A ló szárra állításának fontosságát mi sem támasztja jobban alá, mint az, hogy az Irányelvek az Alapgyakorlatok és díjlovagló feladatok lovaglása fejezetében elsőként tárgyalja. Ez tehát a "legalapvetőbb" feladat! Megértése sem bonyolult:
Ha a nyomás álló helyzetben csak előlről éri a lovat, akkor hátralépéssel reagál.
Szintén álló helyben, ha a nyomás előlről éri a lovat, de a lovas nem engedi lovát hátralépni, hátulról határozott keretet mutat, akkor az átengedő ló a nyomásnak engedve csak súlypontját mozdítja hátra. Ez a felvétel. Ebben az esetben a ló elülső lábaival hátraléphet, míg hátulsó lábaival nem mozdulhat.
De mi van akkor, ha fordított a helyzet, a lovas hátul alkalmaz nyomást, de nem engedi előre lépni a lovat, elöl határozott keretet mutat? Ebben az esetben az átengedő ló szintén teljes testével enged, a ló feligazodik, tarkóját fokozottan meghajlítja, hátulsó lábával pedig az elülsőket közelíti, fokozottan lép a súlypont irányába. Ez a ló szárra állítása.
Ez nem egybevágó segítség! Az egybevágó segítség ugyanis az, amikor a lovas egyszerre alkalmaz előrehajtó (!) és kitartó segítséget. A fent leírtak során a lovas csupán nyomást gyakorol, hogy a ló engedjen. (A keret mutatása is egyfajta nyomást jelent!)
A ló hátulján a nyomást az ülőcsontok erőteljesebb terhelésével (nyílt ülés), és ezt erősítve, a csizmák zárásával, kézen dolgozva a farbúbra, vagy a csánkra adott pálcasegítséggel lehet jelezni. A keret elejét az ülőcsontok erőteljesebb terhelésével (nyílt ülés) és kitartó kézzel, kézen dolgozva a szárakkal lehet jelezni. Ha a ló szárra áll, azaz enged, akkor a segítségadást azonnal be kell szüntetni!
