saját magatok boldogságát) az egyszerűségben keressétek! A végeredmény sokkal jobb lesz!

Ezúton értesítek mindenkit, akit illet, hogy Zita nevű lovam tegnap, 2013. február 22-én, négy év kitartó munka után megindult passage-ban. A feladat végrehajtására önmagától jelentkezett, azt minden különösebb presszió nélkül, a lehető legegyszerűbb természetességgel hajtotta végre.

Az álom beteljesülni látszik, az eredetileg közepes képességeket mutató, magyar tenyésztésű kanca mozgása az évek során felfényesedett, alkalmassá vált a legmagasabb feladatok végrehajtására is.

(Ennyit a puccos külföldi lovakról…)

Ismét egy olyan téma, amiről mindenek előtt azt lehet kijelenteni, hogy igen sok útja-módja van.

A mélyrelovaglás célja az izmok nyújtása, lazítása. Éppen ezért a mélységet kikötőszárakkal, chambonokkal, még azok legrafináltabb elhelyezési módszereivel, gumis, vagy különféle anyagokból készített változataival elérni nem lehet. A kényszer, legyen az bármilyen, nyilvánvalóan szemben áll a lazasággal, az elengedettséggel. Aki a nyak, vagy a tarkó mélyentartása érdekében segédeszközt használ, az (speciális esetektől eltekintve) tévúton jár, erőfeszítéseivel pont az ellenkező hatást váltja ki, mint amit szándékozik.

A mélyen előrenyújtott nyakkal való mozgást tanítani kell minden lónak: mind a képzetlennek, mind a helytelenül kiképzettnek. A tanításnak többféle metodikája ismert, a magam részéről a kiképzés kezdetén, a nemzetközi szakirodalomban leírt, osztrák-magyar hajlításnak nevezett módszert alkalmazom.

Általános elvként azt lehet megállapítani, hogy a mélyen előrenyújtott nyakkal való mozgást először az alacsonyabb jármódokban és alacsonyabb iramban képes a ló elsajátítani. A nagyobb iramhoz, a magasabb jármódokhoz szükséges erőnlét és ügyesség a képzés előrehaladtával néha igen lassan alakul ki.(Ezért érvényes a mondás: "A jármódok anyja a lépés.) A kellő elengedettség elérését sokszor gátolja a merev ló „lendületes” lovaglása, a látványos térölelő mozgás. A helyes (könnyed, kecses, elegáns, harmonikus, stb.) mozgás megtanulásáról mindenkinek a tánctanulás jusson eszébe: a megfelelő mozdulatokat, lépéssorokat a táncos először egyedül és lassú ütemre tanulja, majd ha mozgását kellően csiszolta, akkor lehet a zene ritmusát élénkíteni, vagy arra gondolni, hogy ugyan azt partnerrel együtt is megkísérelje.

A hosszhajlítás akkor helyes, ha a ló gerincoszlopa a tarkótól a farokrépáig hajlításba kerül. A helyesen képzett ló fejének oldal irányú elmozdításával teljes testének meghajlításával reagál. A gerincoszlop teljes meghajlítására a csípő elmozdulásából lehet következtetni: a csípő a hajlítás irányába billen.

Az alábbi videón Lomniczi Péter lova, Alexander látszik. Alexander 4 éves (5-re fordul), egy hónapja dolgozom vele, csikóképzését Kövy Gergő végezte. (Kiválóan!)

A lókiképzés egyik legnehezebb feladata az, hogy csak hosszú munkával lehet elérni a kellő elengedettség és a kívánt egyensúly egyidejű megvalósulását.

A megfelelő egyensúly elérését, a súlypont hátrafelé való tolódását a ló két módon tudja elérni: a hátulsó lábízületek fokozott hajlításával, valamint a nyak és tarkó fel, illetve hátraigazításával. Mindkettő az izmok határozott rövidülését feltételezi. Az elengedettség viszont az izmok nyújtásával jár: a hátulsó lábak ízületei kevésbé lesznek hajlítottak, a hát és nyakizmok meghosszabbodásával pedig a tarkó előre és mélységi irányba mozdul. A lókiképzés során nem kell attól tartani, ha esetenként nem áll fenn a kívánt egyensúlyi helyzet és az elengedettség egyidejűsége, tudatosan néha fel lehet vállalni az egyik vagy másik hiányát! A képzés egyes szakaszaiban vagy a végsőkig fokozott elengedettség felől kell közelíteni a helyes egyensúly megtalálásához, vagy a kellő egyensúlyi pozíciót felvéve kell az elengedettséget „keresni”.

Kedves Barátaim, tisztelt Blogolvasók!

A Zabla és Kengyel lovasblog olvasottsága tegnap meghaladta az 50.000 (ötvenezer) lapletöltést. Ez azt jelenti, hogy a blog cikkeit több, mint 50.000 (ötvenezer) esetben olvasták. A Zabla és Kengyel cikkeit havonta hozzávetőleg 6.000 alkalommal olvassák.

Figyelmeteket, a lovaskultúra iránti érdeklődéseteket ezúton is köszönöm:

dr. Gőblyös István

Azt mondják: minden perzsa szőnyeg készítése során, a több millió csomó közé mindig tesznek egy hibásat, azzal a felkiáltással, hogy csak Isten tökéletes.

Tegnap, a Facebook egyik lovas közösségi részén az alábbi videót posztolták azzal a kéréssel, hogy mindenki minősítse.

A kisfilm azért érdekes, mert egyrészről egy lovasbravúrt mutat (kantár és nyereg nélkül a legmagasabb díjlovas feladatokat mutatja be a lovas), másrészről kétségtelenül könyveket lehetne megtölteni azokkal a kritikai megjegyzésekkel, amelyek már első nézésre is felötlenek a nézőben. A magam részéről mégis inkább pozitív a megítélésem:

•    bárcsak lenne, két-három tucat (!) hasonlóan képzett ló az országban (de egy sincs),
•    kritikát az fogalmazzon meg, aki ugyan ezt megcsinálja,
•    a „páros” alapvetően jókedvű,
•    szívesen felülnék erre a lóra,
•    a feladatokat valószínűleg velem is végrehajtaná (minden feladatot a jó értelemben vett egyszerűséggel és magától értetődő módon hajtanak végre, mintha az a lehető legegyszerűbb lenne).

És ez utóbbi az, amit a legnagyobbra értékelek minden körülmények között. A tökéletességet felejtse el mindenki! Kis hiba még a perzsa szőnyegnél is elfogadható!

„Bárki, aki már nem tanul, az öreg, legyen akár húsz éves, akár nyolcvan. Aki viszont tanul, az fiatal. A legkomolyabb dolog az életben az, hogy elménket fiatalon tartsuk.” Henry Ford

A lovaglásban mindez duplán érvényes. Az önképzés, a szakmai továbbképzés megkerülhetetlen. És ez nem csak a lovasra, hanem az edzőre is érvényes. Ha az edződ nem képzi magát, lovaglását szakmai kontroll nélkül folytatja, állandóan egyedül dolgozik, akkor nem nyitott a gondolatokra, szakmája valójában nem érdekli, belefásult a napi verklibe – túl öreg, cseréld le!

A napokban zajlik az év lovasembere cím szavazása. A magam részéről természetesen elfogult vagyok és Komjáthy Györgyre tennék javaslatot. De most nem ezzel szeretnék foglalkozni, hanem azzal, hogy (és itt vallomást kell, hogy tegyek) számomra teljesen ismeretlen volt Török György neve. Mire jó az Internet: nevére rákerestem és az alábbi hitvallást, illetve videót találtam. A szöveghez azt fűzném előzetesként, hogy mindannyian más és más módon tudjuk megtalálni lovunkkal a tökéletes harmóniát. A forma nem rangsorol!

Kedves Török György! Teljesítményedhez gratulálok!

„Úgy gondolom, minden lovasembernek fontos feladata, hogy a lovaknak, ha nem is tudjuk ebben a zsúfolt világunkban visszaadni teljes szabadságukat, de minden tőlünk telhetőt megtegyünk annak érdekében, hogy minél szabadabban és kiegyensúlyozottabban élhessenek mellettünk. Célom sem volt más, mint megtalálni ezt a harmóniát köztük és közöttünk. Ez motivált abban, amikor Sally lovammal nekivágtunk ennek az 50 kilométeres távnak erdőben, autóktól hemzsegő közutakon, hogy bemutassam a lovas világnak ezt a sarkalatos problémát, ami lovak sokaságát érinti a mai világunkban.

A szabadidomításban, - és lovaglásban bármilyen zavaró körülmény között is biztonságban, tökéletes kapcsolatban érhetjük el céljainkat együtt. Az eredmény? Egy megfizethetetlen élmény ló és lovasa számára. A lovak hálával fognak adózni eme erőfeszítéseinkért, és az együtt eltöltött idő még varázslatosabbá teheti hétköznapjainkat. A felelősség a mi kezünkben van. Olyan ez, mint a saját gyermekünk tudatos, szeretetben gazdag nevelése. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a sors kegyeltjeként alkalmam nyílt felfedezni ezt a csodát, és egy ilyen rekorddal felhívni az emberek figyelmét arra, hogy létezik egy másik dimenziója is a lótartásnak, lókiképzésnek. Természetesen a legcsodálatosabb harmóniát lószerszámmal, felszereléssel is el lehet érni, ha lovunkat úgy építjük fel, mentálisan úgy rakjuk össze. Ehhez is szeretnék segítséget adni a lovasoknak, hogy mindenki a lehetőségein belül találja meg a legnagyobb szabadságot. Ez a tudás szakágaktól független, a lovak szabadsága és lovasa iránt érzett feltétlen bizalom minden szakágnak az alapját kéne, hogy képezze. Mi más is vezérelhet egy lovát igazán szerető és tisztelő lovast, mint megismerni lovának minden rezdülését, gondolatát. Hiszek benne, hogy az ő vágyaik sem mások - ha már befogtuk, megszelídítettük őket magunk számára -, mint a megértés és a bizalom. Mi kell ehhez? Egy jó vezető, aki leveszi eme menekülő állatok válláról a terheket, akiben megbízhatnak, és minden körülmények között számíthatnak rá. A világ végére is elkísérik majd.” (forrás: lovasok.hu)

Nyílt szakmai est a hosszhajlításokról.

2013. február 12-én a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában! (A budaörsi Tescótól 10 percre)

Program:

17:30 - 18:00 Érkezés
18:00 - 18:30 Hosszhajlítások: elmélet

• története,céljai (izmok nyújtása, hátulsó lábak tornáztatása, egyenesség, önhordás),
• a hosszhajlítás két csoportja (vállat be és deriváltjai, farat be és deriváltjai)
• hosszhajlítás variációk kézen: fal mellett, lovarda közepén, egyenes vonalon, fordulatokban,
• hosszhajlítások nyeregben,
• hosszhajlítási hibák és javításuk

18:45 - 19:15 Hosszhajlítások bemutatása képzett lóval
19:30 - 19:50 Hosszhajlítások bemutatása fiatal lóval

A nyílt szakmai est a klasszikus lókiképzéssel foglalkozik limitált résztvevői létszámmal. (max. 10 fő)
Részvételi díj: net. 7500 Ft
Az eseményen tea, kávé, pogácsa kerül felszolgálásra.
A részvétel előzetes jelentkezéshez kötött:
goblyos@gmail.com
30-3831375

A könnyedség, az könnyedség, az iskolaegyensúly, meg iskolaegyensúly!

A könnyedség a helyes egyensúly következménye és nem a nyak, vagy a tarkó ilyen, vagy olyan helyzetéből következik, akárki, akármennyire is fanyalog! Legutóbbi, az egyensúllyal foglalkozó bejegyzésem (Az egyensúly) némi értetlenséget váltott ki: Zilahy István barátom éppen akkor posztolta a mellékelt archív képet hortobágyi csikósokról, melyet ezúton magam is közzéteszek. (Mert olyan szép, hogy csak nézem, nézem és nézem...)

Idén XIII. alkalommal került megrendezésre a Doni Hősök Emléktúrája. Az emléktúra résztvevői eredeti felszereléssel (!) teljesítették a kijelölt útvonalat. Az emléktúrán hagyományosan huszárok is jelen voltak, Ezsiás István hö. százados vezetésével. Teljesítményükhöz ezúton gratulálok. (Foto: Lippai)

A ló egyensúlyi helyzetét két úton lehet javítani. Az egyiket mindenki szajkózza: a hátulsó lábak súlypont alá léptetésével. A probléma azonban az, hogy a fiatal ló sem nem elég ügyes, sem nem elég erős, sem ízületeiben nem elég hajlékony ahhoz, hogy ezt kellő mértékben megtegye.

A másik út a ló nyakának és tarkójának fel és hátraigazítása. Sokan elfeledkeznek erről a lehetőségről, sőt helyességét tagadják. Azt gondolják, hogy a feligazítással a ló úgymond átejti a hátát. Ez azonban csak esetenként igaz! Magából a formából nem lehet következtetni a hátizmok megfeszítésére, azok helyes, vagy helytelen használatára!

A legjobb ugrólovasok például a végletekig fokozott teljesítménypróbák során végletesen feligazítják lovaikat az akadályok meglovaglásának végső pillanataiban. Nem gondolom, hogy ezekben a pillanatokban lovaik átejtenék hátukat, bármennyire is furcsának tűnhet a helyzet például egy díjlovas szemszögéből. Ezek a lovak végletesen feligazítottak, iskolaegyensúlyban vannak. Mindez azt a célt szolgálja, hogy képesek legyenek feladataik megoldására. Senki ne feledkezzen meg erről!

Minden blog írása, szerkesztése során szinte az a legfontosabb kérdés, hogy az kinek készül, kinek szól. A magam részéről a kérdésre nehezen tudom megfogalmazni a választ. Mondhatnám: csak úgy kijön. Kijön, hiszen nap, mint nap, ez foglakoztat. Ráadásul egy olyan szakterületen, amit néhány ezer éve szinte változatlanul művelnek, bármi újat felvetni csaknem lehetetlen. Ilyen célom nincs, újítani nem is akarok.

De a kultúrát fenntartani, az elődök gondolatait ismét összeszedegetni, azokat forgatni, latolgatni, majd a saját és a következő generációk számára ismét megfogalmazni – na, azt igen.

Csilla néninek igaza van!

Alexander január elején érkezett a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardába. Megjelenése méltóságteljes volt, egyből letette a névjegyét, az egész istállóval közölte, hogy itt van. Még kislányom is csak suttogva próbálta menteni kiskutyáját! Alexander 0:40-től kezdi igazán mutatni csődör mivoltát!

Ma volt a huszadik munkanapja: Alexander alakul mint púpos gyerek a prés alatt. A vad csődör megjuhászodott, teljes figyelemmel teljesíteni akar.

P.s.: Azért a korrektség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az első videó az új helyen, közvetlen azután készült, hogy a fiatal csődört a hosszú szállítás után gazdája, Lomniczi Péter levette a lószállítóról. Minden nap szeretettel gondolok Kövy Gergőre, Alexander lovasára, akinek a munkája nélkül fele ilyen gyorsan sem haladnék.

Tegnap a Szent László Völgye Lovasegyesület huszárbáljában voltam. Az a baráti (bajtársi) hangulat, ami jelen volt, manapság ritkán tapasztalható. (A kép illusztráció, forrás: kisalfold.hu)

A hagyományőrző huszárok egy egészen különös kasztját képzik a magyar lovaskultúrának. Aki csak felületesen tekint rájuk, aki még nem tapasztalta meg társaságukat, az a korszellemtől, a XXI. századtól, a modernségtől távol álló gondolkodást társíthat hozzájuk. Holott, ez messzemenően nincs így.

A hagyományőrzők az egész magyar lovaskultúra megújításának lehetőségét hordozzák magukban! Sajátos hagyományainkat egyrészt számon tartják, másrészt folyamatosan kutatják. Az elnőiesedett sporttal szemben alapvetően férfias az alapállásuk, ők az egyetlenek, akiknél a férfiak vannak többségben. Azokat a negyven-, ötven- és hatvanéves generációkat is meg tudják szólítani, akiket a lovassport elmulasztott integrálni.

Szervezeteik alapvetően baráti társaságok, munkájukon látszik, hogy milyen eredményeket lehet elérni az együttgondolkodás, az összetartás erejével.