Miért van az, hogy ha jól piaffe-ozik egy ló, azt könnyen lehet passage-ra tanítani, fordítva viszont általában nehézkes a dolog?

Azért, mert kétfajta passage van. Az egyik az, amikor a ló egyfajta ellenállás eredményeként kezdi meg a feladatot. Az ilyen ló ugyan vízszintesig felemeli alkarját és az ügetés üteme is lelassul, de mindezt valójában azért teszi mert a lovas keretet meghatározó segítségének ellenáll: hátul kimarad, elöl pedig nekimegy a zablának. Ez az az ló, amelyik már a képzés korai szakaszában “felajánlja” a  passage-t. Valójában nem a passage-t ajánlja fel, hanem ellenkezik, a lovas pedig ilyen-olyan okok miatt mindezt elfogadja. Elfogadja, mert félreérti a helyzetet, vagy elfogadja, mert gyorsan eljut egy igen látványos feladathoz. Van olyan lovas, aki nemhogy csak elfogadja, hanem szinte kéri is a lótól a feladatot, úgymond "lebegteti" a lovat. A lovas egybevágó segítséget alkalmaz egyszerrek hajt előre, a szárakkal pedig kitart.

Mindez igen nagy károkat okoz a kiképzésben, mert a probléma az, hogy az ellenálló ló idővel egyre ellenállóbb lesz. (A puha ló pedig egyre puhább.) A lovas az ellenállás elfogadásával egyre merevebbé lovagolja lovát és az ellenkezést tanítja folyamatosan. Az ilyen ló nehezen, vagy talán sohasem fog piaffe-ozni.

A másik fajta passage az, amikor a ló tökéletesen átengedő. Az elülső lábak fokozott emelése nem merevségből és nem abból következik, hogy a ló megértette a lovas szándékát (lebegtetés), hanem az iskolaegyensúlyból, a vállak megkönnyüléséből. A helyzet teljesen hasonló a délceglépéshez. A lépés helyes összeszedése esentén, ha a vállak megkönnyülnek a ló a lábtövét határozottan magasabbra emeli a lovas bármilyen erre vonatkozó segítsége nélkül! A helyes passage-ban az elülső lábak ugyan ezért emelkednek magasabbra. Az ütem lassulása szintén az összeszedettségből kell, hogy következzen, abból hogy a szorgalom a rövidséggel párosulva a hordozóerő végletes megjelenésével fejeződik ki. Na ez a jó passage. Mivel mindez a tökéletes átengedőségből fakad, és a tökéletes átengedőség jele a jó piaffe, ezért a jól piaffe-ozó ló könnyen tanítható a helyes passage feladatra. A jó passage egyik jele a könnyed szárkezelés!

Mindezért mondják a lovas mesterek azt, hogy a passage az piaffe előre!

A piaffe a modern lókiképzés, a díjlovaglás csúcsfeladata. Sokszor hallani azt, hogy a piaffe állóhelyben, vagy közel állóhelyben végrehajtott ügetés, de ez nem igaz. A piaffe nem ütetés, a piaffe iskolajármód. Az ügetés és a piaffe között az a különbség, hogy a piaffe-nak nincs lebegési fázisa. A piaffe tehát iskolajármód abban az értelemben, hogy lebegési fázis hiányában eltér az ügetéstől, másrészt azért is iskolajármód, mert végrehajtása során a ló végletesen rövidíthető és fordítható. Tartalmilag ez az iskolajármód célja!

De hogyan is kell elképzelni a piaffe-ot? Hogyan lehet a szinte állóhelyben végrehajtott mozgás végletesen lendületes? Mert hát sokfajta piaff-ot lehet látni, de az ideális piaffe mégis csak az, amikor az álló helyzet és a lendület egyszerre valósul meg. És hát ezt írja elő a díjlovagló szabályzat is.

Kis kitérőt kell itt tennem. A díjlovaló szabályzat legnagyobb ellentmondása az, hogy nem tudja pontosan megfogalmazni a lendület mibenlétét. A szabályzat elején a lendületet a lebegési fázishoz köti, de a feladatok leírása során a lebegési fázist nélkülöző piaffnál kifejezetten számon kéri a lendületet! Ha a lendületet röviden kell megfogalmazni, akkor azt talán a végletes szorgalommal lehet kifejezni. Na ez az, ami az ideális piaffe jellemzője.

A kérdés azonban továbbra is az, hogy a végletes szorgalom, a hátulsó lábakból fakadó dinamikus mozgás hogyan egyeztethető össze az álló helyben történő feladatvégrehajtással!

Úgy, hogy a ló száron van! A száron lét, Kókay Pál megfogalmazásával az, amikor a ló, a lovas külön erre irányuló tevékenysége nélkül önállóan, puhán kitölti a lovas által meghatározott keretet. A puhaság abból fakad, hogy a lovas nyomásának a ló hosszirányban enged. Elöl a ló puha kapcsolatot keres a lovas kezével, hátul a hátulsó végtagjainak ízületeit meghajlítja és a súlypont felé lép. A száron lévő ló világosan érti a keretet meghatározó nyomás és az előrehajtó-rövidítő segítségek közötti különbséget. A piaffe segítsége éppen ezért nem egybevágó. Az lenne egybevágó segítség, ha a lovat a lovas egyszerre hajtaná előre és rövidítené. De a piaffe esetében nem erről van szó! A keretet a lovas a hátul alkalmazott nyomásával határozottan jelzi lovának (ebből fakad a hátulsó lábak ízületeinek hajlítása és a súlypont felé lépés), de ez nem előrehajtó segítség! Elöl pedig a lovas, határozottan jelzi a keret elejét (ebből fakad a ló feligazítottsága), de ez nem rövidítő segítség. A lovas a ló iramát (azaz tempóját, vagy más szóval sebességét) súlyponjának előre, vagy hátra mozdításával szabályozza. Mindezt a ló világosan érti és elfogadja! Ebből következik a lendület, a szorgalom lehetősége.

Ha ló (és a lovas) a keret meghatározásának és a előrehajtó-rövidítő segítségek különbségét nem érti, akkor a lovas segítsége egybevágólag fog hatni. A ló szármára érthetetlen lesz. Ennek ellenére bizonyos mozgást, piaffe-hez hasonló mozgást megtanulhat a ló, megértheti a lovas szándékát, de sem a lovas, sem a külső szemlélő számára nem lesz ideális a feladat végrehajtása. A piaffe kulcsa tehát a végletes átengedőség.

Dr. Hecker Walter tenyésztésvezető írása:

A tenyésztés célja, egy közepes marmagasságú, 130 – 145 cm magas, az ősi íjfeszítő népek,  a szkíta, az avar, és a  magyar ló alkatához és tulajdonságaihoz hasonló lófajta kialakítása. Bökönyi Sándor a lovas temetkezések vizsgálata kapcsán igazolta, hogy az avar és a magyar lovak  gyakorlatilag,  a szkíta lovak  utódainak tekinthetők. Olyan lófajtát kívánunk kialakítani, amely a búvópatakként felszínre tört és népszerűségében rohamosan növekvő ősi magyar lovasjátékok, a Kelemen Zsolt által fémjelzett lovas harcászat, a baranta, a hosszú távú lovas túrák, a lovas íjászat, és a ló megszerettetését célzó játékos lovas elemek céljára alkalmas, kitűnő, kiegyensúlyozott idegrendszerű, de tartásában kevésbé igényes, alacsony költségek mellett tenyészthető ló. Marmagassága alapján ideális gyermekló, tehát már a 6-8 éves gyermek is biztonságosan megüli, de a felnőttek is kiválóan használhatják a fent leírt célokra.

Ez a lótípus hazánk mai lóállományában hiányzik. Európában a marmagasság alapján,  ez a modern sportpóni kategóriájának felelne meg, de mi teljesen más tulajdonságokat kívánunk a tenyésztési tevékenységünk során hangsúlyozni. Ezért magunk kívánjuk ezt a lófajtát  kitenyészteni. Egyedül a hazai hucul állomány lenne, többé- kevésbé erre a célra alkalmas. A hucul ló egy hegyvidéken kialakított lófajta. A hegyi terepen magabiztosan közlekedik a keskeny és meredek hegyi utakon, de rövid, behatárolt mozgásával a hosszú,  lovas túrákat nehezen teljesíti. Ezentúl a   hucul állomány sokkal inkább a fogatos használat céljait szolgálja, hátas használatra kevésbé alkalmas. A kun fakó használatában viszont szinte kizárólag a hátas, a nyereg alatti használat a hangsúlyos.

A fajta  kiinduló állományának apai oldala kizárólag egy  kiváló alkatú, átütő örökítő anyagú lengyel konyik mén volt. Ezzel a ménnel fedeztettünk tiszta lengyel konyik, valamint lengyel konyik vérségű, arab telivér, shagya- arab, hucul vérségű, és kistestű  a magyar félvér csoportba sorolható,  az egyesületünk által törzskönyvezett kancákat.

Ebből a kiinduló alapanyagból válogatjuk ki a valódi fakó színű, alkat és vérmérséklet alapján alkalmasnak tűnő egyedeket, amelyek közül  a valódi alkalmasságukat az alapos,  hosszabb időn át tartó,  tartós teljesítményvizsgálat  során bizonyító,  a használat során is a legjobbnak bizonyult egyedeket  soroljuk be a valódi tenyészállományba.

Marmagasság:    130 – 145 cm

Övméret:              160 – 180 cm

Szárkörméret:       17 - 19 cm

Törzshossz:           a marmagasság 96 -110 %-a.

Fejhossz:               a marmagasság  35 – 38 %-a

Arányos, nemes, többnyire száraz fej, a csonlécek, a csontélek, vérerek előtűnnek, a kötőszövet jelenléte a fej nemességét nem bántja, nem teszi burkolttá.. Széles homlok, nagy, sötét, kifejezésteljes szemek. Egyenes, néha homorú, vagy enyhén domború orrhát, húsos orrlukak. Erőteljes rágóizmok.

Magasan vagy középmagasan illesztett, sokszor ívelt nyak domború sörényéllel, de gyakran egyenes nyak dús, erős szálú,  fekete színű  sörénnyel. Mélyen a hátba nyúló izmos, sokszor gömbölyű mar,  közép hosszú, hajlott, izmos hát, feszes kötés, gömbölyű, jól izmolt csapott, vagy lejtős far, alacsony farok tűzés. Mélyen lehúzódó, erőteljes  farizomzat. Jól izmolt alcomb, széles erős csánkok, rövid feszes csüdök rendkívül szilárd, kemény paták.

Dőlt, rendkívül erősen izmolt  lapocka, izmos, gyakran meredek felkar, hosszú, széles, izmos alkar, terjedelmes lábtő, erős, rövid szárak, rövid, feszes csűdök, szilárd, kemény paták.

Hátul gyakori a gacsos állás, elől a kis fokban franciás állás.

Mozgása: Lendületes, tiszta ütemű, de behatároltan tért nyerő, lapos ívű,  ú.n. fű alatti mozgás

Rendkívül biztos talajfogással Lépése ütemes, középhosszú, ügetése lapos, gyors ismétlésű, nem túlzottan tért nyerő. Vágtája rövid, a vágtaugrások gyorsan követik egymást

Rendkívül érdekes tapasztalat, hogy a nagy kiterjedésű, váltakozó alaptalajú szabad területen tartott ménesi lovak patája magától regenerálódik, a túlnőtt szaru részek letöredeznek minden külső beavatkozás nélkül. A használatban lévő lovak patáját időnként lecsípéssel, reszeléssel igazítani szükséges.

Színük a valódi fakó szín minden árnyalata, gyakori az elülső lábon a zebra csíkozottság megjelenése. A bokaszőrök kifejezettek, a szíjjalt fekete hát jellemző, valamint a hosszú és dús fekete sörény és farok szőrzet. Sok esetben a farok tő farok szőrei kétszínűek. A világos sörényű izabella fakó szín kizárja az egyedet a további tenyésztő munkából.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a tenyésztésre kijelölt egyedek valamennyien, tehát nem csak a mének, hanem a kancák is teljesítményvizsgálattal bizonyítsák a tenyésztésre való alkalmasságukat.

A több területre kiterjedő használat indokolja, hogy az alkalmasság vizsgálata ugyanezeken a területeken történjen. A legfontosabb cél, hogy a gyermekek által történő használat zavartalanul megvalósulhasson. Tehát mindenképpen ki kell zárjuk azokat az egyedeket, amelyek a gyermekek közeledését, a gyermekek bánásmódját nehezen viselik, amelyek a gyermekek közelében nyugtalanok, kiszámíthatatlanul viselkednek. Asz egyesületbe belépett tagjainkat kötelezzük, hogy az általuk tartott és tenyésztésre szánt egyedeiket használatba vegyék, a használatnak azon területén, amelyet leginkább meg tudnak  valósítani, azon a lovak használhatóságáról meggyőződjenek. A gyermekekkel való találkozást a gyermekek által történő használatot, kötelezően írjuk elő. Miután ezt a lovat  általában vidéken élő családok tartják, tenyésztik, ez nem jelenthet gondot.

Az alkalmazás területét nem kívánjuk a tagok részére kötelezően előírni. Mindenki arra használhatja a lovát, amire kedve, tehetsége, és lehetősége van. Tehát tudatosan nem törekszünk a  különböző használati ágak elkülönítésére és ezzel összefüggő  egymástól eltérő kiválasztásra., ahogyan ma ezt a sportlótenyésztésben művelik. Mi tudatosan egy sokoldalú., de szilárd szervezetű és kiegyensúlyozott idegrendszerű gyermekbarát lófajtát kívánunk kitenyészteni.

Cutting: állatleválasztás.

Szalontai Zoltán (Sheriff) jóvoltából kipróbálhattam. A Nyeregszemle Mesterfogás kurzusának első napján, amikor már mindennel végeztünk lovat cseréltünk. Behaltam a lovától. Rendkívül együttműködő volt, fordullékony, robbanékony. Lovagoltam jobbra, balra kiskörön, nagykörön, minden jármódban. Alig akartam leszállni a lóról.

A második napon szintén cseréltünk, de Sheriff kantár nélkül hozta ki lovát, cordeóval. Szerintetek volt esélyem azt mondani, hogy én így, erre nem ülök fel? És hát persze felszállás közben hozzátette, hogy akkor ma bemegyünk a marhák közé. Ez lett belőle (Sherif igazi mestere a lókiképzésnek):

Hogy mitől volt jó a nyeregszemle? Sok mindentől. Például, hogy férfias volt. A szó legnemesebb értelmében. Unus vir nullus vir. (Egy férfi nem hadsereg.) A lovas eseményeket manapság a hölgyek dominálják. Itt nem ez történt.

Mindezt a hölgyek legnagyobb tiszteletével jelzem és azzal a tudattal, hogy a hölgyeknek egyebek mallett azt köszönhetjük, hogy nélkülük a XX. század második felében eltűnt volna a ló Európából.

A nyeregszemle legjobb képeit szeretném összegyűjteni. Sokan voltunk, rengeteg kép készülhetett. Az alábbit nehéz lesz lepipálni. A képen Pénzes Gáborral vagyok látható.

Maga a kép a mesterfogás!

A levade az iskolaegyensúly csúcsa: a ló teljes súlyát a hátulsó lábára veszi, azok erőteljes meghalításával. A levade tulajdonképpen egyensúlygyakorlat. A pesade a levadehoz hasonló feladat, amit iskolaugrások előtt hajtanak végre. Pesade-ban csak annyi a ló feladata, hogy teljes súlyát hátulsó lábaire vegye, hogy arról el tudjon rugaszkodni, ezért hátulsó lábainak ízületei csak mérsékelten kerülnek meghajlításra. Eközben a ló súlypontja határozottan felemelkedik, a ló felmagasodik. A levade végrehajtása során a hátulsó láb ízületei határozottan meghajolnak, a ló súlypontja kevéssé emelkedik, a ló feje szinte ugyan abban a magasságban van, mint mikor áll, fara viszont határozottan lesűlyed. A levade az iskolafelvétel eredménye, ezért a levade a ló teljes átengedőségének eredménye.

A képen Zita látható levade feladatban. A szárak lazák, a pálca nincs hatásban, Zita a feladatot a megszabott keret végletes elfogadásával (száronlét) egészen minimális segítségre hajtja végre.

Kőhalmi Kálmán fotója

Sok mindent írhatnék a tárgykörben, de most csak egy videót mellékelek.

A lókiképzés ünnepe a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában. Résztvevők balról jobra: Nyárasdi Jana Marianna, dr. Gőblyös István, Tászler Melinda, Lezsák Levente, Pénzes Levente (segítő), Pénzes Gábor, Koltai Noa (segítő), Koltai Polett, Koltai Laura (segítő), Bóta András, Szirtes Bence.

Tászler Melinda

Koltai Polett

Tászler Melinda és Koltai Polett

Koltai Polett

Tászler Melinda

Bóta András

Nyárasdi Jana Marinna

Lezsák Levente

Lezsák Levente

Lezsák Levente

Lezsák Levente

Pénzes Gábor

Pénzes Gábor

dr. Gőblyös István

Szirtes Bence

És a karusszel:

dr. Gőblyös István, Szirtes Bence (hátul)

Balról: Lezsák Levente, Pénzes Gábor

Balról: Lezsák Levente dr. Gőblyös István, Pénzes Gábor, Szirtes Bence

Ezúton is szeretném megköszönni Mráz Edina segítségét a fotók elkészítéséért!

Június 23-i, július 21-i, július 28-i, augusztus 18-i kezdettel, hétfőtől péntekig tartó, ötnapos ló- és lovasképzést indítok. A lehetőséget egy időben legfejjebb négy lovasnak és lovuknak hirdetem. Egy lovas több lóval is jelentkezhet. A résztvevők naponta elméleti képzésben, valamint saját lovukon gyakorlati képzésben részesülnek.

A KÉPZÉSEN BÁRKI, BÁRMILYEN KÉPZETTSÉGŰ LÓVAL RÉSZTVEHET!

Az esemény a lovak vasárnap délutáni érkezésével kezdődik és péntek délután zárul. Maga a képzés a hétfői napon a lovak és lovasok képzettségének felmérésével kezdődik. Az ötnapos képzés célja:

• a száronlét kialakítása, vagy biztossá tétele
• hosszhajíltások (vállat be, farat be, oldaljárás) megtanítása, vagy gyakorlása
• a félfelvételek megtanítása és gyakorlása
• az elengedettség, egyensúly és egyenesség javítása
• a lovasok számára a klasszikus lókiképzés alapelveinek elsajátítása

A képzés során a résztvevők számára a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda korlátlan használatát biztosítom, annak teljes szolgáltatásával. A lovak teljes ellátásban (box, almolás, etetés, időjárás függvényében karámozás vagy jártatógépes mozgatás) részesülnek. Lovasoknak is tudok szállást biztosítani. 

Érdeklődés, időpontegyeztetés: dr. Gőblyös István (30-3831375)

Tisztelt Szakbizottság!

Lovaskultúránk magas szintű művelése mindannyiunk közös szívügye. A kultúra ápolása során a modernitás, a XXI. századi megközelítés, a lókiképzés nemzetközi eredményeinek figyelembe vétele mellett nem feledkezhetünk meg elődeinkről, nemzeti hagyományainkról, sem tartalmi, sem formai kérdésekben. A hagyománytisztelet nem öncélú múltbafordulást jelent, hanem az elmúlt évszázadok szakmai gazdagsánának számbavételét, annak kincseivel való okos sáfárkodást. A szándékok kifejezésére és megjelenítésére mi sem ad látványosabb lehetőséget, mint a ruházat.

Az atilla nemzeti öltözködésünk, identitásunk karakteres kifejezője. Kialakulása, viselete szorosan kapcsolódik a magyar katonai lovagláshoz, a könnyűlovas kultúrához. Mindemellett az atilla az alkalmi öltözetek csúcsát jelenti a polgári ruházkodásban is. Csakúgy, mint a frakk.

Javaslom ezért, hogy Szakbizottság a Nemzetközi Lovasszövetség szabályzatától eltérően, a hazai versenyeken a nehéz osztályban és a nagydíj kategóriában a frakk és cilinder használata mellett engedélyezze atilla és hozzá illő fejfedő viselését is.

Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda, 2014. június 6.

Üdvözlettel: 

Dr. Gőblyös István

A hétvégén, Kajászó-Szentpéterpusztán megrendezendő nyílt szakmai nap a lókiképzés ünnepe lesz. A végleges program az alábbiak szerint alakul:

16.00 Elméleti előadás: A klasszikus lókiképzés, az iskolalovaglás (Előadó: dr. Gőblyös István)

16:30 Címadományozás

17:00 Pas de deux dámanyeregben (Koltai Polett, Tászler Melinda)

17:15 Munka kézen (Nyárasdi Jana Marianna, Bóta András)

17:30 Szabadidomítás (Lezsák Levente bemutatója)

17:45 Fegyverhasználat lovon (Pénzes Gábor bemutatója)

18:00 Iskolajármódok (dr. Gőblyös István bemutatója)

18:15 Karusszel (Lezsák Levente, Pénzes Gábor, Szirtes Bence, dr. Gőblyös István)

A nyílt nap további részletei ide kattintva találálhatóak. 

Huszonnyolcan voltuk vasárnap Sabine Oettel villámkurzusán. Hosszan írhatnék róla. Röviden viszont annyit, hogy aki nem volt ott, az bebukta. :) (Ez itt vicc volt, jövőre remélem többen csatlakoznak!)

A csapat

Sőt élénk szakmai eszmecsere is folyt! :)
A gyarkolati rész a fiatal lovak képzésének bemutatásával kezdődött (Sabine Oettel - Prism és Marion Paque - Grisu), azután jött Theodor és Jarl:

A csontvázat Neukum Nóra festette a lóra.

A múlt héten a bécsi spanyoliskolában jártam. Feledhető volt. Hosszan nem is részteltezném. Sic transit gloria mundi. (Így múlik el a világ dicsősége.)

A klasszikus lókiképzésről és mersterekről inkább az alábbi vieót osztom meg, ez ütős:

A középügetés a díjlovas versenyek leglátványosabb feladatai közé tartozik. Bár vannak olyan lovak, amelyek kimagasló alapadottságaikkal, szerencsés testfelépítésükkel különösebb képzés nélkül is hajlandóságot mutatnak a feladat végrehajtására, egy lovas sem hivatkozhat lova „kis mozgására”: ha lova középügetést nem tud végrehajtani, az képzési hibát jelent. Az ügetés minősége fejleszthető!

A középügetés meghatározását a díjlovas szabályzat 4.4 pontja írja le: „KÖZÉPÜGETÉS: A munkaügetés és a nyújtott ügetés közötti jármód, de „kerekebb”, mint az utóbbi. A ló tiszta és mérsékelten hosszabb lépéshosszal, a munkaügetéshez hasonlóan egyértelműen a hátulsó lábakból eredő lendülettel halad előre. A lovas megengedi a lónak, hogy száron maradva a homlokvonal az összeszedett ügetéshez és a munkaügetéshez képest valamivel a függőlegesnél előrébb kerüljön, egyidejűleg engedi, hogy a ló nyakát és fejét könnyedén leengedje. A patadobbanásoknak egyenletesnek kell lenniük, a ló mozogjon egyensúlyban és könnyedén.”

Az ügetés kétütemű jármód, az átlós lábak egyidejű lépését lebegési fázis választja el. A középügetés végrehajtása során is kívánalom a tiszta lábsorrend: az átlós lábaknak egyszerre kell földet érniük. Ezt azért kell megjegyezni, mert feszesség gyakori jele az, hogy az ügetés iramának növelésekor az átlós lábak nem egyszerre érnek talajra, a hátulsó láb hamarabb ér földet. Ez elfogadhatatlan lábsorrend, igen súlyos hiba. Szintén kívánalom a tiszta ütem: a lebegési fázisok időtartamának egyformának kell lennie. Súlyos hiba az egyenetlenség: egy hosszabb és egy rövidebb lebegési fázis váltakozása. Ez a ló igen erős ferdeségét mutatja.

Az ügetés ütemének állandónak és az iramtól függetlennek kell lennie Az egészen rövid, összeszedett ügetéstől a munkaügetésen és a középügetésen át, egészen a nyújtott ügetésig a patadobbanások közötti időnek változatlannak kell lennie. Az iram változását csak a lépések hosszának növekedése eredményezheti, az ütem gyorsulása, az elsietés, hiba, ami erőnléti hiányosságra, vagy merevségre utal. A középügetésben a hátulsó lábaknak határozottan túl kell lépniük az elülső lábak patanyomát. Ha nincs jelentős átlépés, akkor az iram az összeszedett ügetéshez képest nem változott, a ló valójában kis irammal halad bármilyen „látványos” mozgást is mutat!

A fokozott iram a hátulsó lábak tolóerejéből fakad, ám hangsúlyozni kell, hogy az az igazán szép középügetés, amikor az iram fokozásával semmilyen (!) módon nem változik a ló mozgásmechanizmusa, a ló nem dobálja látványosan elülső lábait, azokat az összeszedett ügetéshez teljesen hasonló módon viszi előre. Christine Stückelbergertől és Ina Saalbach-Müllertől láttam olyan középügetéseket, hogy azokat előröl, vagy hátulról nézve szinte nem lehetett megkülönböztetni az összeszedett ügetéstől, holott az iramváltás és ezzel együtt a hátulsó lábak átlépése jelentős volt! (Természetesen ez nem csak a kiváló középügetést, hanem a rendkívül kadencírozott, lendületes és végletesen szorgalmas összeszedett ügetést is feltételezte.) A középügetésben az elülső és hátulsó lábaknak egyenlő mértékben kell lépniük, azok szögelésének egyenlő mértékűnek kell lennie. Hiba, ha az elülső és hátulsó lábak szárai, azok előrelendülése során nem párhuzamosak.

A feladat lovaglásakor a keretnek bővülnie kell – a nyaknak meg kell hosszabbodnia és mélyebbre kell kerülnie. Mindez tartalmilag is fontos, hiszen az iram fokozásakor a súlypontnak előrébb kell kerülnie! Ezzel együtt a lónak egyensúlyban kell maradnia: a ló és lovas súlypontjának kontrollját a ló nem adhatja fel azért, hogy rövidíthetősége a középügetés során mindvégig fennmaradjon. Nyilvánvalóan nem jó, ha a ló meglendíti saját tömegét és a súlypont túlságosan előre esik. Nem véletlen, hogy az egyes díjlovas programokban a középügetés befejezését (a megindítással együtt) külön ponttal értékelik: azok igen sokat mondanak a ló egyensúlyáról a bíráló (és természetesen a kiképző) számára.

A feladat végrehajtása során a lónak mindvégig száron kell lennie, a ló homlokvonalának oda kell mutatnia, ahová a ló lép, ellenkező esetben a feladat végrehajtása hibás, a ló középügetés helyett csak mutogat.

A versenyeken megnyilvánuló elvárások azonban mindezeket nem fedik teljesen. Mind a bírók, mind a nézők az elülső lábak látványos mozgását értékelik és nem törődnek a hátulsó lábak aktivitásával, az „átlépéssel”. Hányszor és hányszor látni olyan, egyébként végül igen magasra értékelt lovat, amelyik az ügetés fokozása során gyönyörűen „dobálja” lábait, hogy egyik legkiválóbb edzőnket idézzem „mutogatja talpait”, hátulsó lábaival pedig az elülső lábak patanyomát éppen, hogy átlépi és „fél óráig tart” míg átér az átló túlsó végére. Határozottan állást kell foglalni, hogy ez nem középügetés, hanem „cirkusz trot” és egyébként a kifejezésnek megfelelően a cirkuszban lenne a helye. A középügetés nem látványkonyhai elem, a középügetés az erő és harmónia kifejezője, a középügetés az idomítás próbaköve!

Tudás, erő, ügyesség = MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ EGYSZRŰSÉG

Tündéről régen posztoltam, fél évig Vaskor Eszternél vendégeskedett. Tereplovaglás és bérlovarda gyerekekkel, szüreti felvonulás, stb...Kapta a kiképzést és a szeretetet! :)

Nyílt nap a klasszikus lókiképzésről, az iskolalovaglásról, Koltai Polettel, Nyárasdi Jana Mariannával, Tászler Melindával, Bóta Andrással, Lezsák Leventével, Pénzes Gáborral, Szirtes Bencével és dr. Gőblyös Istvánnal.

2014. június 7-én, 16 órai kezdettel

Helyszín: Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda

Belépési díj: 1.500 forint

Program:

16.00 Elméleti előadás: A klasszikus lókiképzés, az iskolalovaglás (Előadó: dr. Gőblyös István)

16:00 Címadományozás

17:00 Pas de deux dámanyeregben (Koltai Polett, Tászler Melinda)

17:15 Munka kézen (Nyárasdi Jana Marianna, Bóta András)

17:30 Karusszel (Bóta András, Lezsák Levente, Pénzes Gábor, Szirtes Bence, dr. Gőblyös István)

Lovaknak

Cseppentőéknél

Az első nap így kezdődött:

 És csak a ló tetejéről néztem az előadást!

Nem véletlenül!!!!

Cseppentő Rékával :)

Na, ki látja Zitát a fotón? Elárulom. Bal oldalon van a fák között. Középen a Cseppentő ménes, jobb oldalon a jurták, teljes kényelemmel!

(A puszta, az puszta! A kép meg 180 fokos, az út valójában egyenes!)

Lezsák Levente átlátogatott hozzám és megmutatta, mire jutott a cordeóval. Tátva maradt a szám - közreadom.

Lendületesség nélkül nem beszélhetünk helyesen kiképzett lóról. A lendületesség vizsgálata nem egyszerű, mert a lendület a lókiképzés talán legnehezebben leírható fogalma, a lovasok, a nézők, a bírák gyakran félreértelmezik: a túl nagy irammal, az ütem fölötti mozgással azonosítják.

Lendület a lovaglásban

A lendület hétköznapi értelemben fizikai fogalom, ami a test tömegével és sebességével arányos. Minél nagyobb a test tömege, minél nagyobb a sebessége, annál nagyobb a lendülete. Lovaglási értelemben viszont a lendületnek sem a tömeghez, sem a sebességhez nincs köze. Azonos iramban nevetséges lenne azt gondolni, hogy a nagyobb testtömegű lónak nagyobb lenne a lendülete. Ugyanígy van a sebességgel is. Az iram növelésével nem növekszik a ló lendülete, a lendületnek semmi köze az iramhoz! Vagyis a ló minden iramban lehet lendületes. Még a szélsőségesen kicsi iramú piaffe is lendületes, feltéve, ha helyesen hajtják végre. Ezt támasztja alá a szabályzat vonatkozó része is: “a piaffe-ot lendületesen, tökéletes egyensúlyban kell végrehajtani.” (Magyar Díjlovagló Szabályzat, 15. cikkely, 1.3. bekezdés)

Ennek ellenére még a legmagasabb kategóriájú nemzetközi díjlovas versenyeken is munkaügetést lovagolnak a lovasok lendületes összeszedett ügetés helyett, és ezt a bírák magas pontszámokkal tovább erősítik! Ez helytelen!

De a ló persze használja a fizikai értelembe vett lendületet is. Például a kiképzetlen, gyenge, ügyelten ló az akadályok ugrása előtt szívesen növeli sebességét, úgymond megrohamozza az ugrást, hogy lovaglási értelemben vett lendületének hiányát fizikai értelemben vett lendületének növelésével kompenzálja. Meglendíti testtömegét, és ezzel csökkenti az ugráshoz szükséges erőkifejtés nagyságát. A helyes tréningben ez megengedhetetlen, mert a lendület hiányát a ló a helyes iram feladásával tovább rontja! Sőt, az ilyen lovon a lovas befolyása is erősen csökken, úgy az ugrás előtt, mint utána. A síkmunkában is a kétfajta lendület összekeverése, azaz a lendületesség helyett az iram fokozása a lovas befolyásának elvesztéséhez vezet. A ló olyan lesz, mint az elszabadult hajóágyú, könnyedségét elveszti, megjelenése izzadságszagú lesz, a finom jelek helyett csak a durva segítségekre fog reagálni. Kontrollálhatóság nélkül nem beszélhetünk lendületről!

A lendület tanult tulajdonság

A lendület a hátulsó lábakban ébredő impulzus, de nem csak az. A lendület nem a hátulsó lábak nyers ereje. A lendület gyorserőt, a lendület szabályozottságot is takar. A lendület ezért a kiképzés eredménye, a ló tanult tulajdonsága, így a lendület nem keverendő össze a nagy mozgással, az átlagon felüli alapadottsággal. Ahhoz, hogy a ló lendületes legyen, nem kell különleges adottsággal rendelkeznie. Sokszor a nagy alapmozgás inkább akadálya a lendületesség kialakításának, a nagy alapadottság ugyanis az avatatlan szemlélő, a felületes kiképző számára eltakarhatja a lendület hiányának problémáit.

A jármódok és a lendület

A lendületet legtöbben a jármódok lebegési fázisához kötik. A Nemzetközi Lovas Szövetség szabályzata például egyértelműen azt állítja, hogy csak annak a jármódnak (az ügetésnek és a vágtának) van lendülete, amelyik rendelkezik lebegési fázissal, és ennek megfelelően azt is állítja, hogy lebegési fázis hiányában a lépésnek nincs lendülete. Meg kell jegyezni, hogy a szabályzatban megfogalmazott álláspont nem teljesen egyértelmű, hiszen a szabályzat, ahogyan azt feljebb már idéztem, a piaffe-ban is elvárja a lendületességet, holott a piaffe-nak nincs lebegési fázisa. A magam részéről inkább Nuno Olivierával értek egyet, aki határozottan azt vallja, hogy a lépésnek is van lendülete!  A XX. század legnagyobb lovasmestere szerint “a lépésben lendületes ló az ügetésbe való átmenetkor sem nem emeli fel, sem nem süllyeszti le tarkóját és nyakát”.  Megfogalmazása szerint “a lendület mentális és fizikai állapot, amelyben a ló a lehető leggyorsabban reagál a lovas elvárásaira”. Máshol úgy fogalmaz, hogy “akkor lendületes a ló, ha a lovas segítsége nélkül is fenntartja energikus mozgását”. Ez pedig lépésben és az iskolajármódokban, iskolalépésben, piaffe-ban, passage-ban és a vágtához hasonló iskolajármódokban, az iskolavágtában, a redoppban és a terre a terre-ban is fennállhat dacára annak, hogy ezeknek a jármódoknak nincs lebegési fázisa! Ennek megfelelően még egyszer le kell szögezni, hogy a lendületnek nincs köze a ló sebességéhez. Leghelyesebb, vagy talán legegyszerűbb, ha a lendület kifejezés használatakor a szorgalomra gondolunk. A hagyományos magyar szakirodalom ritkán használja a lendület kifejezést, annál gyakrabban a szorgalom, szorgalmasság szófordulatot. Mindebből az következik, hogy a lendület mozgás közben nem látható minden esetben, fényképen pedig egyáltalán nem! A kimerevített pillanat csak a nagy mozgást, a nagy iramot tudja ábrázolni, a szorgalmasságot nem!  A lendület meglétére mozgás közben külső szemlélő legtöbbször csak a kadenciából, az önhordásból és a rövid jármódok könnyedségből következtethet. A lendületet, az együttműködés végletes szándékát, a robbanékonyság lehetőségét teljes mértékben csak a lovas érzékeli. Aki mindennek az ellenkezőjét gondolja, az nézzen meg egy bemutatót a bécsi spanyoliskolában. Azok a lovak, amelyek a magasiklolai jámódokat, feladatokat, ugrásokat bemutatják, nyilvánvalóan lendületesek, pedig mozgásukkal a modern díjlovas versenyeken elvártaktól távol állnak, a modernista megközelítés szerint “nem lendületesek”. A helyzet pont fordítva van: a modern versenysport az erőltetetten nagy iramokkal értelmezi tévesen a lendület fogalmát.

A lendület előfeltételei

A lendület előfeltétele az elengedettség. Megfelelő elengedettség nélkül a ló nem tudja a kellő tónusba helyezni és ellazítani izmait, képtelen lesz arra, hogy ízületeit a végletességig hajlékonyan használja. Megfelelő elengedettség nélkül elvész a kapcsolat a ló eleje és hátulja között. Ha nincs kapcsolat, akkor a lovat nem hátból, hanem combból járónak mondjuk. Ilyenkor a ló nem kényelmes, hanem ráz. Gyakran látni ezt, különösen a nagyobb iramok lovaglásánál. Közép és nyújtott ügetésben például a ló lábai helyett érdemes inkább a lovas derekát figyelni. Ha a ló nem “szívja le a lovas ülését”, ha elvész a kényelem, a lovas netalán pattogni kezd, akkor a nagy iram, a látványos mozgás ellenére szó sem lehet lendületességről, hiszen a ló merev! De szintén nem lehet kapcsolat a ló eleje és hátulja között, ha a közép- vagy nyújtott ügetésben a ló cirkusztrotban halad: orrháta nem oda mutat, ahova elülső lábaival lép, azaz mutogat, illetve elülső lábait magasra lendíti, míg hátulsó lábaival alig lép az elülső lábak patanyomába. Az ilyen ló nem lendületes, bármennyire is ünneplik az ilyen mozgást!

Szintén előfeltétel a kellő egyensúly. Megfelelő egyensúly hiányában a ló nem lehet kontrollálható, megfelelő egyensúly hiányában a ló nem lehet együttműködő. A ló képtelen erre, csak rohan és rohan súlypontja után, mint az olyan ember, akinek a vállára tett zsákját előrefelé meglökik. Se a sebességét, se a menetirányát nem tudja szabályozni. Szabályozhatóság nélkül nincs lendület, csak puszta erő!

Végül a lendület harmadik előfeltétele az egyenesség. A ferde ló hátulsó lábaival nem a súlypont felé lép, ezért a hátulsó lábakban ébredő impulzus nem fog végighaladni a ló testén, nem jut el a zablákig. A ferde ló soha sem lendületes!

A bortúra speciális esemény, egyfajta lehetőség a borokkal kapcsolatos összetett érzések megismerésére.

Először szinte viccesnek hat, hogy a borok vizsgálata során a szaglás, a látás, és az ízlelés kapcsán miféle hasonlatokat használnak a hozzáértők, de ha valaki résztvesz szakértői ismertetésen olyan élményekkel lesz gazdagabb, ami nagyságrendekkel élvezetesebbé teheti a bor fogyasztását. A bor szerertetére, értékelésére önmaga is "rájöhet" bárki. De a magyarázatok alapján sokkal összetettebb érzéseket tud "megtalálni" a fokonként jobban és jobban hozzáértő.

Nem kétséges, hogy az érzések felfedezéséhez nélkülözhetetlen a szakértő magyarázata, és az érzések tudatos keresése a magyarázatok alapján!

Így van ez a lovaglásban is! A szakma, a lókiképzés elméleténtek ismerete az, ami a lókiképzőt a helyes, ám igen összetett érzések felfedezéséhez eljuttatja!