A felvétel során a ló súlypontjának lovaglási értelemben hátrafelé kell mozdulnia, a felvételnek végig kell haladnia a ló teljes testén egészen a hátulsó láb legalsó ízületéig. A felvételnek a ló teljes testére kell hatnia. A felvétel két esetben nem lehet sikeres: ha a ló "készülékében van a hiba" (merev, vagy ferde), illetve, ha a lovas "készülékében van a hiba" (nem megfelelő a segítségadás módja vagy mértéke).

A merevség a túlságosan erős támaszkodásban ölt testet, a ló ellenáll a szár hatásának. Ez a szemlélő számára nyilvánvanló, a lovas pedig a szárat tartó kezében érzi a ló ellenállását. A merevség nem feltétlenül jellemzi a ló teljes testét: látványra is és érzésre is megállapítható, hogy a zabla irányából haladva, hol található az első blokk, hol feszít ellen a ló. Ez a lovaglás egyik legérdekesebb érzése, a szárat fogva érezni lehet azt, hogy a ló melyik testrészével áll ellen, a merevség hol jellemzi a lovat: a tarkónál, a vállakban, esetleg a hátában, vagy a hátulsó lábakban. Mindez a figyelmes szemlélő számára kívülről is érzékelhető! A szárat tartó kéz érzése persze csak az első blokkig hat, azt, hogy mi történik a blokk mögött, van-e máshol is merevség, arról a kéz nem rendelkezik információval.

A ferdeség a felvétel során irányíthatatlanná váló vállakban és csípőkben jelentkezik. A lovas azt érzi, hogy bár a lóban nincs merevség, nincs ellenállás, mégis a szárakkal szinte lehetetlen a sebesség, illetve a mozgás irányának kordában tartása. "Elöl" ugyan tudja valamelyest lassítani a ló mozgását, de a lovasnak az az érzése, hogy hátulsó része csak jön, csak jön és jön előre, míg végül valamelyik testrésze oldalra kitör és oldalirányú mozgásba kezd. Ilyenkor az az érzés, mintha a ló egy hatalmas colstock lenne, a zabla nyomására oldal irányban összecsuklik, irama ezért nem csökkenthető. Éppen ezért lehet kijelenteni, hogy ha a felvétel végighalad a lovon, akkor lovaglási értelemben egyenesnek tekinthető mégha vállat be, vagy farat be feladatban van. Sőt meg is lehet fordítani az állítást. Ha a vállat be feladatban nem megy végig a ló testén a felvétel, mert a fara a külső oldal irányába kitör, akkor az eredetileg végrehajtott feladat valójában nem vállat be volt, hanem csak ferde volt a ló ( kiesetta csípője). Ugyan így, ha a farat be feladatban nem lehet végrehajtani a felvételt, mert a ló válla kifelé megindul, akkor az eredeti feladat nem farat be feladat volt, hanem csak ferde volt a ló (kiesett a válla).

Az Egyensúly, Elengedettség, Egyenesség könyv ide kattintva rendelhető.

A ferdeséget a szemlélő gyakran szinte nem is érzékelheti. Ha minden renben lévőnek látszik és mégsem "állnak össze a fogaskerekek", akkor a külső szemlélő okkal gyanakodhat arra, hogy a ló ferde (pontosabban arra, hogy valamilyen asszimetria van a ló mozgásában, lábait nem terheli egyformán): még egyszer meg kell vizsgálnia a patanyomvonalakat, a vállak és a csípők helyzetét, illetve a ló alapegyensúlyát.

A segítségadás módja alatt azt értem, hogy a felvétel során a lovasnak és a szemlélőnek is azt kell érzékelnie, hogy a szárak a zablán keresztül nem a ló szájszegletére, hanem a ló szügyére hatnak. A különbség olyan, mint a szár oldalirányú hatása, az hol a ló koponyájára hat (állítja a koponyát a gerincoszlophoz képest), hol pedig a vállakra hat (megszabja a ló menetirányát).

Végül meg kell állapítani, hogy a túlságosan erős segítség gátolja a lovat a helyes reakcióban, a túlságosan sok kéz megakadályozza a felvétel helyes végrehajtását. A ló a szár sokkal kisebb hatására is reagál, mintsem azt legtöbbször gondolná a lovas. A szár már akár akkor is hatásba kerülhet (információ kezd áramlani rajta) mielőtt megfeszülne. Bár a szár a fenti képen nem feszül meg, mégis határba került!

A "sok kézre" a szemlélő a rövid nyakból következtethet. Ilyenkor a segítség elakad a ló vállainál, a felvétel nem halad végig a ló testén. A rövid nyakat és a segítség hatátalanságát a lovas is érzékeli.

Ez persze nem jelenti azt, hogy adott esetben ne lehetne akár erélyes is a szárak segítsége, hiszen a segítség mértékének olyannak kell lennie, amit a helyzet igényel. A kelleténél kisebb segítség sem fog eredményre vezetni, a túlságosan kicsi segítségre nem reagál a ló.

Az előző rész ide kattintva olvasható.