A Zabla és Kengyel lovasblog legfontosabb feladatának a lókiképzés elméleti kérdéseinek összegzését, a vonatkozó tapasztalatok dokumentálását tekinti. Bár érdektelennek tűnhet – az alábbiakat ennek figyelembe vételével olvassa mindenki! (Ígérem, fogok népszerű, könnyen olvasható bejegyzéseket is közzétenni, de a tapasztalatok dokumentálása megkerülhetetlen. Az iskloaálljhoz kapcsolódó korábbi bejegyzések: Iskolaállj, a magyar lovaskultúra feltámasztása, Iskolaállj, a magyar lovaskultúra feltámasztása 2.)
A lókiképzés egyik kulcskérdése az iskolaegyensúly, a kellő ültetettség elérése. Nyilvánvaló, hogy lovanként változó a konchajlításra való hajlandóság, de kellő kitartással, megfelelő szakértelemmel komoly eredmények érhetők el minden egészséges lónál. Az ültetettség fokozására, a kívánatos erő és ügyesség kifejlesztésére, az ízületek hajlékonnyá fejlesztésére a klasszikus megközelítés az iskolaállj gyakorlását ajánlja.
Az iskolaállj kezdeti gyakorlása során a ló könnyen megtanulja azt, hogy milyen módon tudja súlypontját határozottan hátramozdítani, de ez nem feltétlenül jár együtt a hátulsó láb ízületeinek hajításával: a ló a hátulsó lábaira eső többletterhet csak többé-kevésbé nyújtott ízületekkel tudja viselni. A kiképző azt látja, hogy csípő csak hátrafelé mozdul, magassága azonban gyakorlatilag változatlan marad, a ló fara nem süllyed, viszont a gerincoszlop deréktájon feldomborodik. Hiába veszi eközben a ló a súlypontját akár olyan végletesen a hátulsó lábaira, hogy az elülsők terhe gyakorlatilag megszűnik (a csípő hátramozdításával együtt az elülső lábak akár egyszerre a földön hátrafelé csúszhatnak) mégsem tekinthető a feladat helyesen végrehajtottnak. Az iskolaállj célja nem csupán a hátulsó lábak végletes terhelése, hanem a konchajlítás tanítása is! A deréktájon feldomborodott gerinc az ízületek hajlításának hiányát jelzi. Ráadásul ebben az esetben hiába csökken az elülső lábakra eső teher, a figyelmes szemlélő azt látja, hogy a mar nem, hogy emelkedne, de akár le is süllyed, a ló olyan pozíciót vesz fel, mint amikor nyújtózkodik, a klasszikus iskolaálljnál megkövetelt belső elülső láb felemelésére pedig nincs hajlandósága a lónak.
A dilemma az, hogy az iskolaállj feladat gyakorlás nélkül nem sajátítható el, de mit gyakoroljunk, a rossz mozdulatot? A válasz az, hogy a feladatot naponta mérsékelt ismétlésszámmal kell gyakorolni, emellett növelni kell a ló oldal irányú hajlékonyságát. A feladat végrehajtásának hibája nem csak az elégtelen erőállapot, nem csak az elégtelen ügyesség, hanem a bár előrehaladott, de mégis (esetleg csak egyes izomcsoportokra kiterjedő) elégtelen elengedettségből következik.
Az elengedettség szigorú vizsgálata, valamint a szorgalmas gyakorlás eredményre fog vezetni: a ló előbb-utóbb „rájön” arra, hogy súlypontjának hátra vételekor nem a gerincoszlopát kell feldomborítani, hanem azt teljes testének feszültségmentes tartásával, farának lesüllyesztésével, konchajlítással is végre tudja hajtani.
