Kiváló kezdeményezés Eddy de Wolff van Westerrode meghívása Magyarországra. Számomra különösen azért értékes, mert Hazslinszky-Krull Géza tanítványaként szavaival tulajdonképpen a magyar mester szól a jelen generációkhoz. Külön köszönet azért, hogy a kurzus egyes munkáit teljes egészében nyilvánosságra hozták. Egyet itt is bemutatok, a többit ezen keresztül könnyen megtalálhatjátok. A fenti képen Eddy de Wolff van Westerrode látható.

A Budapesti Spanyoliskola felállításakor a nyergeket a Bécsi Spanyoliskolából vették át. Nyilván, hiszen a bécsi oktatási intézményt közösnek tekintették és a Budapesti Spanyoliskola felállítása - Trianon következményeként - csupán az eredeti kétszintű képzési rendszert célozta helyreállítani (campagne iskola: Bécsújhely helyett Örkénytábor, magasiskola: Bécs helyett Budapest).

Szűts Bandó barátomtól kaptam az alábbi két fotót a bécsi iskola nyergeiről. A másodikon Alois Podhajsky, a Bécsi Spanyoliskola legendás parancsnoka látszik.

A következő képet összehasonlításként közlöm. A fotó a Budapesti Spanyoliskolában készült Hanthy Lászlóról, az iskola első parancsnokáról.

Június 9-én az Első Csütörtök technikai okok miatt elmarad! Minden lovas barátomtól ezúton elnézést kérek, a jövő hónapban, július 7-én mindent bepótolunk.

A technikai ok azt jelenti, hogy a program idején nem tudok a lovardában lenni: a napokban Lezsák Leventével dolgozom együtt és úgy alakult, hogy ott kell helytállnom. Szóval készüljetek július 9-re! És hát két hét múlva csütörtökön, június 23-án este hattól éjfélig Piaffe Show lesz! Részletek ide kattintva!

A lovasrézés megkerültetetlen probléma a lovasképzés során. Lovasérzés, pontosabban helyes lovasérzés nélkül ugyanis nem lehet lovat képezni, azért mert a ló hátáról nem látszik a ló és a lovas csak az érzésein kereszül tud információt szerezni a lóról, annak jó, vagy rossz állapotáról, arról, hogy mit és mikor kellene tennie.

Sokan azt állítják, hogy a lovasérzés a lovas adománya, azzal az egyik lovas a születésétől fogva rendelkezik, a másik nem. (Legtöbbször azok az edzők állítják ezt, “nekem van, neked nincs alapon”, akik valójában maguk sem rendelkeznek helyes lovasérzéssel és ezért nem tudnak beszélni róla, nem tudják azt átadni tanítványaiknak.) Szerintem mindez nem igaz, sőt én ennek pont az ellenkezőjét állítom - a lovasérzés tanulható, maga a tanulás technikája pedig nem különösen bonyolult:

Legelőször a földről, látvány alapján kell képesnek lenni a ló állapotának megítélésére, arra, hogy az jó, vagy rossz. Ehhez komoly elméleti ismeretekkel kell rendelkezni, mert a lovaglásban a "jóhoz közel áll a rossz" és gyakran a látvány, az egyes feladatok puccos végrehajtása megtévesztheti a szemlélőt. (Attól például, hogy egy ló sorozatus ugrásváltást végez egyáltalán nem biztos, hogy jó állapotban van. Szintén meg kell jegyezni, hogy azért mert valami divat még attól sem biztos, hogy jó.) A megítélést tovább nehezíti, hogy tökéletes állapot nincs, az adott helyzetben mérlegelni kell az állapot jó és kevésbé elfogadható elemeit. Ezért kell ismét és ismét hangsúlyozni az elméleti képzettség fontosságát.

Másodszor a földről végzett munka során (futószárazás, veszetőszáron végzett munka, kantárral végzett munka, hosszúszáron végzett munka) össze kell hasonítani a kezünkben tapasztalhatő érzést a látottakkal. Amikor jó állapotban dolgozik a ló, a kéz érzését kell figyelni és a kettőt össze kell kapcsolni. Ez az a pillanat, vagy ez az a helyzet, ami biztosítékot ad lovasnak és a lovas képzőjének arról, hogy ténylegesen is hasonló érzéseket éreznek, ugyan azokról az érzésekről beszélnek. Az érzéssel ugyanis az a probléma, hogy hiába beszélünk róla, nem biztos, hogy ugyan azt az érzést érezzük. De a kézen végzett munka során a lovas képzője és a lovas akár felváltva is kézbe vehetik a szárakat, az saját érzéseiket össze tudják hasonlítani.

Az érzés persze csak többé-kevésbé lesz ugyanaz, mert a két személyhez, a lovashoz és a lovas képzőjéhez nem teljesen egyformán viszonyul a ló, például a ménesvezéri helyzet és ezzel együtt az elfogadás nem teljesen azonos, de az adott érzés annyira mégiscsak egyfoma, hogy beszélni lehessen róla, annyira mégiscsak egyforma, hogy a két személy érzéseit hasonlónak lehessen tekinteni.

Harmadszor, ha kialakul a lovas kezének az érzése, a kéz "okos" lesz, a lovasnak lóra kell ülnie és ott is ugyanazt az érzést meg kell keresnie. Ha nem találja, lóról kell szállnia és földön ismét meg kell keresnie az érzést.

Negyedszer, az okos kéz a ló hátán előbb utóbb "okos" csizmát "csinál". A lovas az "okos" kéz birtokában tanulja meg a csizma használatának érzését és módját.

Ötödször, az "okos" kéz és csizma lehetőséget ad a lovasnak, hogy ülésével is megkeresse az elsajátítandó érzéseket.

Mindebben az az érdekes, hogy míg a lovaglás során az ülés számít elsődleges segítségnek, a kéz és a csizma másodlagosnak (a kéz és csizma segítségeit csak akkor kell alkalmazni, amikor az ülés segítségére nem reagált a ló), addig a tanulás folyamata ezzel pont ellentétes: előbb lesz okos a kéz és a csizma, csak azután az ülés.

Lovasérzés nélkül nincs lókiképzés. Lovasérzés nélkül csak bizonyos formákba lehet kapaszkodin: ilyenkor legjellemzőbb a ló nyakának nézése. Az érzés nélküli lovas, vagy bíráló számára, ha kerek a nyak, akkor minden rendben van, akármi is történik és kész. A másik lehetőség az, amikor a lovas bizonyos feladatokba menekülve próbálja érzéseinek hiányát pótolni. Legjobb példa erre a sorozatos ugrásváltás: ha a ló valahogy képes végrehajtani, akkor nehézosztályú versenyeken lehet résztvenni, tehát a kiképzés jó úton halad és pont. De ugyan ez a helyzet a középügetéssel is. Ha a ló puccosan dobálja előre a lábait, akkor mindent rendbenlévőnek gondol az érzés nélküli lovas. Csodálkoznak ugyan, hogy a ló sérülékeny, vagy különböző betegségek kapcsán elveszti ellenállóképességét, de ez a "ló hibája". Csodálkoznak ugyan, hogy a ló egyre ellenállóbb, de hát ez a ló sajnos “buta”, “nehezen lovagolható”. Gyenge az ellenálló képessége? Buta? Sebaj, lecseréljük. Lovasérzés nélkül nincs lókiképzés.

Az érzés ráadásul különös dolog. Ha valaki az adott érzésssel még nem találkozott, akkor még csak azt sem érti, hogy környezetében egyáltalán miről beszélnek. Sőt, gyakran el sem tudja képzelni, hogy az a dolog egyáltalán létezik, vagy másképp létezik, mint ahogyan ő azt gondolja. Akkor viszont, amikor a lovas találkozik az érzéssel, minden a helyére kerül, minden értelmet kap. Az érzés birtokában annyira pofonegyszerű lesz a dolog, hogy inkább azt nehéz elfogadni, hogy a környezetben ugyanezt miért nem érzi, miért nem látja mindenki! Lovasérzés nélkül nincs lókiképzés.

Logikailag persze felvethető, hogy miből tudhatja az a lovas, hogy az adott helyzetben rendelkezik-e a szükséges érzéssel, vagy sem. Hiszen pont az előbb fejtegettem, hogy ha valaki, valamit nem érez, akkor az számára nemlétező dolog! Erre való az alázat. Az alázat a lovas egyik legfontosabb tulajdonsága: nyitottságot jelent arra, hogy új érzéssel találkozzon. Ez a nyitottság (ez az alázat) minden ló és lovas felé fenn kell, hogy álljon, még a mester - tanítvány viszonylatban is! Miért? Mert mindenkinek, minden lovasnak más és más az egyéni tapasztalata és akár saját lovasától is tanulhat újabb és újabb érzéseket az oktató. Lovasérzés nélkül nincs lókiképzés.

A lovasképzés során tehát a legfontosabb a lovasérzés átadása, megtanítása, hiszen lovasérzés nélkül nincs lovaglási technika! Érzés nélkül lehetetlen jó pillanatban, jó segítséget adni! Az érzés tanulható, az érzés tanítható! Ha a lovas akarja (!) az érzést elsajátítani, akkor képes rá. Egy lovasoktató, egy tanítványa kapcsán sem indokolhatja sikertelenségét lovasára mutogatva. Persze a lovsérzés átadására csak olyan oktató képes, aki saját maga is birtokosa az érzésnek. Lovasérzés nélkül nics lovasképzés!

Kovács Ernő, aki a riói olimpián résztvevő egyetlen magyar tenyésztésű díjló kiképzője, résztvevője a Szentivánéji Piaffe Shownak június 23-án, az év legrövidebb éjszakáján este hattól éjfélig! Ott ugyan másik lovával fog bemutatkozni, de szakmaisága ugyanaz lesz, az nem vitás!

A Szentivánéji Piaffe Show részleteit ide kattintva találhatod! (Ezzel együtt mindenkinek olvasásra ajánlom a Lovas Nemzet kiváló írását.)

A hétvégén megkezdtem vizsgáimat Sabine Oettel lovasakadémiáján, az Esquela Equitabilisban. Sabine Oettel, a Bent Branderup vezette Academic Art of Riding mester fokozatú lovasa, az AAR osztrák tagozatának volt vezetője, tavaly évvégén alapította iskoláját. Az iskola, illetve a közösség résztvevői saját képzésű lovaikkal adhatnak számot megszerzett tudásukról.

A hétvégén Zitával végzett munkámat két napon át két különböző bizottság vizsgálta. A bizottságok három tagúak voltak, amelyben Sabine Oettel elnöklete mellett, további két-két lovas szakember vett részt. A vizsgák előírt és választható tesztek bemutatásával zajlanak. Az egyes teszteknek konkrét koreográfiája nincs, a meghatározott feladatokat a ló-lovas páros a saját maguk által meghatározott sorrendben mutathatják be. Az egyes feladatokat többször is be lehet mutatni, azért, hogy a bírálók meggyőződhessenek a végrehajtás minőségéről, a kiképző hozzáértéséről.

A vizsgáztatás, illetve az Esquela Equitábilis komolyságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy maga a vizsgára való jelenkezés is előminősítéshez kötött. Mindezen túlmenően az iskola elvárása az, hogy a kiemelkedő színvonalat a tesztek bemutatása során "akkor és ott" kell teljesíteni. Apelláta nincs. Ha valami ott és akkor nem tökéletes, akkor a teszt bemutatását nem fogadják el: ezzel biztosítják a tudás mesterről-mesterre való átadását. Hiába, hogy évek óta ismernek, hiába, hogy évek óta közösen dolgozunk, nem számít semmi, csak az, amit ott látnak!

Sabine Oettellel végzett három év munkájával félútig jutottam a lovagló tanári cím megszerzéséhez

Sikeres vizsgát tettem Zitával:

1. Futószárazás és földmunka

2.b Piaffe kézen

2.f Spanyol lépés kézen

4.a Lovaglási teszt - hosszhajlítások lépésben és ügetésben

Hátra van:

2.a Hosszhajlítások kézen

4.c Lovaglási teszt - hosszhajlítások vágtában

4.f Lovaglási teszt - piaffe

Piaffe-ozni minden ló tud, különös adottság, vagy tehetség nem kell hozzá. Persze mozgáskultúrája kialakításához, erejének, ügyességének kifejlesztéséhez a vonatkozó (egyébként nem túl bonyolult) kiképzői ismeretek, szorgalom és kitartás szükségesek.

A tavalyi rendezvényhez hasonlóan idén is megrendezésre kerül a Szentivánéji Piaffe Show. Az esemény résztvevői: Cseppentő Regő, Gőblyös István, Hárskúti Manó, Kovács Ernő, Pénzes Gábor, Szirtes Bence, Tóth Krisztina, Zerinváry Szilárd. Az idei program a show előtti szakmai résszel egészül ki!

Program:

20:00 Iskolajármódok ábrázolása (Veszely Beáta)

21:00 A piaffe tanítása (Elméleti előadás: Szirtes Bence)

21:30 Széplaki Pál köszöntése

22:00 Piaffozni minden ló tud (Elméleti előadás: Gőblyös István)

22:30 Lovasok és lovak bemutatása (5-6 perces egyéni zenés bemutatók)

23:30 Piaffe show az összes lovas egyidejű részvételével: A bemutató során az összes lovas egyszerre dolgozik a lovardában, végül, a show csúcspontjaként, az összes ló, "összeállva", osztályban fog piaffe-ozni az egyik hosszúfalon.

24:00 Éjféli egyórás baráti együttlét

Helyszín: Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda

Időpont: 2016. június 23., kapunyitás: 18:30

Belépő: 3.000 Ft

A díjlovagló szabályzat alapján a száronlét során:

1. Elvárás a hátulsó lábak szorgalmas munkája. (Nem a nagy mozgás, nem az elsietés!)

2. A tarkónak kell a ló legmgasabb pontjának lennie. (Nem a "kerek" nyak a szempont!)

3. A homlokvonalnak a függőleges előtt kell lennie.

4. A lónak puha támaszkodást kell keresnie. (Ez mutatja a lendületet, nem a sebesség.)

5. A lónak kényelmesen lengő háttal kell haladnia. (Hátból és nem combból kell járnia.)

Az Első Csütörtök kivételesen június 9-én kerül megrendezésre. Az Első Csütörtök eseményen a "normál" napi munkát lehet megtekinteni, amit természetesen kommentálok, hogy a látottak könnyen érthetőek legyenek. Az eseményen Zitával és Zazie-val dolgozom, valamint a két gyakornokkal, illetve lovaikkal végzett munkámat lehet megnézni.

Az Első Csütörtök kivételesen június 9-én kerül megrendezésre, mert 2-án ismét Sabine Oettelhez indulok vizsgázni. Annak érdekében, hogy az Első Csütörtök mégiscsak az első csütörtökön kerüljön megrendezésre, az indulás reggelén, kevéssel 7 óra előtt megállítom az órákat a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában és csak jövő csütörtökön 9-én indítom el!

Az eseményen beszámolok a Sabine Oettelnél látottak és hallottakról. Mindenkit szeretettel várok 18:00-tól, belépő 2.000 Ft.

Állni, nyugodtan állni, akkor és ott, ahol a lovas akarja néha a legnagyobb kihívás. Pedig a nyugalom, a békesség és ezzel együtt az engedelmes figyelem a ló és lovas kapcsolatának bázisa. Apelláta, felmentés ezalól nincs. Ha ez nem megy, akármilyen teljesítményt is tud felmutatni ló és lovas - jobb ha teljesen előről kezdődik a kiképzés. Számomra ezért a lovas versenyek sokatmondó része az eredményhirdetés. Az szinte mindent elárul lóról, lovasról.

A huszárezred 1792 emberből és 1388 lóból állt. Az alap elvárás az volt, hogy képesek legyenek kengyel a kengyelhez érve állni. Hmmm...

Eredetileg tulajdonképpen kényszerből vásároltam. Régebben Cseppentő nyerget használtam, amit minden szempontból kényelmesnek találok és mindenkinek csak ajánlani tudok. De, amikor elhatároztam, hogy Bent Branderupnál nyeregben is megkezdem a lovasvizsgák bemutatását úgy gondoltam, csak jobb, ha nem lógok ki a sorból és a többiekhez hasonló felszerelést használok. Barokk nyerget mégsem akartam venni. Egyrészt nem ismerem a különböző márkákat és mint később kiderült, jól sejtettem, egész másfajta ülést kell bennük elsajátítani, mint amivel rendelkezem, másrészt csak a vizsgák miatt megvenni ilyen nyerget kissé költséges. Szóval megvettem a szőrös nyerget, ami szintén nem volt olcsó, de legalább a kisebb befektetéssel járt. Életemben nem volt ilyen jó döntésem!

Tulajdonképpen nem csak a vizsgák miatt vásároltam. Az is a fejemben volt, hogy szerettem volna kipróbálni a brida ülést. A brida ülés a brida nyeregben alkalmazott ülés, a lovast semmilyen támasz nem segíti, a kengyel is, ha egyáltalán van, a kommunikációt szolgálja. (A brida nyeregben a heveder is csak mérsékelten kerül meghúzásra.) A lovas pozícióját csupán az biztosítja, hogy mindig egyensúlyban ül a ló hátán. A brida nyereg ezért szerény mozgásteret biztosít jobbra és balra, előre és hátra. Azért szerettem volna kipróbálni a brida ülést, hogy megtapasztaljam és elsajátítsam a hozzá tartozó érzéseket. Most azt gondolom, hogy a brida nyeregben ugyanazt az érzést lehet megtapasztalni, mint a gineta nyeregben (mint a modern nyergekben), csak felerősítve. A brida nyereg arra való, hogy az érzésekkel "szemtől szembe" találkozzon a lovas és később gineta nyeregbe ülve a letompított érzéseket is könnyen felismerje. A magyar hagyomány a gineta nyereg használatához kapcsolódik, szóval végül gineta nyeregben szeretnék lovagolni (a Cseppentő nyereghez fogok visszatérni), de tapasztalatom szerint az érzések elsajátításának legegyszerűbb módja a brida nyereg használatával történhet.

A "szőrös" nyereg tulajdonképpen egy váz nélküli patrac, az ülés előtti és mögötti támasszal. Először használata nehéz volt, mert az ülésem, különösen a lábizmaim elmerevedtek. A gineta nyereghez szokott ülésem slendrián egyensúlyt eredményezett (pedig hát Dallos Gyulánál igen, igen sokat lovagoltam kengyel nélkül), ezért a támaszok nélkül a csöppnyi bizonytalanság is merevségben nyilvánult meg. Ne gondoljon senki valami nagy merevségre, valószínűleg kívülről semmi nem látszott, de én határozottan éreztem. Néhány hét használat után azonban megváltozott az ülésem. A lábizmaim határozottan megnyúltak (ezt furcsa volt megtapasztalni több évtizedes lovaglás után!) és ezért súlypontom határozottan mélyebbre került, azaz mélyebb lett az ülésem. Ennek kettős hozadéka volt. Lelkileg is ellazultam, mert a kis súlypontváltozás összehasonlíthatatlanul biztonságosabb helyzetet teremtett. Zita rebbenékeny, de az izmaim megnyúlása, lelkem ellazulásával a lóra is visszahatott, Zita is jóval békésebbé, magabiztosabbá vált, most jóval kevesebb szituációban feszíti meg magát.

A lábizmaim megnyúlása azonban azt is eredményezte, hogy sérülékenységem határozottan javult. A "szőrös" nyereg használata előtt félévente, háromnegyed évente biztosan volt a combjaim belső oldalán mikrosérülés. Ez igen fájdalmas és kellemetlen lovaglás közben, különösen addig ameddig az izmok nem melegszenek be. Lekopogom, de azt érzem, hogy a megnyúlt izmaimmal a sérülés veszély szinte minimális.

Remélem, sokan értik, hogy miért vicces a videó:

Nagyon tetszik, mesteri, de... :)

Kétfajta lovas van. Az egyik az, amelyik lovát valamilyen célra használja: kompenzálni, bizonyítani akar segítségével, netalán a sikert, a közmegbecsülést keresi. A másik fajta az, amelyik egyszerűen nem tud ló nélkül meglenni, azt társának, családtagjának tekinti él-hal érte, lovával a legteljesebb egybeforrást keresi.

Az egyik nem riad vissza semmitől: drogoktól (fájdalomcsillapítók, vagy fájdalomnövelő szerek, teljesítményfokozók gátlástalan használata), megengedhetetlen kiképzési módszerek és eszközök alkalmazásától. A másik számára mindez elképzelhetetlen.

Az egyik keresi a kiugró tehetségű lovat és nem okoz neki gondot a más által kiképzett lovon "sikereket" elérni, sőt keresi az eredményhez vezető legrövidebb, sokszor munka nélküli utat, mindezért akár fizetni is hajlandó. A másik számára mindez elképzelhetetlen, magában a munkában, a közös együttlétben leli örömét.

Minden lovasnak döntenie kell arról, hogy melyik kategóriába tartozik - mert megkerülhetetlen.

Hogy miért kell az év minden napján maximalistának lenni? Miért kell "teljesen odatenni" magunkat? Miért kell 101%-on teljesíteni?

Hát ezért: 

A 0,99³⁶⁵ mégcsak nem is 0,03 hanem csak 0,026, azaz semmi.

Forrás: image-store.slidesharecdn.com

Azt gondolom, hogy sokan nem értik: az alábbi videóban szereplő Zazie tökéletes teljesítményt nyújt! Nyugodt és végletesen együttműködő, azaz átengedő. Az engedelmes lovon minden pofonegyszerű, szinte gyerekjáték. Az engedelmes lovat élvezet lovagolni. Tudom, hogy sokan nem ezt képzelik el a lovak ideális állapotának, mert Zazie nem a versenyeken megszokott külső formával mozog. De hát, mi kellene még? Hogy kerekítse a nyakát, hogy ilyen, vagy olyan módon "támaszkodjon", hogy a lovas izzadságszagú sportteljesítményt mutasson fel?

A formákba, a külalakba azok kapaszkodnak (mert hát mi egyebet is tehetnének), akik nem tudják a lovaglás, a lókiképzés tartalmi részét ténylegesen megitélni, nincs meg a kellő elméleti tudásuk, nincs meg a kellő gyakorlati tapasztalatuk. De a modern versenysport is csupán a ló együttműködését, átendegőségét célozza elbírálni. Ha valaki nem hiszi, járjon utána (olvassa el a vonatkozó szabályzatokat)!

Nehéz megérteni az elvárást, hiszen hogyan hathatna a szár, ha a kéz nem húz hátra? És tulajdonképpen miért is ne húzhatna hátra a kéz? A dolog mégsem olyan bonyolult!

Mindenek előtt azért nem húzhat hátra a kéz, mert a lónak lendületesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a hátulsó lábakban ébredő erőnek végig kell haladni a ló testén és el kell jutni egészen a zablákig, ebből következik, hogy a lónak (!) kell megkeresnie a lovas kezével a kapcsolatot. Ez a száronlét, ebből a kapcsolatból érzi a lovas lovának együttműködési szándákát és képességét. Száronlét nélkül nincs helyes szárhasználat. A lovas nem "keresheti" meg kezével a ló száját, a lovas nem veheti fel a kapcsolatot a száron keresztül a lóvel (a kéz nem húzhat hátra), mert akkor a lovas fogadta el a ló által meghatározott keretet, azaz a lovas mutat együttműködést a lóval és nem fordítva.

Másodszor a felvételeket elsődlegesen a lovas testével kell végrehajtani, a derék meghúzásával, a törzsizmok megfeszítésével, az ülsőcsontok lenyomásával. A test által kifejtett hatást csak erősíti a kengyelek lenyomása és az öklök összeszorítása. Az öklök összeszorítását a ló a nem teljesen feszes szárakon keresztül is érzi, a figyelmes lónál ennél nagyobb szárhatás a ló szempontjából durvaságnak hat, arra feszességgel, ellenállással reagál - a kéz nem húzhat hátra.

Harmadszor a felvétel során a "ló szügyére kell hatni". A szárnak ugyanis két funkciója van. Hathat a zablánál (oldalirányú hatásnál az állítás mértékét szabja meg, hosszirányú hatásnál a keretet határozza meg) és hathat a vállak magasságában (oldalirányú hatásnál vezeti a vállakat, hosszirányú hatásnál a ló súlypontját mozdítja hátra). Ha a felvétel során a ló a nyaka rövidítésével reagál, akkor annak hatása elakad a marnál, a felvétel nem fog a ló egész testére hatni - a kéz nem húzhat hátra.

Szabad, de csak ésszel! Szabad, de csak bizonyos helyzetekben! Szabad, de nem ez a nemzeti hagyományunk!

A ló zablával történő feligazításának az az előnye, hogy segítségével nagyon egyszerűen és drasztikusan lehet a ló súlypontját hátrafelé mozdítani. És, hát a ló kiképzésének, tanításának kulcskérdése a megfelelő egyensúly elérése, a hátulsó lábak terhelése, hogy a ló mozgása lovas alatt is minél természetesebbé, ügyesebbé váljon, hiszen ennek eredménye lesz a fordulékonyság, robbanékonyság, más kifejezéssel a ló végletes együttműködése, valamint a ló testének egészséges fejlődése.

Hátránya viszont az, hogy a zablával történő feligazítás a hátulsó láb előrelendülése, a ló lendülete ellen hat. És, hát a hátulsó lábra nem csak akkor esik több súly, ha a súlypont hátrafelé mozdul, hanem akkor is, ha a lábak mozdulnak a súlypont felé! Sőt, a feligazítás nemcsak ellene hat a hátulsó láb előrelendülésének, hanem magát az előrelendülést a súlypont előremozdításával, a ló nyakának fesztelen előrenyújtásával (elengedettség) lehet fokozni.

Ráadásul a feligazítást csak bizonyos mértékig lehet alkalmazni, mert az erős feligazítás a marnál blokkolja a lovat és ott a segítségek elakadnak, a lovas ezek után csak a nyakra lesz hatással, nem a ló egész testére.

A kérdés ezután csupán annyi, hogy a két teljesen ellentétes elv (feligazítás/egyensúly, mélyrelovaglás/izomnyújtás) teljesen egyenértékű-e, vagy van-e sorrend közöttük: vagyis hol ezen, hol azon kell-e dolgozni a lókiképzés során, vagy először inkább az egyiken, később a másikon?

Josipovich Zsigmond világosan ír arról, hogy igenis van sorrend. Szintén ugyan ezt állítja Erdődy és a Josipovich tanítvány Kókay Pál is. Mindannyian a ló előrelovaglását, pontosabban a hátulsó lábak előrelovaglását teszik a lókiképzés legesleg első lépésének. És az indokuk a ló "farmotorossága", illetve az ebből következő szükséglet: az egyenesség. Az egyenesség kialakításának feltétele a ló hajlíthatósága. Az pedig csak hosszan előrenyújtott nyakkal lehetséges, mert ennek hiányába a ló állítása (a fej oldalirányú elfordítása) a tarkó és a toroktáj izmok feszessége miatt nem lehet eredményes. Mindebből következik, hogy a kiképzés első szakaszában a nyak kinyújtására kell törekedni. A nyak kinyújtása a súlypont előremozdulásával jár, ami a hátulsó lábak hosszabb előrelendítésére készteti a lovat, hiszen ennek hiányában elvesztené egyensúlyát, megszűnne a lábak egyenletes terhelése. (A ló természetes igénye lábainak egyforma terhelése.) De az állítás fordítva is igaz. A hátulsó lábak előrelendülésének fokozása a nyak előrenyújtásával ját. A lendület, a hátulsó lábak állandó és szorgalmas előrelendítése előbb-utóbb a ló tulajdonságává válik minden körülmények között. Amikor ez kialakul, akkor lehet megkezdeni a súlypont hátrahelyezésének tanítását, mert a lendület fenntartása mellett megmarad a ló hajlíthatósága, ezzel együtt az egyenesreigazíthatósága.

Szabad zablával felfelé igazítani a lovat? Persze, hogy szabad. Mert a fentiekben lókiképzésünk nemzeti alapelvét írtam le, a gyakorlat pedig sokszor nem ennyire fekete és fehér. Nincsenek kőbe vésett szabályok, nincsenek fix megoldóképletek. Csak elvek vannak, amikhez így-úgy, hosszas, kitartó és szeretetteli tanítgatással kell közelítenil.

Tegnap Gulyás László és dr. Nagy Sándor sikeresen letette az elméleti, futószárazó, és földi munka vizsgáját. Gratulálok! A vizsgán Bóta András is jelen volt, de a fenti fotó régebben készült. (A fotón a készítő ujja is látszik, de arra már nem emlékeszem, hogy ki is volt...)

Közösségünk címmel rendelkező tagjainak aktualizált névsorát ide kattintva találjátok.

Nyári egyhetes (hétfőtől péntekig tartó) lovasakadémiát hirdetek 2016. június 20-i kezdettel, kezdő és haladó lovasok számára. A lovasakadémián minden nap elméleti előadások, valamint az elméleti előadásokhoz kapcsolódó gyakorlati bemutatók kerülnek megtartásra.

Vendégelőadók: Bóta András, Révy Dénes, Szirtes Bence, Tóth Bettina, Zerinváry Szilárd

Napi témák: 

Héfő: A ló izomrendszere (Révy Dénes), Lépés, ügetés, vágta (Gőblyös István)

Kedd: Lovak viselkedéstana (Tóth Bettina), Száronlét (Gőblyös István)

Szerda: A követő magatartás kialkítása (Zerinváry Szilárd) A spanyol lépés tanítása (Gőblyös István)

Csütörtök: Az ugrásváltás tanítása (Szirtes Bence és Gőblyös István)

Péntek: Félfelvétel, felvétel (Bóta András), Félfelvétel, felvétel (Gőblyös István)

A lovasakadémia minden nap 10 órától 15 óráig tart, helyszín: Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda.

Részvételi díj: 60.000 Ft, a heti képzéseimen résztvettek számára 45.000 Ft.

Jelentkezni a 06303831375-ös telefonszámon lehet.

Barcza, Schaurek, Platthy a berlini olimpián

A kiskantár helyes beállítására még annak idején Laczi Tibor, a Budapesti Lovas Klub ifi ugróinak edzője tanított meg a hetvenes évek végén. A orrszíj csatolása akkor helyes, ha a szíj alá két ujjunk befér. A torokszíj csatolása akkor helyes, ha a szíj alá három ujjunk befér.

Akkoriban még talán senki sem használt kombinált orrszíjat, a kiskantáron és a nagykantáron egyforma volt az orrszíj. Manapság legtöbben minden megfontolás nélkül, csak úgy megszokásból, vagy a környezetben lévő példák miatt használnak kombinált orrszíjat és csatolják azt szorosra. Ez azonban a lovat zavarja és szinte lehetetlenné teszi a helyes szájtevékenységet, ezzel együtt a képzés helyes menetét. Ráadásul magát a problémát, a helytelen szájtevékenységet el is fedi, de a lókiképzésben nem lehet a gondokat a "szőnyeg alá söpörni". Az orrzó használata önmagában kiképzési hiábát jelez (a szájtevékenységhez kapcsolódóan a lovas valamit el akar takarni), vagy egyszerűen slendriánságot fejez ki (a lovas csak úgy megszokásból, minden lovát meghúzott orrszíjjal, vagy orrzóval lovagolja).

Endrődy Ágoston a berlini olimpián. A fotón világosan látszik az orrszíj laza csatolása.

Jó lenne, ha a minőségi lovasképzésben (például a Talent Programban) az edzők visszatérnének a hagyományokhoz, a "két és három ujj" szabályához, és elhatárolnák magukat a kombinált orrszíj használatától, különösen annak szoros csatolásától. Ha Barczának, Schaureknek, Platthynak jó volt az egyszerű orrszíj, akkor nekünk is jó lesz! (És ne legyen kétsége senkinek, a díjlovasok és a military lovasok is ugyan ilyen kantárban képezték fiatal lovaikat!)

Nyárasdi Jana és Bazsó Géza sikeresen bemutatta a földről végzett munka tesztjét. Jana elméleti tudásáról is számot adott. Ezúton is gratulálok mindeketőjüknek. Közösségünk címmel rendelkező tagjainak névsorát ide kattintva találjátok.

Az alábbi videón Bazsó Gézával végzett közös munkájánk részletét láthatjátok a májusi Első Csütörtök eseményen.

Nyárasdi Jana és Bazsó Géza is résztvesz az esti programon. Mindketten kézen dolgoznak és a kézen történő vizsgafeladatot mutatják be.

A képen Géza gyönyörű lova, Zazu látszik. Már tegnap megérkeztek a lovardába és nagyon szépen dolgoztak. Érdemes őket megnézni. Janát mindenki ismeri: Herold is a szokásos formájában van.

Csak egy kérdés maradt: Ki fog fotózni, ha Géza lovazik?

Moys Elemér huszár ezredes kézen dolgozik

Kiváló barátom, Panyi Gyuri, a napokban cikket tett közzé a földmunkáról. A cikket ide kattintva lehet olvasni. Gyurinak magának, de írásainak is nagy híve vagyok: találóak, tömörek, humorosak. Gondolatait most azonban nem tudom szó nélkül hagyni, mert a sommás megfogalmazások gyakran csak az igazság egyik szeletét bontják ki:

1. Nem szeretem a kifejezést, hogy "földmunka", mert az a német-angol kifejezés tükörfordítása és magyarul teljesen esetlen. Ráadásul a groundwork csak az egyik formája a nyereg nélkül végzett munkának. Meg lehet ugyanis különböztetni szabadidomítást, futószáras munkát, vezetőszáron végzett munkát, kantárban (kézen) végzett munkát, hosszú száras munkát és pilárok közötti munkát. A földről végzett munka fontosságát és bevett gyakorlatát mutatja a fenti kép. Az látszik rajta, hogy a magas ló kézen történő munkájához külön padkát építettek!

2. A "földről végzett munka", ha már így nevezzük hagyományos része a lókiképzésnek, nincs olyan lovasa a világnak, aki megkerülhetné. A lókiképzés első lépése a munkához való szoktatás. Ez elképzelhetetlen szerszám nélkül és nyilvánvalóan nem nyeregből történik. Megismertetik a lóval a kötőféket, a vezetőszárat, vezetgetik, alkalmankét (pl. etetésnél) lekötik a lovat, stb. A tényleges munka szintén a földről kezdődik, a lónak meg kell tanulnia futószáron dolgozni: hozzá kell szoknia a kantárhoz, felsőhevederhez, ostorhoz, esetenként a kikötőszárakhoz és persze mindeközben (a legelső pillanattól fogva) a hajlításhoz. Majd lóra ülve is mindenki lovardai formációkkal kezd (még akkor is, ha formálisan nem lovardában kezdődik a ló kiképzése): kiskört, nagykört, átváltást, stb. lovagol, a munkához való szoktatás is elképzelhetetlen a ló hajlítása nélkül.

3. Sokan és köztük én is előnyösnek és célravezetőnek tartom, hogy mindekőzben szabadon is dolgozzak lovaimmal, kapcsolatunkat, személyes viszonyunkat kialakítva, majd erősítve ezzel.

4. A vezetőszáron végzett munka, vagy a kézen (kantárban) végzett munka szintén előnyös, gyorsítja és változatossá teszi a ló számára a kiképzést, segítségével igen egyszerűen lehet (már a felülés előtt) megtanítani a ló és lovas között használt nyelvet, a lovas különböző segítségeit (szár, csizma, testsúly, stb). Így amikor a lovas a lóra felül a lovas jelzései nem lesznek érthetetlenek a ló számára.

5. A pilárok közötti munka sem csak a magasikola eszköze. A pilár a ménesvezéri helyzet kialakításának helye különösen erős karakterű lovak számára.

6. A földről végzett munka nagy segítséget ad a lovasnak is különböző érzések elsajátításához, sőt segítségével gondolatokat lehet kapni a nyeregben végzett munkához. A földről végzett munka során ugyanis (a nyeregben végzett munkával ellentétben) látszik a ló és a lovas a különböző érzéseit maga tudja összehasonlítani a látvánnyal. Ezért a földről végzett munka a lovasérzés tanulásának módszere.

A földről végzett munkát lebecsülni nem szabad. De túlértékelni sem. A földről végzett munka csak az előkészítése a lovaglásnak. Persze ki-ki elmerülhet a lókiképzés bármely részletében, de az általános cél mégis csak a lóra ülés és a lovaglás.

Hanthy László, a lovas testőrség parancsnoka kézen dolgozik

Nem lehet megkerülni azt azonban, hogy a földről végzett munka legnagyobb hátránya a szerény iram. Ennek a problémának a megoldását sziolgálja a futószárazás. A futószárazás és a kézen, vagy vezetőszáron végzett munka között az a különbség, hogy minél nagyobb a lovas és a ló közötti távolság, annál nagyobb lehet sebességkülönbségük is. Azonban a távolsággal fordítottan arányos a befolyás. A futószárazás során meg kell találni azt az optimális távolságot, amelyben a legnagyobb iram mellett még megmarad a lovas befolyása lova felett.

Hosszúszáras munka fiatal lóval a Bécsi Spanyoliskolában

Végezetül engedtessék megjegyeznem, hogy az írás első bekezdése kiborított: "Régen, az én időmben azt az embert nevezték lovasnak, aki ült a lovon. Aki lentről vezette, vagy bármi más dolga volt a lóval, de nem lovagolt, azt a legjobb esetben is csupán a "gyalog huszár" jelzővel illették, de még inkább csak "gyalognak" hívták, amit a köznyelvben a hétköznapi sakkozók is is ismernek, de nem hivatalosan csak parasztnak hívják." Ez egyszerűen nem igaz! Abban az időben komoly embert szinte nem engedtek még a ló közelébe sem, a tsz-ekben, gyárakban segédmunkásként dolgozó lovasszakemberek csak esetenként és suttyomban kerülhettek lovak közelébe. Pont ez napjaink problémája, pont ez ami miatt ott tart a magyar lovaskultúra ahol tart. Akik parasztozták a földről is dolgozó szakembereket, azok a tudatlanság magabiztos gőgjével tették kinyilatkoztatásaikat...

Mindezzel a megjegyzéssel együtt maradok Gyuri és blogjának híve, szeretettel várom a további bejegyzéseket.