Szinte már teljesen elfelejtett fogalom. Olyannyira, hogy a „lovas biblia”, az Irányelvek a lovaglás és hatás számára is csak a lovastörténeti részben említi. Nem véletlenül, hiszen napjaink (német dominanciájú) lókiképzésének alapvető célja a lovak alapadottságának, teljesítőképességének kifejlesztése: a kiképzés három részre oszlik, a szoktatási szakaszra, valamint a tolóerő és a hordozóerő kifejlesztésének képzési szakaszára.

A hagyományos lókiképzés ezzel szemben az átengedőséget, köznyelven megfogalmazva a minden körülmények között megvalósuló, feltétlen engedelmességet állítja a képzés középpontjába. A lókiképzés ebben a gondolkodásban is három részre oszlik, a remonta képzésre, a campagne lovaglásra és a magasiskolára.

A remonta képzés hozzávetőlegesen egy év időtartamú, a lóra szállással kezdődik. Célja a ló fizikai erősítése a campagne lovagláshoz. A remontaképzés végére a lónak egyenes vonalon, összeszedettség nélkül, mindhárom jármódban tudnia kell lovas alatt mozogni. A remonta lovat magyarosan pótlónak nevezzük, illetve nevezték, épp ezért az alapfokú verseny neve egészen a nyolcvanas évek közepéig pótló verseny volt. Mi sem támasztja alá jobban a hagyományos szemlélet háttérbe szorulását, mint az, hogy pont a régi szakemberek eltávozásakor merül feledésbe a fogalom.

A campagne lovaglás, illetve a campagne ló kiképzésének hossza változó. A képzés végére a lónak képesnek kell lennie arra, hogy lovasa alatt tökéletes egyensúlyban, összeszedetten tudjon mozogni mindhárom jármódban, egyenes vonalon és fordulatokban, lovardában és terepen. Terepen az akadályok leküzdése is elvárt követelmény. (Ez utóbbi volt az indoka annak, hogy a remonta képzés végén, illetve a campagne képzés elején járó lovaknak kiírt pótló versenyszámban a díjlovasoknak úgynevezett engedelmességi ugrást kellett végrehajtani a négyszög elhagyása után!). A harmadik szakasz, a magasiskola a ló kiképzésének tökélyre fokozását célozza.

A két szemlélet közül persze egyikről sem lehet kijelenteni, hogy az jobb lenne a másiknál, ez helyes, az pedig nem. A körülmények sokrétűsége (a ló adottságai, a lovas karaktere és motivációja) dönti el, hogy milyen szemlélettel érdemes a képzésbe kezdeni. A két szemlélet közötti különbséget talán az mutatja legjobban, hogy a ló adottságaira hangsúlyt helyező képzésnél a lovakat nyújtott ügetésben, míg az együttműködésre hangsúlyt fektető képzésnél piaffe-ban szokták fényképeztetni.