Nagyon érdekes két videó került a napokban elém. Az első a könnyed magyar stílust mutatja, a második azt, hogy hová jutott napjaink díjlovaglása, hová jutott a kortárs lókiképzés. Szabácsi, Akacs, Platthy, Somlay, Molnár: én úgy szeretnék lovagolni, ahogyan Ti csináltátok!
A második videót ide kattintva találhatod.
Program:
17:00 Megnyitó
17:30 Josipovich egyenessége (Bóta András, Gőblyös István, Szirtes Bence)
18:30 Cutting (Szalontai Zoltán)
18:45 Az engedelmes huszárló (Balla Zoltán)
19:00 Díjlovaglás egyszerűen (Gyurik Petra)
19:15 Kassai lovasíjász iskola (Szmrecsányi Márton)
19:30 Barrel racing (Dörnyei József)
19:45 Kitartásos magasugratás (Egyed László, Szakolyi István, Szotyori Nagy Kristóf, Zárug Gyula)
Kedves Zozó!
Tegnapi kommented szíven ütött. Minden szavad pontosan értem, tudom, mire gondolsz, bár konkrétan nem írod le azokat. Pedig ha már belekezdtél, egy kis kurázsi nem ártott volna. A magyar rögvalóság talajáról pengeted a kényes ízlésed húrjait. Megteheted. Én is sokszor megteszem és tudom, akkor én vagyok (akaratom ellenére) bántó.
De ez nem az a nap. A Magyar Lovaskultúra Napja ÜNNEP. A mi ünnepünk. Ilyenkor meg kell állni, félre kell tenni minden skrupulusunkat és barátok, bajtársak, kollégák közt, jó szívvel kell az időt múlatni. Ünnep nélkül mit sem érnek a hétköznapok.
A magam részéről külön tisztelgek azok előtt a lovasok és lovas szakemberek előtt, akik elfogadták meghívásomat - jelenlétükkel közösséget vállalnak velem. Hidd el, mindannyian annyi versenyen, bemutatón vesznek részt, hogy ezen az estén való részvételük, az utazás, lószállítás, a törődés tulajdonképpen púp lehetne a hátukon. De nem az! Valójában ez az igazi főhajtás nemzeti lovaskultúránk előtt, valójában ez a kultúra művelése.
És ugyanez áll a nézőkre is. Ezen az estén látleletet kapnak a magyar lovaskultúra helyzetéről éspedig nem görbe, csalóka tükörből. Szemléjük, jelenlétük szintén a kultúra művelését jelenti. Éppen ezért Téged is szeretettel kérlek, hogy mutass példát és tanítványaiddal együtt vegyél részt az eseményen. Csapj a hónod alá plusszban egy pezsgőt: kapja meg az a lovas, aki a legnagyobbat ugratja! De minőségit hozz, mert ott mi vesszük elő kényes ízlésünket!
Steve
Azon talán lehet gondolkodni, hogy több fejedelme van-e a kortárs hazai magasugratásnak, de az vitathatatlan: Szotyori Nagy Kristóf a puissancekirály.
A Magyar Lovaskultúra Napja, szombaton kitartásos magasugratással végződik. A barátságos mérkőzésen triple bar ugratásra kerül sor. A lovasok bemelegítik lovaikat, azután elkezdjük emelgetni az akadályt és lesz. ami lesz! Az eseményt Krebs Andás fogja kommentálni és aki ismeri Andrást, az tudja, hogy személye garancia a lovasok által keltett hangulat végletekig való fokozására.
Kedves Zárug Gyula, kedves Egyed László, kedves Szakolyi István! Titeket pedig, mint akiket lovaskultúránk ünnepére az ugrósport és a military kiválóságaiként és megjelenítőjeként meghívtam, szóval mindannyiótokat tisztelettel kérlek, hogy ezen az estén törjétek le Kristóf bajszát, mutassátok meg, hogy hol lakik a magyar virtus! :)
Üdvözlettel:
Dr. Gőblyös István
(A mellékelt képen Szotyori Nagy Kristóf látható a kiskunhalasi puissance legmagasabb akadályának teljesítése közben.)
Hogy milyen a huszár? Hát Alleswisser - mindentudó. A huszárt ugyanis nem előre megtervezett, az utolsó részletig végiggondolt harcmodor jellemzi, hanem inkább az "Oldjátok meg, fiaim!" alapállás. A huszár macsó, erőssége a problémamegoldó képesség, végletesen bátor, szélsebes, kitartó, önfeláldozó, stb., stb. Olyan, aki a veszedelemből és a hátrányból is előnyt kovácsol. És ezekhez a tulajdonságokhoz képzi lovát, úgy hogy azzal egy testté, egy lélekké váljon.
Ezt fogja 22-én, a Magyar Lovaskultúra Napján Palánkai József és Békési Gábor bemutatni. Illetve azt, hogy napjainkban mindezt hogyan kell megvalósítani: úgy, hogy ha kell hagyományőrző huszárok, ha kell kaszkadőrök, ha kell polgárőrök, ha kell sportlovasok. Ők tényleg alleswisserek! A fenti képen Palánkai József látható. További részleteket ide kattintva találod.
(Életem egyik legnagyobb élménye volt az, amikor két éve Sheriff lován igazi marhák közé mehettem. Teljesen Rá, illetve lovára bízhattam magam. És hát bízom az őrangyalomban is. Ti pedig, nem fotózhatjátok közben az arcomat!)
További részletek a Magyar Lovaskultúra Napjáról ide kattintva!
Dödével két éve ismerkedtem meg. Első pillanattól fogva nem volt kérdés baráti viszonyunk. Sőt, azon az első találkozón megengedte, hogy felüljek ikonikus lovára, egy időben Európa leggyorsabb barrel racing lovára, No Blues On My CD-re. A mellékelt fotón Döde lovával próbálkozom. :)
Ha valak még nem látott élőben carriere jármódot, akkor most lehetősége lesz rá, Döde lovai képesek rá! A fenti képen négyütemű versenyvágta látható. Ez a carriere és a normál háromütemű vágta "közötti" mozgás.
A rendezvény további részleteit ide kattintva találod.
Alább pedig kedvenc videómon Döde, lánya és No Blues látható. Teljes hangerőn nézegessétek!
No Blues és a lábsorrendek kapcsán nem szabad elfeledkezni Kastély Attiláról, illetve alábbi videójáról:
Vannak akik bizonyos írásaimból versenyellenességet olvasnak ki. Ez tévedés! Nem versenyellenes vagyok, hanem igényességre törekszem, arra, hogy a részletekbe menően megismerjem elődeink gondolkodását, a magyar lovas hagyományokat.
A lókiképzés és a lovaglás számomra lovak és barátok közt művelt kultúra. Ha kíváncsi vagy arra, hogy a magyar lovaskultúra pontosan hol is áll, akkor vegyél részt a Magyar Lovaskultúra Napján, ahol szakmai előadások és persze látványos bemutatók lesznek a legjobb hazai versenyzők és igényes szabadidőlovasok részvételével. A pontos programot ide kattintva találod!
Régi fotóm Dallos Gyulával és Csongorral, az első lóval, amit Gyula istállójában lovagolhattam. A kép 1981-ben készült, a Tattersallnak akkor még nem volt fedett lovardája, nekünk viszont volt nadrágtartónk. Emlékszem a büszkeségre, hogy díjlovasként olyan komoly embernek számítottam, hogy a régi öltözőben (a lelátóval rendelkező épületben) a belső, "profi" lovasoknak fenntartott, télen is jól fűtött részen öltözhettem. A szomszéd szekrény Balczó Andrásé volt...
Pénteken reggel 9 órakor érkeztünk meg Karikával a Bad Füssing közeli Wendlmuthba. Utitársam Halász Péter volt, aki szintén az akadémista szemlélet követője. Azért döntöttem az éjszakai utazás és reggeli érkezés mellett, hogy kis pihenő után vegyek egy edzést Sabine Oetteltől az Academic Art of Riding mesterétől , ill. az Escuela Equitabilis iskola alapítójától. Az edzést felvezetésképp és ráhangolódás gyanánt kértem a másnap kezdődő Krischke házaspár által tartott szemináriumra. Hiszen ez volt az első ilyen méretű planétán történő megnyilvánulásunk. Sabine azt tanácsolta, hogy az első edzéstől kezdve nyeregből dolgozzunk. A ló állapota, képzettségi szintje megegyezett azzal, amit itthon az indulás előtt tanítómesteremmel Gőblyös Istvánnal nyugtáztunk. Ért minden segítséget, csinálja a hosszhajlításokat.
A szombat reggel Christin Krischke elméleti előadásaával kezdődött. A téma: „A lovakat kezdeményezővé tenni és tartósan motiválni” volt. Christin mondandójában nem csak az volt érdekes amit mondott, hanem az is ahogyan azt előadta. Mélyen beleolvadt a témába, részletesen és aprólékosan beszélt, hihetetlen nagy szeretettel és odaadással. Úgy sugárzott, hogy intenzíven érezni lehetett azt amiről szó volt.
Különböző tanítási technikákkal kezdte, úgy mint automatizálás, kondícionálás, komfort, disszkomfort stb. Mindegyiket külön magyarázta, előnyeit, hátrányait kiemelve. A dícséretekről rengeteget beszélt. Nyilván, hiszen a motiváció fő eszközei. A német nyelvben használt erre irányuló kifejezések használatának , vagyis a „hangkommandó” mesterfokú akcióiról hallhattunk. Szerencsére gyönyörű magyar nyelvünk is bővelkedik erre a célra megalkotott kifejezésekben, így ezt könnyedén azonnal fordíthattuk hazaira. A tanulság az, hogy gyárthatunk magunknak megfelelő hangsegítségeket, akár egy-egy lóra szabva is. Sokkal szélesebb palettáról dolgoznak hangok tekintetében, mint azt valaha gondoltam.
Bóta András a futószárazásról tart előadást az október 22-én megrendezendő Magyar Lovaskultúra Napján. Az esemény részleteiről ide kattintva olvashatsz.
A következő fejezet a mindenki által ismert „mélyen előre” elvről szólt. Talán ez az, amiben ők eltérnek az „általános” szemlélettől. Christin meggyőződése, hogy a mai „mélyen előre” nem az A „mélyen előre” amit Steinbrecht megalkotottt. Konkrétumokat a szerzői jogok védelme miatt nyilván nem tehetek közzé, de annyit igen, hogy anatómiai és fiziológiai szempontokat figyelve viszonylag egyszerű kísérletekkel bizonyítják a ma használt „mélyen előre” elv hátrányait, káros hatásait, a kiképzés minőségét befolyásoló negatív hatását. Krischke asszony gyönyörű könyvéből erről, és sok más érdekes dologról informálódhat az igényes lovas. Ajánlom mindenkinek szívből.
Nemcsak a lovas adhat segítséget a lónak, ám szüksége is van arra. Mi segít a lovasnak? A belső képről volt szó, illetve a segítségek összhangjáról. A segítségek intenzitása követte az előadást, amit 5 lépésben fogalmaztak meg. Az ülés, a szár, a csizma, a hangok intenzitását, és külömbözőségét tárgyalta bővebben, az elméleti előadás végén.
Az edzéseken 6 lovas vett részt, amelyet Wolfgang Krischke tartott. Köztük Sabine Oettel 2 lóval. Az első lovas én voltam. Karika tavaly december óta van képzés alatt. Március óta lovagolom . A hosszhajlítások, a száronlét, a fej- és a nyak optimális magassága, a hajlítottság optimális mértékevolt terítéken. Fölhívta a figyelmet a mar előtti rész kevésbé, ill. a háti gerinc fokozottabb hajlítottságának meglétére. Magyarul ne a kézzel, hanem az ülésssel hajlítsuk a lovat. Ezek gyakorlása történt a ló részéről. Nálam az ülés helyességét csiszoltuk minden irányban-a jobb és bal ülés pontosságát, a felsőtest ülésre gyakorolt, vagyis a súlypont alá lovaglást elősegítő és hátráltató hatásain dolgoztunk lépésben és ügetésben. A harmadik edzésen vágtát is kért, ehhez adalékokat adott az ő metodikájukból, ami azonnal működött is.
A vasárnap délutáni foglalkozás a fegyverkertben telt. Itt mutatkozott meg gyakorlatban a lovak, és főleg a 2 kezdő ló motiválása. Végig támogatták a lovat és lovast egyaránt. Egy fél évre kaptunk most munkát, újabb motivációt, belső képeket, technikai segítséget. Tavasszal szeretnénk folytatni velük.
A többi résztvevőt nézve is rengeteg információhoz juthattunk. Sabine lova Jarl pl. megindult hátrafelé Terre a terre-ben azután, hogy oldalirányban már határozottan közlekedik a jármódban. Megtudhattuk, hogy mitől lesz olyan a piaffe amilyennek lennie kell. Mitől lesz hátul ültetett, a marnál emelkedett. Külön beszélgetést folytattunk Christinnel a comb segítségeiről. Merthogy nem fordítási hiba, vagy félreértés: a comb nem is egyféle impulzust közvetíthet a ló felé. És nem csak mint valami sugallat, hanem valós, élő segítségként.
Mint már írtam, tervezzük a folytatást, szeretnénk a bückeburgi mesterektől hazahozni a szakma ez irányú magas színvonalú tudásanyagát, ezzel a magyar lovaskultúrát építeni.
Itt szeretném megköszönni a támogatást ami segítette részvételünket. Derczó István a sárospataki Weinberg 93. KFT vezetője, és Vincze Árpád a bócsai Vincze lovarda tulajdonosa álltak mellénk országunk lovas jövőjének sorsát a szívükön viselvén. A lovaink jólétéért a Potoczki istállónak jár a köszönet. Gőblyös Istvánnak köszönöm a fényt.
Az esemény pontos és átfogó képet szándékozik bemutatni a kortárs nemzeti lovaskultúra helyzetéről szakmai előadások, illetve bemutatók keretében, baráti környezetben és hangulatban.
Meghívott vendéglovasok:
Az esemény helyszíne: Kajászó-Szentpéterpuszt Lovarda, részvételed kérlek ide kattintva jelezd!
Időpot: 2016. október 22., 17 óra
Belépő: 5.000 Ft
Édesanyám újságkivágása 1984 (!) júniusából. A szöveg sem rossz, azt külön érdemes elolvasni, azt alább kiemeltem.
Az egész történethez azt kell tudni, hogy ez az ifi csapat (Bodó, Gőblyös, Pachl, Rajz) járt kinn először díjlovagló ifjusági európabajnokságon. A felkészülés a napi lovaglás mellett úgy zajlott, hogy az országos versenyeken az edzőként és versenyzőként egyaránt résztvevő lovasok a délutáni nagy számok lovaglása előtt délelőtt az ifikkel engedték versenyezni lovaikat, a területi versenyeken pedig (nálunk Budapesten a Budapest Bajnokságon) a "felnőttek" lovait kizárólag az ifik lovagolták. Így lovagolhattam Bordalt, a legtöbb magyar bajnokságot nyert magyar díjlovat nem csak a napi munkában, hanem számtalan versenyen, nyerhettem vele jónéhány Budapest Bajnoki címet, stb.
Világ lustái! Kifelé a terepre, mert nemsokára itt a tél és mindenki beszorul a fedettbe! És hát a hazatérés érzése minden nap jó!
Amikor a hátulsó lábakban ébredő erő (lendület) végig tud haladni a lovon (az erő jó irányban halad, azaz a ló egyenes és nincs blokk a ló testében, azaz a ló elengedett), akkor a ló a zablán könnyed támaszkodást vesz. Ha valamelyik hiányzik, akkor a ló nem támaszkodik. A kéz hátrahatásával ugyan kapcsolatot talál a lovas a ló szájával és ilyenkor akár "kerekké" is tudja tenni a ló nyakát, de ez a krágli. Ha viszont túl erős a támaszkodás, a ló a zablának dől, akkor a ló elvesztette az egyensúlyát. Ezért a könnyed támaszkodás az elengedettséget, az egyenességet és a kellő egyensúlyt jelzi. A lovasnak szinte semmi feladata sincs, a ló öntartásban mozog.
Hosszhajlítás nélkül nincs elengedettség, egyeneség, egyensúly és öntartás. A hosszhajlíáts a lókiképzés alapja. Nálunk a gyakornokok mindezt már professzionalista szinten végzik: pizzástallérral! :) Persze a pizzástallér a kiképzők öntartásához is feltétlenül szükséges...
Frakk és bukósisak? Én ezt nem tudom "megenni"! Minek kell bukósisakban lovagolni a kiképzett lovat? Ez olyan számomra, mintha a saját kutyámat csak harapásbiztos lánckesztűben sétáltathatnám. Természetesen nem vagyok kobakellenes. Azt a fiataloknak minden helyzetben hordani kell - a balesetvédelem a legfontosabb. Szintén fontos ugratásnál, hiszen óvatosnak kell lenni. Sőt militaryban a testvédőt is feltétlenül viselendőnek gondolom. Na de hát, a saját magam által, a saját szájam íze szerint kiképzett lovon, sima homoktalajon? Mitől tart a lovas? Bukástól? Vagy attól, hogy a lova megbokrosodik és ledobja? Persze, ha a ló nem képezve van, hanem izgatva, akkor megértem. Sőt a frakkos bukósisak nekem pont ezt jelképezi. És hát igen, a díjlovas világ mára olyan lett, hogy a londoni olimpián a díjkiosztás után (!) a három lovas közül csak kettő mert visszaülni lovára. Így naná, hogy kell bukósisak.
És a kép többi részletére mit is írjak? Ferdinándy Géza bátyánk csak annyit mondott volna, hogy "Mi ez a parasztkrágli?" Mert ez az, ne szépítsük! A puccos mozgásról meg csak annyit állípítanék meg, hogy az extrém az nem természetes, a természetes az nem extrém.
A ló napjaink divatjának megfelelően "mutogat", mert az orrhátnak oda kellene mutatnia ahová a ló lép. A képen látható esetben a lábtövek magasra emelését nem a vállak könnyedsége okozza, hanem a feszesen tartott szár! A képen a cikusztrot klasszikus esete látszik. Ahhoz persze, hogy a szárakat húzni tudja a lovas "hanyatt kell vernie magát", fel kell adnia ülésének egyensúlyát, ami a képen világosan látszik.
A fehér fáslik azt akarják jelezni, hogy milyen gondos a lovas: ő igazán szereti és félti a lovát, de ennek teljesen ellentmond az az izgalom, az a feszültség, ami a lóból árad. Olyan az egész, mint az a lovas, aki a közönség előtt mosolyog, hátul a bokor mögött meg jól megrépázza a lovát, ha az nem úgy teljesít, ahogyan akarja.
A pataharang a díjlovon meg egyszerűen a szakmai hozzá nem értés nyilvános beismerése. Hangsúlyozom, hogy díjlovon, mert nagy iramnál, ugratásnál helyes is lehet, de síkon a díjlovasok rövid iramát használava, csak akkor jön szóba a pataharang, ha a ló az elején jár. Az elülső lábak túlterhelése ugyanis az oka annak, hogy a ló csak a kelleténél később tudja felemelni elülső lábát és így azok a hátulsók mozgásának útjába kerülnek.
És mindez a facebookon lájközönt kapott! Hova jutott a modern lókiképzés... Josipovich Zsigmond, a modern díjlovaglás megteremtője csak zokog és zokog odafönn a mennyekben. A második képen Keméry Pál huszár ezredes látható. A képen tökéletes mozgáslú ló (könnyed vállak, erősen hajlított hátulsó lábízületek, egyensúly, feligazítottság, könnyed támaszkodás, stb.) és mintaszerű lovas (balanszülés, súlypont előremozdul, egyszerű fesztelen és természetes tartás, stb.) látható.
Én megadtam a módját! Ez akkor volt, amikor Polly leszállt a magas nyeregből...
A kultúrát, így a lovaskultúrát is művelni kell, mégpedig magas fokon. A kultúra ugyanis nivellál: felemel, de le is húz. Ráadásul létezik a nemzetközi klasszikus lókiképzéstől kissé eltérő magyar lovaskultúra is. Nemzeti lovaskultúránk a többi európai nemzetek kultúrájához hasonló, azt klasszikusnak kell minősíteni, de a magyar lovas mesterek könnyedebb lovakon, nagyobb sebességgel művelték hivatásukat nyugat-európai kollégáikhoz viszonyítva. Ez azért izgalmas, mert világszerte egyre inkább divatba jön a lókiképzés klasszikus megközelítése és úgy gondolom, hogy ennek a divatnak a szívekhez legközelebbi változata a könnyed magyar stílus lesz, ismét divatba hozva ezzel a magyar lófajtákat is. Mindezért persze legtöbbet mi magunknak kell tennünk...
Nekem ma is az volt. A képen Bakai Judittal, barátnőjével Csobai Ildikóval és Fiónával vagyok látható.
Holnap (a nyilvános Dámanapon) találkozhattok Tóth Bettinával, Kropf Laurával, Koltai Polettel, Tászler Melindával, Cseppentő Rékával, Gulyás Eszterrel, Hamza Viktóriával - szóval egy hölgykoszorúval a legjobb hazai lókiképzők, lovas szakemberek közül, akik szakmai előadásokat tartanak a lovak kiképzéséhez kapcsolódőan. Az esemény 15:00 órakor kezdődik, a kapukat 14:30-kor nyitjuk.
Tudom, sokszor nehéz, sőt nagyon nehéz az a szöveg, amit írok, de mégiscsak le kell írni, hogy a következő lovasgeneráció készen kapja és ne küzdjön nemzeti lovaskultúrák szinte teljes megszakadásával, feledésbe merülésével. Számukra már álljanak rendelkezésre kész, összegyűjtött gondolatok, lejegyzett lovastapasztalatok, amit csak el kell olvasniuk, hogy napjainknál sokkal, de sokkal magasabb szinvonalon műveljék a lovaskultúrát. Úgy is nehéz lesz...
De mielőtt a kéz helyzetét részletezném, meg kell állípítani, hogy a kéz csak másodlagos segítség, mindaddig a lovaglásban semmilyen szerepe nincs, ameddig az elsődleges segítségekre is reagál a ló. A másodlagos segítségek - így a kéz is - csupán az elsődleges segítségek megerősítésésére szolgálnak.
Az elsődleges és a másodlagos segítségekről ide kattintva olvashatsz!
Szóval alapesetben a vállnak fesztelennek kell lennie. A fesztelenség nem önmagától van, azt gyakorolni kell, a fesztelenség tudatos állapot. A fesztelen váll eredménye a függőleges felkar. A testhez szorított, vagy a testtől oldalirányban elemelt felkar a vállak merevségét jelzi.
A könyöknek szintén fesztelennek kell lennie.
Az alkar vízszintes. Manapság ez nem divat, de nem véletlen nemzeti megközelítésünk: "A szárakat úgy kell tartani, mintha két pohár vizet hordoznánk." Ez az alkar vízszintességét jelenti. A leszorított kéz a könyök feszességét jelzi és lenyomja a ló marját, megakadályozza a ló feligazodását, végeredményben a helyes egyensúlyát. Ezalól csak egy kivétel van, a levade, amikor a lovas pontosan a mar süllyedését kívánja elérni.
A csukló fesztelensége kulcskérdés. Azt tapasztalom, hogy a legtöbb lovas merev csuklóval lovagol. Ennek két hátránya van. Lehetetlenné válik a szárakon keresztül érkező információk érzékelése. A szárakon keresztül lehet ugyanis azt érezni, hogy hol van merevség, hol van blokk a lóban. Ha ezt a lovas nem érzi, akkor nem tudja lovát megsegíteni, egy bizonyos foknál nem tudja jobban elengedtetni lovát. (Az elengedettség fokozása, végletessé tétele nemzeti lókiképzésünk egyik központi gondolata. Az elengedettségnek fokozatai vannak, ezért sokszor van olyan helyzet, hogy versenyen díjlovas bíróként az adott helyzetet elengedettnek kellene minősítenem, de kiképzőként, lovasoktatóként azt kellene jeleznem, hogy még vannak tartalékok az elengedettség terén.)
Másrésztől a csukló feszessége leheteltenné teszi a kézfej precíz mozgását, a segítségadás ehelyett "könyékből", vagy "vállból" történik, ami a ló számára túl durva. Az ilyen segítséget a ló agresszívnek fogja tekinteni és ennek megfelelően agresszíven fog reagálni rá. A csuklót semmilyen irányban sem szabad megtörni, a kézfejnek az alkar természetes folytatásaként kell állnia.
A mellékelt képeken Kókay Pál és Hazslinszky Krull Géza látható - helyes kéztartással. Kéztartásu nem csak azért egyforma, mert ugyanabból az "iskolából jöttek", hanem azért is, mert a kéznek van optimális helyzete.
Laza, erőtől duzzadó, nyugodt és méltóságteljes. De semmi különleges. Az igazi leírása persze az, hogy családtag. Nem akarom vele megváltani a világot. Nem arra való, hogy másokat legyőzzek, a becsvágyamat növeljem. Csupán arra, hogy nap, mint nap boldogságot éljünk meg. Közösen. Ezért laza, erőtől duzzadó, nyugodt és méltóságteljes. De semmi különleges, csak olyan, mint egy ló - normális és természetes.
Nemzeti lovaskultúránk felélesztése során az egyik legnehezebb probléma az lesz, hogy a megmaradt töredékek általában a katonai egyszerűsétéseket hordozzák és félreértésekre adhatnak okot. A katonai lovasképzés ugyanis kétszintű volt. A kampányiskolában (Bécsújhelyen, majd Trianon után Örkénytáborban) olyan kiképzőtiszteket neveltek ki, akik bizonyos egyszerűsítésekkel, a 
katonaság egyéb szempontjait (pénz, időráfordítás) figyelembe véve, az ideálisnál rövidebb idő alatt képeztek ki lovat és lovast. Ezek az egyszerűsítések a német és az osztrák-magyar katonaságnál az 1914-től bevezetett lókiképzési utasításokban kerültek megfogalmazásra. A kultúra töredékeiben azért ezek a katonai egyszerűsítések maradtak fenn, mert ezek a szabályzatok mindmáig fellelhetőek, 
másrészről a második világháború után az altisztek "kerültek helyzetbe", ők pedig felsőfokú képzettség, ezzel együtt az összefüggések részletes iemereteinek hiányában csak ezekre a szabályzatokra támaszkodhattak. Ők csak látták a felsőfokú képzettséggel rendelkező tiszteket, de képzettségük nyilvánvalóan töredékes volt.
A kampányiskolában szerzett képzettség ezzel szemben akadémista tudás volt: arra képesített, hogy az ló- és lovasképző tisztnek kellő elméleti és gyakorlati tudása legyen, 
mérlegelési helyzetben legyen: az adott helyzetben
alkalmazható-e és ha nem, akkor miért nem alkalmazható a katonai egyszerűsítés. Az akadémista kultúra a lovaglás felsőfokú ismerete.
Az akadémista kultúra teljeskörű művelése és a kultúra fenntartása zajlott a lovasakadémián, más néven a magasiskolában (high school). A magasiskola nem az a hely, ahol földfeletti munkát végeznek - persze az itt végzett lovasok arra is képesek - hanem a magasikola az a hely, ahol lovaskultúrát évezredes teljességében, anyagi és időkorláttól függetlenül művelik. Pont azért korlátok nélkül, hogy a kultúra változatlan módon és a maga teljességében adódjon át nemzedékről nemzedékre. (Ócska és beképzelt hozzáállás, a hozzá nem értés végletes vaksága az, hogy a lovaglás, a lókiképzés bármit is fejlődött volna az elmúlt évtizedekben, az elmúlt száz év alatt.)
A magasikola időkorlátjának hiánya arra vonatkozik, hogy a teljes képzettségű lovat hagyományosan tíz (!) év alatt képezték ki, majd tíz (!) évig használták. Ennek a gyakoltatnak a töredékes maradéka az a hit, hogy a lipicai és a shagya lassan érő lovak. Valójában nem lassabban érő fajták, mint a többi, csak ezek a fajták részesei lehettek a teljeskörű kiképzésnek, ami hosszabb ideig tartott! Ugyanilyen lassú, de mindenre kiterjedő képzést kaptak a magasiksolában a lovasok is.
Szóval a pipálás, a lábfej felfelé történő feszítése katonai egyszerűsítés. A lábfej és a vádli izmainak megfeszítése ugyanis jelzésértékű a ló számára, ezért azokat izmokat (is) alapvetően laza állapotban kell tartani. Ha a lovas nem lazítja el izmait lovaglás közben (ez a régiek úgy fejezték ki, hogy a lovas nem ül fesztelenül), akkor izmainak megfeszítése nem jelet információt a ló számára. A lábfej megfelelő állását nem "izmból" kell kialakítani, azt a kengyel tartja vízszinteshez közeli helyzetben. Ezt mutatják a mellékelt képek: Széchenyi István, hun herceg, II. László magyar király a Képes Krónikában, I. világháborús huszár a komáromi emlékművön (ő még nem ismerte az új szabályzatot)
Öntartásban a ló a lovas különösebb segítsége nélkül önállóan dolgozik - oldja meg a lovas kívánalma szerinti feladatokat a fordulatokat, az iramváltásokat, az akadályokon való áthaladást, stb. Az öntartásban lévő ló hasonlatos a jólképzett kutyához, amelyik póráz, vezetőszár használata nélkül is önállóan a gazdi lába mellett halad, annak mozgásához igazodva. Az öntartás a végletes együttműködés kifejeződése.
Az öntartás kialakításának lényeges eleme a descent de maines és descente de jambes technika, amiről ide kattintva olvashatsz.
Valami ehhez hasonló hangulatot szeretnék a Dámanapon! Persze a szakma is dübörögni fog!
Szeptember 24-én, szombatn Dámanap címmel Nyílt Napot rendezek, az esemény résztvevői a legkiválóbb hazai hölgylovasok, lovas szakemberek közül kerülnek meghívásra. Az esemny délután három órakor kezdődik a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában az alábbi résztvevőkkel és programmal:
15:00 Tóth Bettina (etológus, elméleti előadás)
15:30 Kropf Laura (hosszhajlítások vezetőszáron)
16:00 Koltai Polett (dámanyereg használata)
16:30 Tászler Melinda (párhuzamok földön és lóhátról)
Szünet
17:30 Cseppentő Réka (cseppentő nyeregről)
18:00 Gulyás Eszter (iskolalovaglás)
18:30 Hamza Viktória (kommunikáció)
A lovarda a látogatók számára 14:30-tól lesz nyitva. Belépő: 4.000 Ft. Kérlek, részvételedet ide kattintva jelezd!