A ló egyenesre lovaglása a vállak és a csípők vezetésével, pontosabban vezethetőségével kezdőkik.

A vállak vezetéséért a szárak a "felelősek". A ló nyakán adott szársegítség a másik oldal irányába vezeti a vállakat. Ezért van az, hogy a vállak kiesését a lovas a szárak közötti vezetéssel tudja megakadályozni. Ha a ló a szársegítségre nem reagál, akkor azt a pálca nyakhoz, vagy vállhoz való közelítésével, esetleg érintéssel kell megerősíteni. Kézen a pálcát a kiképző keze is helyettesítheti adott helyzetben. (A pálca a kiképző meghosszabbított keze!)

A váll vezetését könnyíti a lovarda fala mellett végzett munka. A fal vezeti a vállat, általában megakadályozza annak fal felé történő kiesését. Fal mellett dolgozva a lovasnak már "csak" a váll ellenkező irányú kiesését kell megakadályoznia. A kikötőszáraknak is a vállak vezetése, illetve annak megkönnyítése a szerepe (egyebek mellett). Kikötőszárak használatával egyszerűbbé válik a ló vállainak szárak közt való tartása.

A ló csípőjét a lovas combjai vezetik. (Érdekes, hogy a magyar szakszöveg a hátulsó lábak kiesésének kifejezésével fogalmazza meg a csípők kiesését. A kettő azonban egy és ugyanaz!) Ha a ló a combok segítségére nem reagál, az adott comb segítségére nem mozdul el az ellenkező irányba, akkor ez esetben is a pálca segítségét kell azonnal igénybe venni, azt a csípő fel kell közelíteni, esetleg meg is kell érinteni.